Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-18 / 46. szám

■Mmhi i . Nagykároly, 1911. november 18' 46-ik szám. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. / £ * •S * íí/ 111. évfolyam. mái \ jT Egész évre f Félévre Előfizetési árak: 8 korona. , Felelős szerkesztő : NEMESTOTHI SZABÓ ALBERT dr. .. 4 Szerkesztők : * Negyedévre f Tanítóknak ■-----------------­2 „ Suták István Csáky Gusztáv. egész évre .. 5 „ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. j Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYF-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)- ■ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. _____________ A Kath. Nagygyűlés. A magyar kathoiikusok XI. nagygyű­lése zajlott le a héten Budapesten. Ez alkalomból érdemesnek mutatkozik visz- szapillantást -vetni a nagygyűlés fejlődé­sére és_ tanulságokat vonni ie belőle. A kath. nagygyűlések intézményét élű­kön gróf Zichy Nándorral ugyanazon férfiak hívták életre, akik a néppártot, vagyis a politikai, küzdő katholicismust szervezték. A püspöki karon kivül, mely ezt a kath. mozgalmat jobban karolta fel, mint egyebeket, kezdetben a nagygyűlés részt­vevői túlnyomó részt a néppártból ke­rültek ki és ennek megfelelően leginkább vidéki papokból és tanítókból és főleg a parasztokból kerültek ki. Természetesen ezen vidékről felrándult tömeg bármilyen jelentékeny mennyiség is volt, nem tudta a Vigadó nagytermét sem egészen meg­tölteni. A nagygyűlés épen úgy, mint a többi kath. társadalmi intézmény azonban ro­hamosabban fejlődött, mint a néppárt, vagyis a politikai katholicizmus, ami a magyar corrumpalt politikai erkölcsök mellett nagyon érthető. A néppárthoz csatlakozni annyit jelentett, mint teljes energiával a katholicizmus szolgálatába állani, lemondani belátható időre min­den politikai előnyről, illetve becserélni azt politikai üldözés és szenvedésre és homlokon viselni egy kath. Kain bélyeget, melynek láttára minden zsidó és szabad­kőműves a liberális államhatalom minden tényezője és a hazafias frázisok monopó­liumából élősködő 48-as stréber-sereg azonnal üldözőbe fogja az illetőt, ellen­ben kath. testvérei elfordulnak tőle, ne­hogy a vele való közösség őket is ül­dözöttekké tegye. Ezzel szemben a társadalmi katho- iicismus terén való szereplés ily veszé­lyekkel nem járt. Az illető megmaradha­tott liberális mungónak, vagy minden étkezésre osztrákot faló 48-asnak és amellett lehetett jó katholikus. Csoda-e, hogy iiy körülmények között Zichy Já­nosnak és Apponyi Albertnek csakha­mar több követője akadt az országban, mint Zichy Nándornak és Rakovszky Ist­vánnak, akik már a X. és XI. kath. nagy­gyűlésen a Vigadónak nem csak nagy­termét, de a mellékíermeit is annyira megtöltötték, hogy a legnagyobb hang­kaliberrel rendelkező szónokok sem vol­tak képesek a hallgatósággal megértetni magukat. A nagygyűlés kinőtt a néppárt védő­szárnyai alól. A főhelyeket mungó és 48-as nagyságok foglalták el. A néppár­tiak szerényen a háttérbe vonultak, mint olyanok, akik megelégesznek azzal az öntudattal, hogy mindezt életre ők hívták s ma is az önzetlen fegyveres őrt állá­suknak köszönhető, hogy Zichy Jánost és Apponyi Albertét el nem sepri a nagy­gyűlés pódiumáról a szabadkőművesek rohama, illetve, hogy ezek az urak ma­guktól nem szaladnak meg a roham elől, hanem bátran mernek dekiamálni tudván azt, hogy kath. ügyekben mögöttük áll a néppárt által életre ébresztett magyar katholicizmus és a népszövetség 270 ezer főnyi harcos serege. Jól van ez igy. Ha a néppárt nem is tudott közvetlenül politikai eredménye­ket felmutatni, mert ha mandátumokban ma ugyanazt a számot birja, mint| 15 évvel ezelőtt első fellépésekor megszer­zett, közvetett hatása azonban a magyar közéletre óriási, lehet mondani korszak- alkotó hatása volt. Hogy az egyházpo­litika után csakhamar következhessen egy oly idő, hogy Magyarország volt és je­len kultuszminisztere a kath. nagygyűlé­sen tüntessen a klerikalismus mellett, hogy ebben a kultuszminisztériumban a középiskolai oktatás élén báró Barkóczy Sándor személyében a klerikalismus az ellenfél legmegfeszitettebb támadása da­cára megmaradhasson, az egy oly óriási eredmény, amelyért nagyon is érdemes volt a nyitrai, stomfai és várnai válasz­tások kínjait végig szenvedni, kiket a katholicizmus diadalra juttatása s nem a husosfazék utáni vágy vitt a küzdelembe. Épen ezért a néppárt nem irigység­gel, hanem megelégedéssel néz végig a kath. nagygyűlésen hemzsegő munkapárti Ősz utóján. Dércsipte levelek Lassan hulldogálnak. Hire-hamva sincs a Búzatermő nyárnak. Fülemilefüttyös, Kakukszavas erdő Nehéz csendbe mélyedt, Akár a temető. Délibábos rónák, Vadrózsát ős dombok, Szegre akasztották A méla kolompot. Hegyoldalon csupasz Szöllöveny igéken Megül egy-egy varjú Károgó kedvében. Merre eddig fodros Bárányfelhők szálltak, Hideg esőcseppek Egész nap szitálnak. Hol szerelmes szellő Pajkos táncot jár a, Elhagyottan sir a Lugas folyondár a. Deres falevelek Lassankint lehullnak. Érezzük már szelét A legelső hónak. Tavaszom fagyos volt... Nálam mostan nyár van, Elbusulok mégis A pusztuló tájban. Jégvert nyaramra tán’ Őszt sem hoz az élet! Azt veszem észre majd, Hagy egyszerre tél lett' Károlyi Tóth Lajos. Mese az akaratról. Volt egyszer egy barna arcú, kemény vonásu, zömök, izmos legény. Nem, nem jól van. Sápadt, beteges és gyönge volt, nagy, lá­zasan csillogó szemekkel. Igen, igy nézett k a föld legerősebb akaratú embere. Mert az erők­től duzzadó, teljesen egészséges emberek nem tudnak igazán akarni. Gyönge, vézna volt és az emberek ide- oda lökdösték, semmibe sem vették. Ez fájt neki. Elkeseredve visszavonult az emberektől és gondolkozni kezdett. Aztán rájött, hogy azért bántják az emberek, mert gyönge. Ekkor kezdett el akarni. Kezei ökölbe szorultak, min­den idege megfeszült, agya rémségesen zúgott s szinte fölorditott: „Erős akarok lenni! És erős leszek, mert ... én akarom!“ Úgy történt. Egy fél év múlva az erős emberek is félve suhantak el mellette, mert még a vas is összemorzsolódott keze szorítá­sától. Erős lett. A legerősebb. Mert ő igy akarta . . . Egyszer amint az utcán ment, észre vett két embert. Az egyik gummirádlison ment, a másik meg gyalog loholt. Követni kezdte őket. A kocsi megállt egy fényes hotel előtt, az elegánsan öltözött ur kiszállott belőle és a nagy tükör ablaknál foglalt helyet. A másik a zubbonyos ember pedig egy épülőfélben levő ház előtt egy kőrakásra ült le. Az elegáns ur­nák osztrigát és pompás ételeket hoztak, a zubbonyos meg fekete kenyeret húzott elő ta­risznyájából és azt ette. Utána megint elin­dultak. Az elegáns urnák mindenki köszönt és udvariasan félretért az utjából; a zubbonyos embernek Senki sem köszönt, senki sem tért ki az utjából, hanem egy helyen egy talyigá- val fellökték, mindenki belebottlott. És mindez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom