Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-02 / 48. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 48-ik szám protestáns Németországban mindenütt az a pápai zászló, a melyet Mária országában minden rendőrkapitány leszedet, ha épen kedve tartja. Álláspontunk a modern tanügyi irányzatokkal szemben. A nagykárolyi róni. kath. esperesi kerület tanítói körének 25 éves jubileumán elmondta Szepacher Ferenc. A múltba való visszapillantás után, melyet nem annyira az évek sokasága, mint inkább a sikeres működés tesz értékessé, idő és alkalomszerűnek tartom mai díszközgyűlésünkön röviden jelezni álláspontunkat az u. n. modern tanügyi irányzatokkal szemben, mintegy programmal a jövőre. A társadalmi fejlődés, átalakulás egy újabb korszakát éljük. Forr, ösvényük, sejtelmes vágyaktól lázas a társadalom minden rétege. Az egyes néposztályok egymásban ellenséget látnak s nem karöltve, közösmegértéssel, de egymás ellen törve keresik boldogulásukat. Egy-egy odadobott jelszó csóvaként gyújt lángra egész néprétegeket s állít csatasorba egymás eilen. Ez ádáz küzdelemben az emberiség legértékesebb kincsei: hit, erkölcs, hazaszeretet tiportatnak sárba. De ki törődik ezzel? A fékevesztett indulatok által vezetett néptömegek előtt nincs semmi szent, semmi értékes, mindent feláldoz óhajtott boldogulása érdekében. Az elégedetlenség pedig általános; mindenki a jövőtől várja sorsa jobbra fordulását. És mivel: „akié az iskola, azé a jövő“, szinte természetes, hogy minden irányzat az iskolára veti magát, az iskolát akarja eszméi melegágyává, a ta- nitókat apostolaivá tenni s igy nevelni magának, eszméinek megfelelő nemzedéket ; és egyetlen más téren sem oly elkeseredett a küzdelem a különféle irányzatok között, mint épen az iskoláért. A döntő küzdelem az u. n. kultur központokon vivatik ugyan meg, de megérzik annak hullámcsapásait a mi szerény falusi iskoláink falai is. Teljes tudatában vagyunk a veszélynek, mely hitvallásos iskoláinkat fenyegeti; érezzük a védekezés szükségességét. És bár erőnk és igazságunk érzetében ma még nyugodtan nézhetjük a támadásokat, nem szabad elbizakodottaknak lennünk s kitennünk magunkat annak, hogy a veszély körmünkre égjen : védekeznünk kell idejében s erélyes állásfoglalásunkkal visszautasítanunk a támadásokat. Hazánkban a műveltség egykorú a kereszténységgel: iskoláink a kath. egyház emlőin nevelkedtek s a kultúra melyet terjesztettek keresztény kultúra. A krisztusi hit és tekintély volt ezen iskolákban mindenkor a nevelési rendszer alapja párosulva a törhetetlen hazaszeretettel. Ezen alapon nevelték iskoláink haza polgárait immár kilenc század óta s a történelem tanúsága amellett bizonyít, hogy a nemzeti nagyság karöltve járt a vallásossággal és akkor volt nemzetünk a leghatalmasabb, mikor legvirágzóbb volt a hitélet: nemzeti nagy királyaink idejében. Nemcsak egyházi, de áilami érdek is a hitvallásos iskolák fentartása és fejlesztése. A vallásosság és hazaszeretetnek erős várai voltak mindenkor a hitvallásos iskolák s ezek ellen törnek a vallásellenes kultúra zászlóvivői száműzni törekszenek az iskolákból a vallást, az istent. Rombol az uj, a modern irányzat, összetöri az eddigi nevelési irányzat alapjait, azonban azokat megfelelőkkel pótolni nem képes. Szomorú statisztikát olvashatnak arról, hogy ahol ezen irányzat uralomra jutott, ijesztő mértékben növekedett a bűnözés fokozottabb mértékben jelentkezik a társadalmi züllés, az általános elégedetlenség. És ez természetes is, mert egyedül az Isten eszméje a vallás nyújthat békét és vigaszt, ez szelídítheti meg a lázongó emberi indulatokat s teszi elviselhetővé az anyagi nyomort, melyet semmiféle tannal megszüntetni nem lehet. Egyedül a vallás és az ebből táplálkozó erkölcs képes az embert a rög fölé emelni s nemesebb értelemben vett emberi élet csak ez alapokon lehetséges. Örömmel látjuk tehát, hogy ezen vallás ellenes irányzat ellenhatásaként mind erősebben nyilvánul meg a keresztény szellem, a keresztény öntudat s az eddigi hitközöny és nemtörődömség helyébe tevékeny hitélet lép. Bizton reméljük, hogy a felébredt vallásos és különösen katholikus öntudat elég erős lesz hitvallásos iskoláink megvédésére. Azon ráfogás ellen, hogy iskoláink a sötétség terjesztői volnának a leghatározottabban tiltakozunk. Világosságot terjesztenek azok, még pedig nem csak az emberi tudás, hanem az isteni hit* világosságát is. Mi iskoláven kellett megtartani. Az analfabéták száma a statisztika szerint igen nagy. A tanítói kar 25 éves munkálkodása után ma minden iskola tiszta magyar nyelvű s az irni és olvasni nem tudók száma csekély elenyésző %-ra redukálódott. Míg más nemzetiség (pl. oláh, horvát,) szerb, (töt ott csak nagyon nehezen és lassan olvadnak bele a magyar állam testébe) s lesz éltében, érzéseiben igazán magyar, addig a nagykárolyi vidéknek derék sváb lakói (a tanítói kar 25. évi szorgalmas munkája után, hü fiai leltek a magyar hayának, jól beszélik zengzetes nyelvét a társadalmi életben, e nyelven dicsérik és imádják az Istent. Itt megszűnt a nemzetiség) a magyar géniusz teljes diadalát aratta. Jókai azt mondotta: „a hazát másodszor meghódítani a tanítóság kötelessége.“ A tanítóság e kötelességét hiven teljesítette, mert e vidéket meghódította a magyar nemzeti eszmének. A nemzetiségi kérdést valóban nem éppen a politika oldja meg, hanem a vallásos és hazafias iskolák munkálkodása. Előadásom nem is lenne hü, ha meg nem emlékeznék elhalt vezetőinkről és kedves kartársainkról. A könyörtelen halál sok munkaerőt ragadott el tőlünk. Így nagys. és főt. Serly t. kanonok egyesületünk első elnökét, ki 1886-tól 1894-ig vezette körünket. A kath. tanügy iránti szeretetből nagyobb alapítványt tett az egyesület részére, hogy annak kamataiból évenkint egy pályamunka dijjaztassék. Továbbá nagys. és főt. Kosztra Ignác t. kanonok, volt esperes elnök urat, ki még tavalyi közgyűlésünkön elnökölt, f. évi április havában elhat. 15 éven át volt az egyesület elnöke, a tanítói kar szerető atya, a tanügy lelkes művelője. Több éven keresztül jutalmazta saját pénztárából a pályamunkákat. Élénk emlékezetünkben van még most is a múlt évi közgyűlésünkön mondott megnyitó beszédje, melyiyel eiparentálta az évben elhalt kartársainkat. „E szomorú halálesetek alkalmával nem tudok szabadulni azon gondolattól, (hogy tulajdonképen a halál is tanító) és pedig szigorú, félelmetes tanító, ki figyelmeztetvén bennünket az okos és bölcs életre. Az él pedig e világon bölcsen, aki ke esztényi és hivatásbeli kötelességeit mindig lelkiismeretesen teljesiti. Nem tudjuk a napot, az órát sem, melyben ez a félelmetes tanító — a halál — levizsgáztat bennünket — s a mindent tudó vizsgálóbíró előtt az álhat meg nyugodtan, ki hivatását hiven betöltötte. Ez volt utolsó beszéde, melyet az általa szeretett tanítókhoz intézett. Elköltözött. Ő is a vizsgálóbíró elé került, ki bizonyára megjutalmazza áldásos tevékenységéért, melyet e földi életében a kath. nevelés ügy érdekében tett . . . Kartársaink közűi 25 éven keresztül 10 halt el, kiknek a könyörületes Isten örök nyugalmat és mennyei boldogságot adjon. E szomorú jelentések után örömmel tudatom, hogy tanító egyesületünk működéséről felsőbb hatóságaink mindig a legnagyobb dicsérettel és elismeréssel voltak. így a többek között nm. és főt. Dr. Schlauch Lőrinc m. püspök ur, nm. és főt. Meszlényi Gyula püspök ur, mélt. és főt. Dr. Boromissza Tibor m. püspök ur, az egyházi és kir. Tanfelügyelőség, a szatmári, ugocsamegyei r. kath. tanító egyesület központi választmánya. Örvendetes eseménynek említem azt is fel, hogy árván maradt egyesületünk nagys. és főt. Dr. szent- györgyi Jordán Károly apát, esperes, szaniszlói plébános ur személyében uj elnököt kapott. Az ő irodalmi működésének múltja s az országos katholikus tanügyi Tanácsban kifejtett elnöki működése jövő haladásunknak nagy biztosítéka. Üdvözöljük őt és szeretettek fogadjuk. Örvendetes eseménynek említem fel azt is, hogy egyesületünk volt tagjában Bodnár Györgyben a mai szeretett kir. Tanfelügyelőnket tisztelhetjük. Egyesületünk tagjai közül többen 50 évig működtek a tanítói pályán. Czilli György fényi, Egeli Pál kálmándi, Kuncz Miklós mezőpetri, Diczig Rajmund kaplonyi, Vörös István mezőteremi kartársak. Az egyesület mindig felemelte szavát, valahányszor a tanítók anyagi viszonyainak rendezéséről szó volt. Az 1893-iki kultusz törvényt örömmel fog dta, majd minden tanerő korpótlékát az államtól kapja és pedig a katholikus tanügy minden csorbítása nélkül. Az 1907. évi törvénycikk alkotásakor is (egyesületünk országgyűlési képviselőnk utján kérvényt nyújtott be fizetésünk méltányos rendezése végett. Bár nem kaptuk meg azt, a mit munkánk után megérdemelnénk. Most is bizalommal néz egyesületünk a jövőbe,) hogy a felső intéző körök belátják az evangélium szavainak igazságát, melyek szerint „méltó a munkás az ő bérére“ — s igy a tanítóság is megkapja a megérdemelt és megkívánó társadalmi megélhetöség lehetőségeit — az ö fizetésének méltányos rendezését. S e tekintetben egyesületünk a szorgalmas munka és a kötelesség teljesítés utján halad továbbra is, bizva a jobb jövő reményében. M. t. díszközgyűlés 1 Ennyiben volt szerencsém röviden előadni 25 éves működésűnket. A magyar nemzet akkor boldog, akkor halad, ha múltjának egészséges és dicső történetére támaszkodik. Nekünk is van múltúnk ez szép történetünk. (S mi a jövő prograJátékszerek és díszműáruk teljes kiárusítása folytán a raktáron levőket mélyen leszállított árban árusítom. Ezen árak azonban csak december l-től 24-ig érvényesek. Jaeobovies József nridivat- és müiparáru csarnoka Nagykároly. — Szőrcsizmák, valódi angol hó- és sárcipők. — Sarg Calodont 48 fillér.
