Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-24 / 47. szám
47-ik szám. vári piarista, tanár alkalmi ódájá, amelyet Szrabatovits Endre szaniszlói tanító szavalt megértéssel és érzéssel. Az ódát lapunk jövő számában hozzuk. A műsor ötödik számát a már előnyösen ismert csanálosi tanító, Szepacher Ferenc egyleti alelnök előadása töltötte ki. Előadásának cime: Állásfoglalásunk a modem tanítói irányzatokkal szemben. Ügyes, talpraesett, szókimondó előadás volt, amelyet — az előadó szives átengedéséből — a jövő számban hozunk. Az előadás után az elnöklő apát köszönetét fejezi ki a vendégek meleg érdeklődéséért, az előadók fáradozásaiért, mire a gyűlést bezárja. Utoljára a Dalegyesület énekelte el a Szózatot, amelyet állva hallgatott végig a publikum. * Délben 1 órakor a Magyar Királyban 100 teritékü bankett volt. Az első pohárköszöntőt Szentgyörgyi Jordán Károly dr. mondta a pápára és királyra. A magyarság és a szentszék viszonyát érdekes világításba helyező ügyes beszédét szóról-szóra közöljük: Mélyen tisztelt Uraim! Azt a termet, amelyben ma jubileumi diszgyülésünket megtartottuk, két megkoszorúzott kép diszitette, nemzeti tanítóink hordozóinak, nagy alakjainak képei, a pápa és a király képe ! És diszitette azért, mert mi mindkettő iránt a legnagyobb hódolatteljes tisztelettel viseltetünk. Igen, mi a legmélyebb hódolatteljes tisztelettel viseltetünk a pápa iránt, már csak azért is, mert ki ne tudná Magyar- országon, hogy „magyar királyság“ megalapításában minő döntő serege volt a pápának, hogy Sz. Istvánnak elszigeteltségében, a legválságosabb időben a pápa nyújtotta oda segítő jobbját s a pápa adta a királyi koronát. Azt a szent ereklye gyanánt tisztelt s ma is féltékenyen őrzött drága kincset, mely azóta, hogy a pápa áldásával Szent István fejére tétetett, symboluma lett a magyar királyságnak, jelvénye let a nemzet önállóságának, függetlenségének, záloga lett a király és nemzet közt való bizalomnak, forrása lelt a jognak, erőssége lett a törvénynek, központja lett » magyar nemzet összes jogi életének — s amit sohasem szabad elfelejteni — biztosítéka lett az alkotmánynak! Mert nem lesz magyar király az, akinek fejére nem tétetik a szent korona és nem tétetik fejére annak, aki Isten előtt esküvel nem fogadja, hogy a magyar alkotmányt hiven megtartja. Sőt többet mondok : a pápától adott szt. koronának valamely csodálatos bűvös hatása is van! Hiszen szentsége, dicsfénye előtt meghajlik mindenki e hazában, elnémul a vélemények harca, megszűnik a pártviszály, lerakja fegyverét a gyűlölet. Nagy a magyar ember honszerelme, ebből meríti az erőt, kitartást, az édes hazáért való önfeláldozást, mely csodákat müvei! Íme hiszem, a magyar ember tisztelettel viseltetik a pápa iránt. A másik képen a szent korona ragyogó fényében ott láttuk előttünk a legelső magyar embert, a királyt halhatatlan elődök dicső utódát, eszményének, hagyományának méltó örökösét s a jó______________ÉSZAKKELETI ÚJSÁG_______ sá gos, a lovagias, az alkotmányos uralkodót! Aki első köztünk nemcsak a méltóságban, de első a hűségben, a törvépy- tiszteletben, a kötelességtudásban is. A kinek bölcs uralkodása a fejlődés, a haladás áldásos éveit jelentő hazánk történetében s akinek nagy lelki erejét emlegetni fogják még a késő századok is. Miután nekünk az a hivatásunk, hogy nemes, fenséges, szent érzelmeket ojtsunk az ifjúság szivébe s őket ilyen eszmékért lelkesítsük. Nem volnánk» őszinték, ha a magunk szivében is nem ápolnánk szentegyházunk és annak feje, édes házánk és annak koronás királya iránt a mélységes tisztelet és szeretet tüzét, hogy az hatalmas lángban törjön az ég felé és áldást nyerjen a magyar hazára. Uraim! Én ennek a szent kötelességnek teszek eleget, amikor poharamat magasra emelve azt kiáltom: Éljen a pápa, éljen a király! Közben megérkezett a megyés püspök ur távirata, amelyet Récsei Ede k. r. házfőnök olvasott ¡fel. A sürgöny igy hangzott: „Betegségem megakadályozta ugyan, hogy a kör jubiláns ünnepségeiben működjem, de nem akadályoz abban, hogy lélekben szeretetemmel, elismerésemmel és áldásommal az ünneplők között ne legyek. Együtt ünnepelek önökkel és lelkemből áldom a vallásos nevelés és oktatás derék munkásait. — Tibor püspök.“ Skrabatovits a püspökre és képviselőjére, Benkő kanonokra, Holczinger István a polgármesterre, Schmied Ferenc a tanfelügyelőre, Benkő József a nagykárolyi tanítókra, Szepacher Ferenc dr. Jordánra, Jordán dr. a kerületi tanítóságra emeli poharát. Köszöntőket mond- tag még: Rónai István a vendégekre, Bodnár György tanfelügyelő a hazafias és munkás papságra, Moldován Endre a Dalegyesületet éltette. Bodnár Gáspár lelges szavakkal jelenti be, hogy a kor szavát megértő tanítóságnak meg kell alapítani az egyházmegyei tanítók szövetkezetét s erre üriti poharát. Szolomá- jer József a szatmári tanitó-képző tanáraira s a jelenlevő Bodnár Gáspárra, dr. Szabó Albert a hitvallásos tanítókra, Benkő kanonok a piaristák nevelési irányára mondott lelkes köszöntőt. A jókedvű társaság még sokáig együtt maradt vidám hangulatban. Szentiványi Béla. Yárosi képviselők választása. Folyó hó 23-án folyt le Nagykárolyban a városi képviselők választása. Az érdeklődés a választások iránt szokatlanul nagy volt, sőt minden egyes kerületben valósággal harcok és korteskedések folytak. A legtöbb helyen bennmaradtak a régi képviselők, azonban az újabb jelöltek is elég nagy számmal vannak képviselve a megválasztott 38 képviselő soraiban. Reméljük, hogy a most összeválogatott képviselőtestület meg fog felelni annak várakozásnak, amit a város haladásának és fejlődésének érdekében a választók hozzá fűznek. Modern gondolkozásu, minden maradiságtól mentes, fiatal, erős és okos képviselőtestületre van szüksége a városnak, ha haladni akar. Bátorság kell. sok közérdekű és uj dolognak a megvalósításához, tehát olyan legyen az a képviselőtestőlet, amely a város érdekében ne féljen radikálisan is eljárni. Szakítani kellene főleg azzal a részvétlenséggel, amely eddig a képviselőtestület üléseit 3-ik oldal jellemezte. A város-atyák megelégedtek avval, hogy megválasztották őket s aztán,,nyugodtan otthon pihentek babéraikon, vagy ha olykorolykor felnéztek arra a városi közgyűlésre, akkor almos csöndben hagytak ledarálni mindent, semmihez hozzá nem szóltak, semmit meg nem tárgyaltak s a világ minden kincséért sem lehetett egy alapos szónoklatot belőlük kicsiholni. így nem csoda, ha az emberek, a választók, a sajtó s az a néhány ember, aki addig hiába erőlködött életet önteni a város ügyeit intéző képviselőtestületbe, szintén elvesztette kedvét a városi ügyekkel való foglalkozástól s a közügyek terén egy ideig valóságos letargikus pangás volt észlelhető. A választással felélénkült minden. Fontos, hogy ez az élénkség, ez az érdeklődés és az a sok ambíció, amit a jelöltek a választás napján a választópolgárok előtt elárultak, továbbra is megmaradjon és a városháza tanácstermében érvényesüljön. Nem üres diszt nyertek a megválasztottak, a polgárok bizalma nem egyesek hiúságának legyezgetésére való. Munkára vállalkoztak. Talán nehéz, terhes munkára, de vállalkoztak. S ha vállálkoztak, akkor tessék annak becsületesen, lelkiismeretesen eleget is tenni. Figyelni fogjuk a testületet. Csokorba szedjük majd a tagok érdemeit, de összegyűjtjük az ellenkező adatokat is, hogy annak idején tájékozva legyenek a választók és tudhassák, ki hogyan tartotta meg Ígéretét, ki méltó arra, hogy bentmaradjon a testületben s kit kell majd az uj választásnál mással kicserélni. Az újonnan választott 38 képviselő névsora a következő : I. kerület : Rooz Samu, Sternberg Sándor, Lukácsovits János, Drágus István, Kovác, György, Kun István, ifj Némethy Sándor. Kuszka Mihály. II. kerület: Szalay Bálint, Juhász Imre, Fiirth Ferenc, Fiók Albert, Luczay János, Pap Lajos, Vaday Károly, Friedenstein Sámuel. III. kerület: Magyar Károly, Barát István, Vida István, Szabó Károly, Tóth Pál, Komá- romy István. IV. kerület : Ifj. Gindele Ignác, Lochmájer Márton, Lőrincz Lajos, Orosz János, Brauneisz József, Raap Ferenc, Wachter Károly, Melau Ignác, Blum József. V. kerület : Dr. Merts László Janitzky György, Merk Dezső, Görög József, Riskó György, Somrák János, Meszesi Ferenc. Dalestély, Úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült dalestélylyel kedveskedett városunk közönségének folyó hó 19-én, vasárnap este a Nagykárolyi Dalegyesület. Hosszú és buzgó előkészületek után olyan tartalmas műsort állított össze ez az agilis egyesület, amely méltán megérdemelte a közönség minden rétegében már hetek óta felkeltett érdeklődést és megérdemelte, hogy a nagyközönség szinültig megtöltötte ez estén a színházat, ahol a hangverseny tartatott. A minden izében nagy sikerrel előadott estélyről részletesen az alábbiakban számolunk be. Maga a dalegyesület — ez alkalomra női karral egyesülten — három Ízben szerepelt a műsoron. Az első pontban a dalegylet férfikara Révfy Gézának és Lampert Gézának „Ismerek egy szép országot“ cimü dalával nyitotta meg az estélyt. — A vegyes kar két Ízben szerepelt. Első alkalommal az „Árpád sírja“ cimü dalt, (Irta: Tóth Kálmán, zenéjét szerezte: Kapi Gyula), második Ízben pedig „Három dal“-t adott elő dr. Szászy Istvántól, Révfy Géza zenéjével. Mindegyiket oly nagy sikerrel énekelte el a Vitek Károly zenetanár által betanított és dirigált énekkar, hogy a „Három dalt“ a közönség zajos tapsaira másik hárommal kellett megpótolni. Úgy a férfikar, mint a vegyes kar éneke a legmagasabb zenei igényeket is kielégítő nagy precizitással és művészettel volt előadva. Érdekes felolvasást tartott Récsey Ede kegyesrendi házfőnök, a dalegyesület elnöke. Felolvasásának tárgya a divat volt s e tárgyat humoros irányban oly ügyesen kihasználta, hogy felolvasásával állandó derültségben tudta
