Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
folyam. ______________ Nagykároly, 1912. január 6. 1-; ÉS ZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...................... 8 kor ona. Félévre ................................ .. 4 „ Negyedévre ............................... ■ •• 2 n Tanítóknak egész évre .. .. 5 „ ■ A politikai helyzet. (N. Sz. A.) A magyar és az osztrák politikai élet között egyik lényeges külömb- ség az, hogy míg utóbbinak faktorai mindig őszintén megmondják, hogy mit akarnak, addig minálunk minden tervet és szándékot titkolnak, letagadnak, vagy ellenkezőnek állítanak, úgy, hogy rendesen az osztrák, vagy közös kormány becsületes önérzetessége árulja el a magyar kollegák terveii és a bécsi lapokból tudjuk meg, hogy voltaképen mit akarnak a magyar politikusok. Ez a hazudozás olyan betegsége leit a magyar politikának, hogy abban már igazat csak nagy véletlenségből mondanak. A magyar miniszterelnök már el nem képzelhető úgy, mint a kinek egy szavában is lehessen hinni, de nem "is tarthatná magát egy őszinte, igazmondó ember két hétig sem a magyar politika élén. Ez a sajnálatos jelenség, indokát abban találja, hogy náiunk elv, meggyőződés csak a legritkábban vezeti a politikust, hanem az önérdek és érvényesülési vágy, a politika, a pártállás csak eszköz ezen cél elérésére. Az elvek csak arra valók, hogy azoknak segélyével orNirvána. Nem leszek én világitó csillag, Mely beragyogja a magas eget. Nem álmodok én hivságos álmot, Hogy beszáguldja nevem a világöt, Nem, nem hagyok én itt fénylő nevet. Nem leszek én majd tüzet rejtő szikra, Mely felgyújtja a nagy mindenséget. Sem az uj igét hirdető próféta. Vagy haragvö Isten véres pallosa, Senkisem fog ismerni engemet. Csendben élem le éltem egy kis helyen, Hol nem érnek a szennyes hullámok, Ahol nem lesz vásári zsivaj, dobszó, Hová nem ér el a leghalkabb jajszó, Nyugalom lesz ott s fehér virágok. S ha levezekeltem végre nagy bűnöm. Hogy testet öltve jöttem világra, A világűrbe nyom nélkül oszlok szét, Visszafogad a végtelen mindenség, Az ősanyám, az örök, nagy Nirvána. Hédi Jenő. Alku. Irta: Csáky Gusztáv. Özvegy Lenkeyné, Rimái Magda, „a szép özvegy“ már a harmadik zsebkendőt tépte pici darabokra s idegessége még sem csökkent; sőt fokról-fokra emelkedett. Ügy érezte, hogy lázban ég; pedig sáppadt volt, mint a fal. Lázban talán csak a szemei égtek, azok a nagy csoda Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ;= Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. ______________ ru knál fogva vezessék a közönséget, mely náiunk még elég szűk látkörü ahoz, hogy a legprimitívebb 48-as népbolonditást is észre vegye. Ha a magyar kormáhy őszintén beszélne és eivi alapon álló programmja volna, akkor a pártja, melynek egyikét püspök, másikét a zsidó Hitközségi elnök, harmadikét egy mágnás, negyedikét egy nagykereskedő, vagy bank protekciója juttatta mandátumhoz, legalább hat felé szaladna széjjel, mindenik abba az irányba, a melybe választóit és protektorait látja, mig ma együtt vannak, mert hiszen a miniszterelnök egyformán mosolyogva védi, magyarázza, csűri, csavarja, a lég- klerikálisabb álláspontot is, meg a legszélsőbb szabadkőművességet is. És hogy vagyunk az ellenzékkel ? Ez természetesen a hatalomra akar jutni, de hatalomhoz más ut vezet, mint a nép szivéhez, szerencse azonban, hogy a hatalommal lehet súgva is beszélni. A hangos szó ennélfogva, a ra: az ellenzékről kihal latszik, az rendese nem igaz. A legszebb 48-as frázisok a legüresebb frázisok, ellenben igaz az, amit a tisztelt osztrákfalók Bécsben illetékes helyen súgva mondanak. Innen van az, hogy már hat hónapja folyik az obstructió a véderőtörvény, vagyis amiatt, a mit tulajdonképen megakadályozni senki sem akar, mert hiszen részint meggyőződésből, részint oppor- tunitási kényszerből mindenki megnyugszik benne. A harc a választói reformért folyik, de ezt beismerni nem lehet, mert a mai választóközönség nem lelkesül a jog kiterjesztéséért, de nagyon sympa- thicus a hadseregszidással, viszont a kormány a véderőreform hátán szeretne kibújni a választói reform alól, tehát a világ minden kincséért sem választaná a legegyszerűbb : .cgoldást, a választói reform biztosítását, hanem kínlódik az obstructióvai. Markárisul megnyilatkozott az őszinteség ezen hiánya a delegációban mikor a hadügyminiszter palam et publice kirukkolt azzal, hogy mit akar. Az egész magyar delegáció, a Justh pártot kivéve, majd hanyatt esett ijedtében, hogy hová lesz a szemfényvesztés a várható nemzeti engedményekkel és a katonai kiadások mérséklésével, a Justh párt ellenben örült a rideg álláspontnak mert ők bár a nép előtt szidják a hadsereget, fent azonban nemzeti engedmények nélkül akarnak leszerelni, tehát az Auffenberg álláspontján ők a ponibilisok és a jövő emberei. fekete szemek, amelyek nemcsak ragyogni tudtak hanem valósággal árnyékot vetettek. Minden férfiszivet meg tudott dobogtatni s már nagyon iá megszokta, hogy neki tetszése szerint lehet válogatni, játszani, uralkodni a szerelmes szivek fölött. Ajkait rubintpirosra harapdálta haragjában s valahányszor egy-egy kis darabot letépett a kezében levő kis batisztzsebkendőből, mindig fellángolt valami nagy, vad tiiz a szemében. Pompás nő volt. Olyan mint egy fiatal tigris. Más nőnek ebben a helyzetben könnyei feláz- tatására kellett volna az az összetépett, finom kis zsebkendő. De Rimái Magda sírni nem tudott. Gyűlölni azt igen. Nagyon. De hiszen nagyon szeretni is csak az ilyenek tudnak. Újra és újra visszagondol a történtekre, amivel csak jobban izgatta magát. Szinte hangosan suttogta: „Elhagyni engem? Engem?! Rimái Magdát . . . ?! Engem, akinek egy pillantása boldogítani tud . . .“ A kis szalon ajtaján kopogtattak. Magda egy pillantást vetett a tükörbe, gyorsan lesimi- totta dús fürtéit, aztán határozott hangon mondotta : „Szabad 1“ Csengeri, a hires dón juan lépett be. Magda vidám mosolylyal fogadta. Olyan természetes nyugodtsággal ment eléje, hogy senki sem ismerhette volna fel rajta az előbbi ha- ragvó istennőt. De talán mégis. Egy mélyebben kutató pszichológus tekintet, vagy mi, de úgy látszott, hogy Csengeri máris feszegetni kezdi a most elmúlt perceket. — Milyen mosolygós hangulatban találom. Jó kedve van. Ebben igy nem volna semmi. De a lassú, vontatott hang, a szúrós, éles tekintet, amely kisérte, ez bántotta Magdát. — Talán okom van búsulni? Igazán nem tudom . . . Úgy látom maga jobban tudja. No mondja, hadd tudjam én is. — Pár perccel előbb maga nem ilyen volt Magda. — Hanem ? — Egészen más. A szép asszony büszkén, de mégis kérdő tekintettel mérte végig a férfit. Az csak mosolygott. — No beszéljen hát! Csengeri mosolyogva mutatott a kerevet előtti szőnyegre. A széttépett zsebkendő foszlányai hevertek ott. Magda elpirult. Valami bo- szankodásféle tükröződött vissza az arcan, mintha önmagára haragudna, hogy idegességében erről megfeledkezett. Aztán elgondolkozott. Mintha valamin töprengett volna. — Hát jó, — szólt aztán, — ez sakk. Beszéljünk akkor nyíltan. Bánt a Szerémy eljárása, ezt beismerem. De csak a női hiúságom megsértése miatt. Bánt, hogy van még egy nő, aki miatt valaki nekem egyszerűen hátat fordít. És még hozzá a miatt a kacér leány miatt. Pedig talán össze sem vesztünk; valami semmiség történt köztünk. Most meg még az is úgy tűnik fel előttem, mintha szándékosan, ürügyül kereste volna a kis félreértést. Hirtelen elhallgatott. Mintha megbánta volna, hogy szenvedélyessége egy újabb vallomásra ingerelte. Csengeri mélyen a szemébe nézett, aztán egy vizsgálóbiró kérlelhetetlen hangján, minden betűt hangsúlyozva, ezt kérdezte : — Szerette ?
