Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-22 / 16. szám

III. évfolyam. Nagykároly, 1911. Április 22. 16. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre Félévre .......................................... Ne gyedévre ...................... Tanítóknak egész évre..................... 8 kórona. 4 „ 2 » 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — 1 - Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ______________Nyilttér sora 40 fillér.______________ Gen try és Politika Czikk sorozat. (N. Sz, A.) A magyar gentry liberalis- musa az egyházpolitikai reformok idejé­ben érte el tetőpontját. Mikor egész Nyűgöt Európában már hatalmas erővel döngette a socialismus a történelmi osztályok várkapuit és e socialismus ugyan ekkor, mint közös el­lenség és mint az osztályuralom fő tá­maszát a vallást is a legnagyobb fana- tismussal támadta — akkor intéz Ma­gyarországon egy túlnyomóan a törté­nelmi osztályok tagjaiból álló parlament rohamot a katholikus egyház iránt és ki- dönt épületéből egy nehány értékes sa­rokkövet. Ez azt hiszem a culminatióját jelenti egy elvi álláspontnak, mikorsaját érdekei ellenére, vakon, nem látva a fe­nyegető veszélyt és a közös ellenséget a szövetséges társnak támad valaki és azt gyöngíti azzal szemben, a kivel együtt kellene amaz ellen saját existentiáját megvédeni. Álljunk meg egy percre ennél a pont­nál, hogy egyház és történelmi osztályok szövetségesek. Ezt a tételt azok állították fel és* vallják, akik mindkettőt halálosan gyűlölik t. i. a szabadkőművesek és szo­ciáldemokraták. Kétségtelen ugyan, hogy a küzdő felek a legilletékesebbek annak megállapítására, hogy kik ellenfeleik, azonban az egyház és történelmi osztá­lyok egymáshoz! viszonya még sem olyan, mint a hogy ők felállítják, hogy t. i. a pap csak egy zsoldosa a földesurnak, a ki butaságban és alázatosságban vezeti a népet, hogy a földesurat szolgálják és munkájukkal eltartsák. A keresztény egyházak demokratikus intézmények, melyek teljesen az egyen­lőség elve alapján állanak. Mióta azon­ban az egyenlőség communistikus értel­mezést nyert és a történelmi osztályokat forradalommal, vagy erőszakos törvény­hozási intézkedésekkel akarják kipuszti- tani, azóta lett a keresztény egyház, mint a tulajdon szentségének, a tekintély el­vének hirdetője és minden erőszaknak ellensége, a történelmi osztályok legfőbb védője és erőssége. Minden a mi a tör­ténelmi osztályokban jogos és törvényes alapon áll, a keresztény egyház paran­csainak oltalmát élvezi és az egyházhoz hű alsóbb osztályok által is védelemben részesül. Akárhány országban jobban védték ez alapon a keresztény szocia­lista munkások a gentry és mágnás ér­dekeket, mint elvakult liberalismusokban ezek maguk. Ilyen, az egész nyugaton általános helyzet mellett a fél millió zsidó (akkor még csak ennyi volt), továbbá a néhány ezer szabadkőműves és szocialista jót nevetett markába a magyar gentry vak­ságán, mikor látta buzgalmukat a saját házukból köveket kidönteni, hogy belőle nekik emeljenek épületet. A polgári há­zasság, állami anyakönyvvezetés legna­gyobb teherrel a falvakat és igy első sorban a falvak legnagyobb adófizetőit a földbirtokosokat sújtotta. A földesúri tekintélyt megóvta ugyan a „liberális reform“ az által, hogy a szolgabiró és alispán előtt is meg lehetett a házasságot kötni, mindazonáltal szemmel láthatóvá téve a nép előtt, hogy az isteni intéz­mények évezredes rendjét is meg lehet a zsidó gusztusa szerint változtatni, meg­ingatták a hitet a mágnás vagy gentry ur positiójának erősségében is. A magyar gentry liberális elfogult­ságát legjobban az mutatja, hogy nem csak a kormánypártiak, kiknél a párt­érdek is közbejátszott, de túlnyomó rész­ben a negyvennyolcasok is mellette vol­tak, az egyházpolitikai reformoknak kiknél pedig a pártérdek homlok- egyenest ellenkezőt diktált volna. Ha az egyházpolitika szülte recensust a 48-as párt felhasználja a reform ellenzőivel együtt concentrált támadásra, a kormány ellen, feltétlenül elbuktatja az egész sza­badelvű tábort. Bebizonyosodott azonban ekkor, mint számtalanszor, hogy a füg­getlenségi pártnál elv, programm és haza, (szerintük a 48 és haza egy fogalom) ha cselekedni és nem csak a népnek szavalni kell — másodrendű és különö­sen hátrább áll a katholikus vallás elleni gyűlöletnél. Megmutatta a tisztelt párt Férj; mint közvetítő. — Humoreszk. — I. Hídon. (Gyönyü szép tavaszi nap. — A „fiatal ur“ egy csinos, barna fiú, már rég sétálgat a hidon és hol a vízre, hol pedig a járókelőkre vet fürkésző pillantást. Az „idős ur“ elmegy mellette, de mikor útját tovább akarja foly­tatni, hirtelen megfogja valaki a kabátját.) Fiatal ur. Megálljon ! Megálljon uram ! Idős ur. Miért ? ? ? Fiatal ur. Mert én nem akarok meg­halni . . .! Idős ur. Nem értem önt! Fiatal ur. Pedig nagyon egyszerű a dolog. Van nekem egy barátnőm. Szép, mint ez a nap és piros, mint a rózsa. Én imádom őt és ostromlom hő szenvedéllyel, de fél az urától, aki vén majom, és elhanyagolja fiatal szép feleségét. Mikor én ezt megtudtam, könyörög­tem neki, hogy szeressen eng;m, de a kis angyal hideg maradt és én egy ilyen pilla­natban megesküdtem,hogy elpusztítom, megölöm. Idős ur (ijedten): Az asszonyt ?! Fiatal ur: Nem ! Nem az asszonyt, ha­nem magam. Idős ur (nevetve): És az asszony meg­csalta az urát, a vén majmot. Fiatal ur: Sajnos! Hü maradt! Idős ur: Lehetetlen! Elég szamár volt, hogy nem csalta meg azt a vén majmot. Fiatal ur: Kikérem magamnak, hogy az állatvilág bohócaival hasonlítson össze olyano­kat, akiket nem is ösmer, ha esetleg oroszlánt, párducot vagy más ilyes dologgal izé... izé .. . Idős ur: Bocsásson meg és magyarázza meg, hogy tulajdonképpen mi közöm nekem az egész dologhoz? Fiatal ur: Az, hogy mentsen meg! Ment­sen meg! Idős ur: Csak nem akar komolyan meg­halni ? Fiatal ur: Nem ! Nem ! Neeem ! Hiszen ezt gajdolom már egy órája. Hát még most sem ért engem ? ?!! Idős ur: Nem. Fiatal ur: Most mi a hidon vagyunk és nekem bele kell ugornom a folyóba, meg kell halnom. Érti ? Kell! De ha Ön visszatart, ak­kor minden rendben lesz. Én az esküm meg­tartottam, de ha nem sikerült, annak Ön lesz az oka. Idős ur (nevet): Pompás! S mi történik azután ? Fiatal ur: Bele ülünk egy fiakkerbe és elrobogunk a barátnőmhöz. Ön elmondja, hogy én meg akartam ölni magam, de Ön visszatar­tott és megmentett a haláltól. Idős ur (kacag): A kis nőt meghatja ez a tragédia és az Ön karjai közé rohan. Pom­pás ! Ejnye be jó! A nő meg fogja csalni a vén majmot — pardon — oroszlánt. Fiatal ur: Ugy-e, nagyszerű gondolat volt ez ?! Idős ur! Geniális! Hanem kezdjük a ko­médiát. (A „fiatal ur“ felmászik a hid karfájára. Felkiált. Az „idős ur“ hozzá rohan, visszatartja. Az emberek összefutnak ijedten. Rendőrség. Mentők. Jegyzőkönyv stb. stb. Végre beleülnek egy konflisba és elhajtatnak a „fiatal ur“ ba­rátnőjéhez.) II. A barátnő ajtaja előtt. Idős ur (elhalványodva): Hova az Isten nyilába hozott engem ? Fiatal ur (boldogan nevetve): A barát­nőmhöz. A szép asszonyhoz. 1 műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11 Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) ter- mészethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhídak, koronk csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben László Jenő fogtechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom