Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-19 / 33. szám
2-ik oldal. Északkeleti újság 33-ik szám. Ez az alakulás mindenesetre egészséges és az ország érdekében álló lesz. A mai munkapárt egy abszurdum és a hazugságok tömkelegén épül fel. A mai választói rendszer tarthatatlan és az ország morális csődje felé vezet. Egy uj alakulás csak tisztulást és helyes irányú változást hozhat. Kialakulását európai értelemben vett politikai pártoknak és természetes egészséges küzdelmet a pártok között. Nem féltjük az uj alakulástól sem a magyar nemzeti, sem a keresztény szellemet. Népünk többsége nem téríthető el e kettőtől semmiféle demagógia által, sőt sokkal szilárdabb lesz e kettős álláspont, ha független polgárok akaratán és elhatározásán, mint választási kasz- szákon, szolgabirói erőszakon és kortes fogásokon fog nyugodni. Tiizoltógyakorlat, A helybeli önkéntes tűzoltó egyesület múlt vasárnap d. u. 4 órakor tartotta meg első nyilvános nagy gyakorlatát a nagypíac-téren óriási közönség részvétele mellett. A kivonulás a városháza udvarából történt, zárt rendekben, dob és kürtszó mellett. A menettel együtt szállíttatott a gépezetes tolólétra, gráczi dugólétra, fecskendők, vizeslajtok stb. Úgy a menetet, valamint a gyakorlatot Demidor Ignác főparancsnok személyesen vezette. A gyakorlat iskolaszereléssel kezdődött, melyet a tűzoltók kitünően végeztek; ezután vezénylő főparancsnok nyilvánosan megadta a támadási feladatot, mely abból állott, hogy ki- gyuladt a Kun István háza, melytől a kedvezőtlen szélirány miatt nagy veszélyben van a pénzügyigazgatósági épület. Az igy megállapított feladat után főparancsnok kéthangu kürttel tüzjelt adott. Ami ezután következett, az valóban meglepő volt, hogy mily gyorsan, szabatosan és csendben ment az egész szerelés és összmüködés, az valóban dicséretére vált volna nem egy újonc csapatnak, de egy veterán egyesületnek is. Gyönyörrel élveztük a gráczi dugólétra felállítását az égőnek jelzett házra, de különösen De csak jóval később, a XVII. században foglalkoztak ismét újra a tudósok a mécses problémájával. Így a XVII. század egyik neves orvosa, Licetus Fortunius „De lucernis antiquis“ cimü 1653-ban megjelent müvében találunk érdekes feljegyzéseket. Licetus föntebb említett müvében a többek között igy ir: „A régieknek koporsóiban voltak olyan égő lámpások, amelyek soha el nem aludtak . . .“ S ezt bizonyítani igyekszik a nagy Ciceró leányának, Tulliának megtalált állítólagos sírjával. Ugyanis Rómában III. Pál pápa idejében a hires „via Appia“ országút mentén egy sirra akadtak s a koporsón a következő sírfelirat volt: „Tulliolae filie meae.“ „A koporsóban — Írja Licetus — egy nőnek a teste feküdt, ez azonban már az első érintésre porrá hullott szét, amikor a test a külső levegővel érintkezett; egy égő lámpás is volt a test mellett, de ez is azonnal, midőn a koporsót felnitották, elégett. Ezenkívül még számos példát és eseteket ir le Lteetus. Majd müvének végén magyarázatképpen megjegyzi, hogy ezekben a mécsesekben bizonyosan elolthatatlan olajnak kell lenni. meglepte a nézőközönséget a 16 méteres gépezetes tolólétra kihúzása, melyre, mint macska, oly ügyesen kúszott fel Dipold csővezető és úgy öntötte a sugárcsővel a vizet a nagy épületre, mintha csak vízvezeték szolgáltatta volna azt. Mintegy 10 percnyi működés után főparancsnok a helyes megoldást megállapította, kürttel előbb „viz állj,“ majd visszaszerelésre a jelt megadta, mire a tűzoltók a leggyorsabban visszaszereitek és a szép és élvezetes gyakorlat befejeztelett. Ez alkalommal meggyőződhetett a város közönsége arról, hogy az önkéntes tűzoltóság vezetése, valamint működése- oly kezekben van, melyre bármely alkalommal aggodalom nélkül számíthat és bátran elmondhatjuk, hogy ha minden városnak ilyen jól szervezett és betanított tűzoltósága volna, annak lakossága nyugodtan hajthatja fejét éjjeli nyugalomra. Gyakorlat után főparancsnok az összes tűzoltókat a Kun István vendéglőjébe uzsonnára hivta meg. HÍREK. Testvérek segítsetek! A julius 8-iki földrengés óriási és évekig gyógyuló sekeket ütött Kecskemét városán, de senkin és semmi intézményen nem ütött olyan mélyet, olyan fájdalmasat, mint a kecskeméti róm. kath. egyházon. Az az egyház, mely eddig ősrégi autono- mikus szervezetével ideális kulturmissiót teljesített ötvenezer hivő között, mely egyház — dacára épen a katholikus hivek gyengébb vagyoni helyzetének — az utóbbi évek alatt hatalmas virágzásnak indult, néhány másodperc alatt a tönk szélére jutott. Egyházunk anyagi fennállását biztositó és még néhány százezer korona kölcsönnel terhelt három bérházunk lakhatatlanná vált. Főgimnáziumunk majdnem teljesen tönkretett épületét csak nagy áldozatok árán hozhatjuk helyre. Több kisebb kápolnánk romokban hever. Szent Erzsébet templomunk már alig lesz javítható, hanem egészen újra építendő. Plébániai és lelkészi épületeink lakhatlanok. Ami legjobban fáj, mi majdnem kétségbe ejt, az, hogy hazánk büszkesége, az alföld drága kincse, félszázezer hivő gyönyöre és boldogsága: a mi öreg templomunk minden Később, de szintén a XVII. században részletesen és alaposan foglalkozott a rejtélyes problémával Ferrari Oktávjja páduai, majd a milánói egyetem tanára „De lucernis sepulchra- libus“ cimü 1685-ben megjelent' müvében. — Elsősorban megcáfolja, azaz bebizonyítja Ferrari a már említett Íróknak véleményeit, tévedéseit. T. i. mert a bűvös mécses titkát abban látták, hogy a mécsesben bizonyosan elolthatatlan olaj van. Ferrari a probléma megoldását igen egyszerűen és természetesen magyarázza. Mert — szerinte — a rejtélyes tüneményt nem egyéb, mint a foszfor hozza létre. Ugyanis ismeretes, hogy a foszfor a sötétben világit, a külső levegővel érintkezve pedig meggyullad s egy darabig égve, úgy tűnt fel a régieknek ez, mintha kezdettől fogva égett volna. S a problémának ez a megoldása épen aktuális volt, mivel nem olyan régen fedezték fel a foszfort s kisérieleztek tulajdonságaival. S igy ez volna tehát az örökké égő mécses rejtélyes problémájának a titka. —a. részében itt-ott gyógyithatlanul meg van sebesülve. A városi tanács által felkért, műegyetemi tanárokból álló bizottság a párját ritkító csodaszép tornyot lebontandónak véleményezte. Mind a négy katholikus templomunk hatóságilag be van zárva. A 160 ezer hold területen szétszórt hívek vigaszára már nem kon- dulhat meg a kecskeméti öreg templom nagy harangja. Kénytelenek vagyunk künn, a várostól elég távoleső Szentháromság temetőben misézni, prédikálni, Isten szabad ege alatt gyóntatni és áldoztatni. Szivetrázó jelenet, mikor úgy vasárnaponkint 10—15 ezer szinmagyar hivő apáinak sírján égreemelt könnyes szemmel zengi Boldogasszony Anyánkhoz: „A földrengéstől, rémes veszélytől Szabadíts meg minket gyötrő rettegéstől.“ Keresztény testvérek! A magyar nép nemesen büszke, kérni nem szeret. De büszkeségénél is nagyobb Isten és egyháza iránti szeretete. Épp azért magyar önérzetünk megalázásával kérünk titeket, segítsetek. Mi bízunk a testvéri szeretetben, biztat az a tudat is, hogy boldogabb napjainkban mi is sieitünk szenvedő testvéreink könnyeit letörölni. A megrendült földről rendithetlen hittel, a romok közül romlatlan szívvel kiált felétek 50 ezer kath. magyar: Testvérek segítsetek! Révész István prépost plébános. Augusztus 18-án, a király születés napjának 81-ik évfordulóján a róm. kath. templomban fényes ünnepi istenitisztelet volt, melyen a városunkban székelő állami, vármegyei, városi és más hatóságok testületileg jelentek meg. Az ünnepély fényét a kivonult disz-század precízen leadott tüzeléssel emelte. Uj kamarás. Őfelsége a király Péchy Lászlót, a mátészalkai járás főszolgabiráját a kamarási méltósággal tüntette ki. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete által 1911. évi augusztus 20 napján délelőtt 10 órakor a városháza tanács termében tartandó rendkívüli közgyűlés tárgy- sorozata: 1. A Kecskemét városát ért szerencsétlenség bejelentése s előterjesztés a szerencsétlenség enyhítésére segély megállapítása iiánt. 2. A 119—1910. kgy. sz. véghatározattal módosított s a vármegyei törvényhatóság' által jóváhagyott szervezeti szabályrendelet kihirdetése. 3. Az 1910. évi városi összes zárszámadás megvizsgálása. 4. Belügyminiszter ur 111254—1911. 111. b. sz. rendeletével a város részére 1911. évre kiutalt államsegély összegnek a tisztviselői fizetések pótlékául leendő felhasználása tárgyában határozat hozatal. 5. A 95—1911. kgy. sz. határozat értelmében Szabó Lászlótól a város részére ingatlan vétel ügyének tárgyalása s a megkötött szerződés jóváhagyása. 6. A 118—1910. kgy. sz. véghatározat értelmében az 1911. évi községi pótadó százalék végleges megállapítása. 7. Előterjesztés a városi színházban gőzfűtés berendezésének elrendelése iránt s a tekintetben Waldmann Antal budapesti cég ajánlata. 8. Az „Északkeleti szinikerület“ (melyhez Nagykároly város is csatlakozott) szervezési szabályzatának jóváhagyásai a kerületi szinügyi választmányba 2 tag kiküldése s a színigazgatóval megkötendő szerződés tervezet bemutatása. 9. A nagykárolyi zár és lemezáru gyár r. t. kérelme a városi segélyezésére vonatkozó 151—910 kgy. sz. véghatározat részbeni megváltoztatása iránt. 10. A közkórházi bizottság előterjesztése a közkórház közelében megszerzendő telken kórházorvosi lakás létesítése iránt. 11. Ujfalussy Jolán az I. sz. állami óvoda óvónőjének felebbezése a városi tanács 2305—1911. k. sz. azon véghatározata ellen, mely szerint a város ellen támasztott követeléseivel elutasittatott. 12. A nagykárolyi Kölcsey-nyomda r. t. felebbezése, a város 1912. évi nyomtatvány szükségletének biztosítása tárgyában hozott 5371 —1911. k. sz. tanácsi okhatározat ellen. 13. Az Atilla-utcának a vasúti leadóraktárig leendő meghosszabbítása ezen uj utca részletnek a vámos közutak közé leendő felv étele s kiépítésének ügye. 14. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 40975—1911. sz. leirata a tanonc iskoláknak a : Modern ruhafestés: |VÁífÁÍAi* UáI Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. mMJ WJ W ■ wl Vegyileg száraz utón! Nagykároly Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
