Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 14. szám
14-ik szám ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik oídla. tőség arra, hogy a katholikus Legényegylet házépítési alapja javára a város összes polgárságánál — vallásfelekezetre való különbség néikül — gyűjtést lehessen eszközölni, minthogy nem szeretném, hogy bárki is engem vallási türelmetlenséggel vádolhasson és a városi kulturális intézmények ellenségének tüntessen fel, kérem igen tisztelt Kartás Urat, hogy a fent- jelzett közleménynek személyemre vonatkozó téves részét b. lapja legközelebbi számában ily értelemben rektifikálni szíveskedjék. Kollegiális tisztelettel : Dr. Adler Adolf. Készséggel közöljük e rektifikációt, miután egy sajnálatos sajtóhiba folytán egész tudósításunk más értelmet nyert. A szöveg helyesen igy szólott volna : „Dr. Adler Adolf a javaslatot azzal a módosítással kívánta, hogy „nem“ csak katolikusoknál lehessen gyűjteni.“ Örvendünk azonban, hogy ez a fenti rokonszenves nyilatkozatra adott módot annál is inkább, mert ez bizonyítja, hogy Rosenfeld Zsig- mond ur qualifikálhatatlan kirohanása a legénylet ellen csak önmagában visszhangzik. Mikola község pótadó ügye. Vettük az alant közölt tájékoztató levelet, melynek készséggel adunk helyt lapunkban. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Mikola község képviselő testületé nem szándékozott az 503 °/o-os pótadó ügyében hírlapi utón tárgyalni, csupán az illetékes hatóságok által kívánta elintéztetni, azonban a kir. tanfelügyelő ur nyilatkozata után kénytelen saját reputációjának megóvása s a közönség helyes tájékoztatása szempontjából pozitív adatokon nyugvó következő nyilatkozatot megtenni. Tényként megállapítható, a tanfelügyelő ur nyilatkozatából is beigazolható, miszerint Mikola község iskola felállitási kötelezettségének mindannyiszor megfelelt, valahányszor arra felhiva és kötelezve volt. Néhány év lefolyása alatt két tanítói állást szervezett, két iskolát állított s igy a ref. iskolát is számítva három iskolája lett. Bizony nem kevés áldozattal, sőt nagy erőfeszítéssel járt éz, mindamellett a község ebbeli kötelezettségének megfelelt. Azért gáncsolni a községet, mert fényes tantermeket egyszerre építeni nem volt képes, csakugyan nem lehet, nem szabad. A negyedik iskola felállítása már az államosítás korszakába esik, hogy már az államosítás mi módon, kinek az ösztönzésére történt, azt mivel az ügyet e kérdés tisztázása úgy sem viszi előbbre, hosszasan nem tárgyaljuk a kir. tanfelügyelóség átiratával szemben, de azt kijelentjük, hogy az ö irányítására történt. Az iskola államosítás alkalmából kötelezte ugyan magát a község a telekvételre és iskola építésre, ámde a vonatkozó határozatban feltételeket kötött ki a község s mert erről a hiva- tolt nyilatkozatban hallgat, idéznünk kell képviselőtestületi határozatok idetartozó pontjait : 6/907. sz. „feltétlenül köti a község részére és érdekében, hogy a tanítók az állam által fizettessenek, lakbérükét az állam fizesse, a községnek engedtessék vissza az 5 %-os iskolai adó addig, mig az építési kölcsönt teljesen le- törlesztheti. Az állam a községet a nagy ösz- szegü építésnél, melyet különben is kölcsön felvételével kénytelen fedezni, legalább 6000 korona összeggel segélyezi, mely irányban kéri a Tek. Közigazgatási Bizottságot a pártoló fel- terjesztésére. Végül, hogy a tankötelesektől befolyó évi tandíj is engedtessék vissza az építés és fentartási költségek fedezésére“. Épenséggel nem a kért 6000 korona ellenében engedte hát vissza a miniszter ur az 5 %-os pótadó és lakbért, hanem jár az a községnek a kikötés értelmében. A segély az bizony még mindig oda van, mert bár méltán elvárhattuk volna, épenséggel nem tapasztaltuk ügyünknek kellő támogatását, ehelyett kaptunk olyan megkereséseket a tanfelügyelő úrtól, melyek hangja képviselőtestületünkben erős visszatetszést keltett. A kikötött feltételek értelmében iskolatelket vett a község és viseli a vételár 700 kor. évi kamatát, ezenkívül adott és ad három iskolahelyiséget, egy tanítónak lakást, fedezi az összes dologi kiadásokat, a kir. tanfelügyelő ur pedig ezek ellenében még az átengedett 5 %-os pótadót is visszavonta, úgy hogy ma a tanítói fizetésen kívül minden költséget visel és nem kap semmit. Ily helyzetben, hogy nem építtetett fel az állami iskola, oka községünk nem lehet. Segélyt, támogatást nem kapo.t, helyzete pedig napról-napra súlyosbodott, teherviselő képessége pedig csökkent. Hogyan tudná saját erején felépíteni a 35423 koronára előirányzott iskolaépületet az a község, mely a tanfelügyelő ur beismerése szerint is vagyontalan s amelynek már épen az iskola államosításából eredő 15000 korona adóssága van, melynek lakosai 5 földbirtokoson kivül törpe birtokosok, cselédek és napszámosok, mely község lakosainak gyér termékenységü földét egymillió korona adósság terheli, mely községnek pótadója az államosításkor nem 54, hanem 116 % volt, ma pedig 128 %-ot tesz ki, amely község azonfelül felerészben az éger és saár lecsapoló társulatnak, felerészben a turtöltésre is adózik s még amellett egy ref. felekezeti iskolát is fentart. Kölcsönnel sem segíthetett magán, először azért, mert biztosíték s jótállás hiányában a nagyobb bankok kölcsönt nem nyújtottak, másodszor azért, mert hivatolt nagykárolyi bank kölcsöne oly súlyos feltételű kölcsön lett volna, amelyet elfogadni már ennyire terhelt községünknek lehetetlen volt. Ha ilyen körülmények között a községünkre nézve sérelmes határozat ellen felebbez- tünk, jogorvoslattal éltünk, ezért községünket csakugyan nem érheti gáncs, ezért nem szabad azt elitélni s úgy tüntetni fel, mint amely a dolgot halasztotta volna. A kir. tanfelügyelő ur szorgalmazására és sürgetésére történt az, hogy a hatóság az iskolaépítés költségeinek a folyó évi pótköltségvetésbe beállítását, behajtását s az építési árlejtés meghirdetését elrendelte. így jutottunk mi az 503 %-os pótadóhoz, melynek végrehajtása egyértelmű lesz a község tönkretételével, mert a mindennapi kenyeret veszi ki a szegény nép kezéből. Kétségtelen dolog tehát az, miszerint Mikola községe a kívánt időben iskolát állított, azoknak helyiséget adott, az államosítás után telket vett, építeni pedig azért nem épített, mert segély nélkül erre képtelen volt s igy kétségtelen tény, hogy az 503 % pótadóhoz önhibáján kivül jutott. ítélje meg ezekből a nagyközönség, hol és miben nyilvánult itt a képviselőtestület rosszakarata, hol és miben /étett a törvény ellen, vájjon érdemelte-e községünk képviselőtestülete, hogy törvényes alapon nyugvó jogainak felfüggesztése a törvényhatóságnál javaslatba hozatott a tanfelügyelő ur által ? Hát volt-e bűn valaha az, ha egyesek, vagy testületek sérelmeik orvoslása végett jogorvoslattal éltek? És különösen mi hibáztatni való van abban, hogy jelen esetben a földhöz ragadt szegény nép küldöttség utján segélyt s oltalmat kért a minisztertől, mert azt tessék tudomásul venni, hogy nem a hatóság ellen ment panaszra, hanem segélyt kérni járt küldöttségünk. Tulajdonképen örvendeni kellene a kir. tanfelügyelő urnák azon, hogy küldöttségileg járultunk a miniszterekhez, mert ezzel éppen annak a célnak a megvalósítását kívántuk szolgálni, melyen a tanfelügyelő ur oly lázas sietséggel buzgólkodik, azonban sajnosán állapíthatjuk meg, hogy tetszését megnyernünk ezzel sem sikerült. A községünkben kapható legjobb helyiségeket adtuk át iskolául, nem a legelső iskolák ezek, de ideiglenes elhelyezésre megfelelők annyival inkább, mert az iskolák 30—40 %-a bízvást mondhatjuk még ilyen sincs széles e hazában. Orvosrendőri szemponthoz nem szólunk, de tüzrendészeti szempontból hogyan lehet kifogásolni, mikor erre az orvos nem hivatott s ezen igen csodálkozunk. Az ököritói példára való hivatkozás valóságos színpadi beállítás, görögtüz. Ez igazán csak a hatás kedvéért foglal helyet a nyilatkozatban annak csattanójaképen. Mi módon lehet kitéve 180 (?) magyar gyermek egy második ököritói bizton bekövetkezhető tüzkatasztrófának, amikor az a 180 gyermek négy egymástól elkülönített, sőt részben egymástól jókora távolságban fekvő iskolai helyiségben van elhelyezve, melyek közül három épenséggel nem tűzveszélyesebb, mint bármely más iskola, lévén fazsindely és cseréppel fedve. Képviselőtestületünk különben közelebbi ülésén is mint minden időben az építésre való hajlandóságának kétségbevonhatatlan tanujelét adta, ami, úgy hisszük, a kir. tanfelügyelő ur előtt nem ismeretlen s ehhez községünk inkább támogatást, mint támadást várt volna a kir. tanfelügyelő úrtól. Mikola, 1911. ápri'is 9. Mikola község képviselőtestülete. HÍREK. Lapunk olvasóinak és munkatársainknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk. Az ünnepi Istentiszteletek. A húsvéti ünnepek alkalmából az Istentiszteletek az egyes templomokban a következő sorrendben lesznek megtartva : A rom. kath. templomban szombaton reggel 8 órakor tüzszentelés, húsvéti gyertyaszentelés, szent mise. Délután 6 órakor ünnepélyes feltámadás körmenettel. Husvét vasárnapján reggel hús és egyéb ételek szentelése, 9 órakor nagy szent mise, melyen Récsei Ede házfőnök szent beszédet mond, délután 3 órakor vecsernye. Husvét hétfőjén ugyancsak 9 órakor lesz nagy mise, amelyen a szentbeszédet Szentiványi Béla s. lelkész mondja. A ref. templomban : Husvét első napján prédikál: Gy. Kovács József, másodnapján pedig Kürthy Károly. Az ág. hitv. ev. egyház Terem-utcai templomában Husvét I. ső ünnepén ad. e. 10órakor kezdődő Istentiszteleten szentbeszédet mond s utána úrvacsorát oszt: Rédei Károly lelkész ; a d. u. Va 3 órakor kezdődő istentiszteleten prédikál: Nagy Sándor kántortanitó ; a Husvét 11-ik ünnepén d. e. 10 órai istentiszteleten szentbeszédet mond: Rédei Károly, d. u. V2 3 órakor ünnepet berekesztő imát mond : Rédei Károly, az egyház lelkésze. Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 20-án délelőtt 10 órai kezdettel a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. Eljegyzés. Dr. Merts László nagykárolyi ügyvéd a napokban eljegyezte Filep Margitot, Filep István árvaszéki iktató leányát. Dr. Róth Ferenczet megoperálták. Törvényszékünk közkedvelt elnökét, akiért most az egész város aggódik f. hó 10-én Hüttl Hü- mér egyetemi tanár megoperálta ; eltávolította a mellkasban összegyűlt izzadmányt. A nagybeteg az operáció óta valamivel könnyebben érzi magát. A vármegyei állandó választmány ülése. Szatmárvármegye állandó válaszimánya f. hó 20-án d. e. 11 órakor ülést tart. Az ülés tárgya az 1911. évi házi pénztári számadás megvizsgálása. Hangverseny a tüdőbetegek javára. A József főhercegről nevezett tüdőbetegek szanatóriuma javára f. hó 18-án kedden nagyszabású hangversenyt rendeznek Nagykároly város jótékony lelkű hölgyei a városi színházban. Az estély műsora a következő: 1. Prológus, irta és előadja: Pakots József a „Pesti Hírlap“ főmunkatársa. 2. Ének : Komlóssy Emma szin- müvésznő. 3. Zongora játék : Gáspár Nica k. a. 5. A két süket. Bohózat 1 felvonásban. Irta Jules Moineaus. Személyek : Harcsa Adorján : Popity Károly, Éva leánya : Hetey Eta, Sós Béni: Nagy József, Tóbiás: Szabó István. A hangversenyre, mely iránt már nagy érdeklődés mutatkozik, jegyek előre válthatók Klacskó István főgimnáziumi tanárnál. A Kölcsey-Egyesület hangversenye. A Kölcsey-Egyesület f. hó 22-én a helybeli színházban mérsékelten felemelt helyárak mellett nagy dalestélyt rendez. Az estély műsora a következő : 1. Elnöki megnyitó, mondja Cseh Lajos főgimn. igazgató. 2. A nagykárolyi dalárda éneke. 3. Szoyer Ilonka a m. kir. Opera mü-
