Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-03 / 22. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1911. Junius 3. 22-ik szám. északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. "<ap Előfizetési árak: Egész évre ................................ Félév re ................................ Ne gyedévre ................................ Tanító knak egész évre ... ... $ korona. 4 , i „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők: Suták István Csáky Gusztáv. == MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) —:__Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ' _____________Nyílttér sora 40 fillér. __^ af eFelekezeti kérdés. A gazdasági és társadalmi kérdések vitatása, mely a mai európai parlamentek működését leginkább igénybe veszi, most már általános lett a magyar parlamentben is. Eddig nálunk leginkább közjogi kérdésekkel foglalkozott az országgyűlés, ezek mellett csak kevés idő jutott más dolgokra és ha foglalkoztak is gazdasági és társadalmi problémákkal ez az Országot alig érdekelte, izgalmat a közleményben csak a 48. és 67. harca keltett. A változás váratlan gyorsan következett be. A múlt évben összegyűlt uj országgyűlésen egyszerre kialakultak egyrészt az agráriusok és merkantilisták, másrészt a radikálisok és klerikálisok p r ja és azóta állandóan folyik az el- lerő gazdasági érdekek és külömböző vil gnézetek közötti küzdelem, mely élénk visszhangra talál a parlamenten kívül az országban is. Egyik sokat emlegetett kérdése a pár,amenti harcoknak a felekezeti kérdés, abból a szempontból, hogy van-e jogosultsága a felekezeti alapon való szervezkedésnek, melyet aktuálissá tett a katholikusok nagy arányú szervezkedése s ezzel szemben a többi felekezetek, kivált a zsidóságnak féltékenysége. A radikálisoknak legfőbb érve ez ellen, hogy a felekezetileg széttagolt magyar államban a felekezeti alapon való szervezkedés mélyreható ellentéteket fog előidézni az ország lakossága körében és ezáltal belső küzdelmekre fog vezetni. A katholikusok ezzel szemben joggal hivatkozhatnak arra, hogy a szervezkedés részükről önvédelem indokából keletkezett. Az állam volt az, amely a status quot az egyházpolitikai törvények által megzavarta s igy mintegy maga provokálta azt, hogy az egyházpolitikát ellenző katholikusok álláspontjuk védelmére szervezkedjenek, mint a hogy szervezkednek mindazok, akik elvüket és meggyőződésüket az államhatalommal szemben érvényre akarják juttatni. Szükségessé teszi továbbá a katholikusok részéről a szervezkedést az, hogy nekik nincs mint más felekezeteknek ön- kormányzatuk, tehát ha érdekeiket azon mértékben érvényesíteni akarják mint más felekezetek, továbbá ha az állam kezében lévő katholikus vagyont és a katholikus -egyházfelett gyakorolt hatalmat maguk ellen fölhasználtatni nem akarják, oly erős társadalmi szervezkedéseket kell alkotniok, amelyekkel érdekeiket képviseltetni tudják. Ezen szervezkedés felekezeti széttagoltságra és harcra önmagában véve még nem vezet, mert ahogy a külömböző politikai pártok társadalmi osztályok és foglalkozási ágak külön-külön történt szervezkedésük dacára békésen meglehetnek egymás mellett és működhetnek a maguk javára, úgy történhet az lekezetekkel is, ha kölcsönösen tisztelik egymás jogait és nem egymást akarják legyőzni, hanem nemes versenyre kell- nek egymással a magasabb célok érdekében. Így látjuk a külömböző felekezeti jótékonysági és művelődési intézményeket évtizedek óta a legszebben működni. A radikálisok nem is a katholikus felekezeteket féltik a katholikusok szervezkedésétől és voltaképen nem a felekezeti háború miatt aggódnak, hanem saját magukat akarják a felekezeti szervezkedés elnyomása által az ellentábortól megmenteni. Jól tudják ők, hogy a katholikusok nem a többi felekezetek, hanem ő ellenük szervezkednek és jól tudják, hogy sem a protestánsok, sem a zsidók nem nyerhetők meg arra, hogy a vallás védelmére a radikálismussal szemben a katholikusokkal közös actiót kezdjenek, tehát a katholikusok e küzdelemben kizárólag magukra vannak utalva. A katholikusok szervezkedését ennélfogva megakadályozni annyi volna, mint az ellenük való szervezkedést lehetettlenné tenni. Kelemen Samu és társai ,amikor hazafias felbuzdulással nagy hangon szavalnak a hazát részekre bontó felekezetiség ellen, csak ürügyül emlegetik a hazát és felekezeíiséget, amely ürügy alatt az ellenük most már országosan megindult actió legerősebb mozgató elemét, a katMeddö várakozás. Ülünk asztalnál mind a hárman És cicomátlan vacsoránkban A bőség meg az ízletesség Testvérként egymást felkeresték. % Az étvágyunk se hagyna cserbe, Ha egyszer álmunk teljesedne; Hajnalkánkra megint ha szálna Lenyugvó nap biborsugára. Uram ! Szűkölködünk örökre. Csak egy angyalt bocsáss a földre; Neked még férit elég maradna S nem volna tél nekünk tavaszba. Károlyi Tóth Lajos. : •. . Hiányos erkölcsi nevelés, Irta: Latinovits Róza. Sókat foglalkozom mostanában az erkölcsileg züllésnek induló szerencsétlen leányok sorsával: ha múltjuk felől kérdezősködöm, kevés kivétellel mind azzal kezdik történetüket: „Egy férfi házasságot Ígérve elcsábított és azután otthagyott ; a szégyen elűzött hazulról“. Ha tovább kérdem: „Ki volt az a férfi?“, a feleiét igen sokszor ez: „Egy úriember“. Ilyenkor kérdem magamtól: mi okozhatja ezt a szomorú erkölcsi fölfogást, amely ilyen ruganyos lelkiismerettel behálóz egy fiatal hiszékeny teremtést, hogy azután saját önző céljaira kihasználva, eldobja magától, ha betelt vele? Bármennyit gondolkozom ezen a kérdésen, más feleletet nem tudok adni magamnak, mint azt, hogy ennek a hiányos erkölcsi nevelés az oka. A szülők többnyire kihagyják gyermekeik nevelésénél alkalmazott rendszerükből áz érzékek és különösen a Lacordaire áltál „elromlottnak, elvetemedettnek“ nevezett érzék megfékezését. Első kötelességük gyermekükkel komolyan foglalkozni; hol találunk ma már olyan anyát, mint az a római asszony volt, aki, midőn egyik barátnéja dicsekedett összegyűjtött kincseivel és ékszereivel, ő behivatta két fiát és reájuk mutatva azt mondta: „ezek az én kincseim“. Azért nem dédelgette és kényeztette azokat. Hiszen ki ne tudna arról a történelemben magában álló szigorról, amivel a régi rómaiak nevelték gyermekeiket; meg is tartotta az a nemzet a főuralmát, arnig hiven megmaradt tradicionális szigorú életmódja mellett. Ha a szülő figyelemmel .kiséri gyermeke gondolkozásmódját és irányát, és reávezeti tudatát arra, hogy neki mit szabad és mit nem, azt rendszeresen beleoltja folytatólagosan ápolja, az a gyermek tudatában gyökeret ver és többnyire kihat egész későbbi életére. Igen fontos az önfegyelmet a gyermekben fokozatosan fejleszteni. Használják föl a szülők gyermekeik hajlamait jellemük kialakulásában, nem aképen, hogy magát a jellemet megváltoztassák, hanem tanulmányozzák ki, hogy mivel tudnak leginkább hatni az érzékeny gyermeki lelkületre és [azokat az eszközöket használják föl a gyermek akaratirányának megteremtéséhez. Ne ébresszék föl a gyermekben a kíváncsiságot az olyan dolgok iránt, ami ártatlan, gyermeteg kedélyét, egyensúlyát megzavarhatná. Nincs ma az a théma, amelyet a gyermek előtt meg ne tárgyalnának, különösen az étkezések alatt, amikor a családtagok összejönnek, a napnak minden eseménye meg lesz beszélve, nem tekintve azt, hogy a gyermek fülének való-e az a tárgy, vagy sem; és mivel az ember és ennélfogva a gyermek természete is, sajnos^ fogékonyabb a rosszra, mint a jóra, a hallottak* Nagykároly, Könyök-utca 11 Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) ter- mészethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- • útschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgymint: aranyhidak, koronk csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben rr fog technikus.
