Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-04 / 44. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 4. 44-ik szám. y f f északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: 1 Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre ................................ 8 korona. NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. Félévre ................................ .. 4 Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre ................................ 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Hirdetések ugyanott vétetnek fel. 1 anitóknak egész évre...................... •• 5 „ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON............. Nyil ttér sora 40 fillér. k meghiúsult béke. A parlamenti béke-tárgyalások minden igaz magyar hazafi fájdalmára megszakadtak. Úgy látszik, bizonyos titokban működő személyi aspirációknak nem volt ínyére, hogy a parlamentben nyugodt munkálkodás folylyon. Az ország érdekében semmit sem lehet jobban sajnálni, mint a béke meghiúsultát, mert semmi sem lett volna kívánatosabb, mint a béke létrejövetele oly alapon, mely az évek óta függőben lévő katonai kérdéseket megoldja és egy olyan választói reformot létesít, mely megszünteti végre azt a hallhatatlan állapotot, hogy Magyarország törvényhozását pénzzel lehet megvásárolni. Az ellenzék a kormányra, a kormány az ellenzékre tolja a béke meg- meghiusultának ódiumát. Azt hisszük, az igazság ezúttal is a középen van s mindkét fél egyformán hibás. Az ellenzék hibás abban, hogy a katonai javaslatok megszavazásáért nemzeti engedményeket kívánt, mert ez a kivánalom nem a békét, hanem a harcot jelenti. A katonaügy közös ügy és miután nincs kilátás arra, hogy a kilences bizottság programmján túlmenő engedményekbe az osztrákok belemenjenek. Azok az idők pedig elmúltak, hogy Ausztriában a dinasztia akaratát keresztül vihesse. Miután pedig véderő fejlesztését a mai európai helyzet mellett a monarchia létérdeke kívánja, az ellenzék részéről nemzeti engedmények követelése teljesen lehetetlenné teszi a parlamenti békét és harcra kényszeríti a munkapártot. Az ellenzék részéről annál kevésbé volt indokolt nemzeti követelések támasztása, mivel nem ő szavazza meg a katonai javaslatokat. Neki csak az obst- ructiót kellet megszüntetnie és elvei fenntartásával szavazhatott volna a katonai javaslatok ellen, mig a megszavazás ódiumát és felelősségét a munkapárt viselte volna. A munkapárt hibás abban, hogy nem akart garanciát vállalni a választói törvényjavaslatnak a katonai javaslatok után való azonnali tárgyalására. Annál hibásabb, mivel itt nem is egy ellenzéki követelésről, hanem a kormány programúi megvalósításáról volt szó. A trónbeszéd, mint el nem odázható* *, sürgős feladatot jelölte meg a választói reformnak az általános szavazati jog alapján leendő megvalósítását; tehát az ellenzék mikor ezt a trónbeszéd után egy év elteltével követeli, épen nem támaszt ¡ehetetlen követelést, hanem a kormány az, mely vonakodásával documentálja, hogy ki akar bújni Ígérete teljesítése alól. Nem lehet azzal érvelni, hogy az ellenzék a választói reform kérdésében, hogy más a Justék s hogy más a Kossuth párt álláspontja, mert a kormány feladata csak az, hogy kötelezze magát a reform javaslat előterjesztésére, mely azonban oly tartalmú lehet, a milyent a kormány akar. Ha a kormány garantálja a választói reform előterjesztését, azonban az ellenzék a békét azon feltételhez köti, hogy ez a javaslat az ő szája ize szerinti legyen, akkor nem ő, hanem az ellenzék a hibás. Miután azonban a kormány a választói reformról hallani sem akar, az ellenzék teljes joggal élhet az obstrukció fegyverével s szorítja a kormányt ígérete teljesítésére. Ugyancsak nem terhelheti az ellenzéket a hiba a költségvetés nem tárgyalása miatt, habár az ellenzék a katonai javaslatok napirendről való levétele mellett ajánlotta fel a költségvetés normális letárgyalását. A költségvetésről a törvény intézkedik, hogy annak az év vége előtt le kell tárgyaltatnia, tehát csak a törvény megtartását igényelte az ellenzék és a véderőjavaslatok levétele s a költségvetés napirendre tűzése egész törvényes dolog lett volna. Párhuz.. ,.us üléseket a kormány nem kívánhat, mivel az házszabály ellenes. — A bekövetkezendő exlexért tehát a felelősség egészen a kormányt és pártját terheli. A béke tárgyalások tehát mindkét fél hibájából hiúsultak meg. AÁindkét felet egyformán terheli a felelősség azért a felfordulásért, a melyik most be fog Halottak napján. — Mesék. — Irta : Csáky Gusztáv. Leírták már a temetői hangulatot sokszor, sokan. Borongós felhők az égen ; köd ; hűvös szellő; sárgult falevelek; gyertyák, mécsesek és sok-sok ember... Most is ilyen volt. * Mindenszentek estélyén, halottak vigdiáján, amikor hiú emberek vonulnak ki a halottak birodalmába és ott szentségtörő kezekkel színes gyertyákat és mécseseket gyújtogatnak a sírokon, hogy egymásra árverezzenek abban, kinek cifrább, kinek ragyogóbb a sírja, egy sáppadt képű, szomorú fiú bandukolt a temetői sokaságban és azon gondolkozott, vájjon kikhez tartozik ő inkább, azokhoz-e, akik itt fenn vi- gan, vásári lármával korzóznak halottaik fölött, vagy azokhoz, akik lent alig néhány arasznyira most, ezen a napon, amelyet nekik szentelnek az élők, megfordulnak sírjukban a gyötrő megemlékezéstől. Idegenül érezte magát a színes tömegben és valami fájdalmas rokonszenv lefelé vonzotta, azok közé, akikre úgy, olyan igazán talán az egész nagy tömeg együttvéve nem tudott gondolni, mint ő egymagában. Elvonult egy félreeső sirhoz, amelyen néhány szerény kis gyertyácska pislogott. Nem ejtett könnyet; sírni rég nem tudott már. Könynyeit már kisajtolták az élők : nem jutott a halottaknak. Kalapját mélyen az arcába húzta, karját keresztbe fonta és úgy állt mozdulatlanul az apja sírjánál és nézett, nézett mereven a gyertyák imbolyogó fényébe, amig óra-óra után pergett le. És olyan sáppadt volt és'olyan mozdulatlanul állt ott, hogy akik véletlenül arra kerültek, ijedten vetettek magukra keresztet : „Jézus, Mária ! Egy halott felkelt és ott áll a sirja előtt!“ . . . Ettől a fiútól hallottam én a most elmondandó szomorú meséket . . . * Messze, a temető egy sötét, árva zugában, ahol sötétség van s ahova csak úgy távolról hatol el a gyertyák világossága, leheveredtem egy sirdomb tövébe. Nem voltak rózsák siron, csalán égette meg az arcomat, amikor a sir- dombra borultam hallgatózni ... A csalán csípése jól esett mert fájt. És néha oly jól esik, ha még fájhat valami, ha még érezhetünk valamit. Hét egyforma sirdomb volt ott egymás mellett; én a kettő között feküdtem, fejemet az egyikre hajtva. Sokáig csend volt a sírban. Egyszer aztán valami hangot hallottam, de nem tudtam kivenni, mi volt. Még jobban odaszoritottam a fülemet a sirhoz és minden idegemet megfeszítve hallgatóztam. Két halott beszélgetett egymással. Jól kivettem ezután minden szót. így -beszélgettek. — Régen alszunk ... A másik sóhajtott. — Milyen csend van itt . . . — Akkor nem volt csend . . . — Akkor? Dörgött az ágyú, csattogott a kard. Itt, éppen ezen a helyen döfött szivén egy szurony . . . — Engem golyó talált. — Fogtuk egymás kezét, úgy haltunk meg. Csend.-— Milyen kövér föld ez itt 1 — Sok vér ömlött rajta . . . — Hányán vagyunk? — Azt hiszem, vagy ezren . . . Mind, mind itt esett el . . . — Halga ! Már ébredeznek . . . Tompa zajt halottam, mintha fegyverek csörömpöltek volna, mintha jelszavakat váltottak volna. Aztán a másik oldalon is . . . És összecsaptak ; és ismét felhangzott az évszázados harc; egymást gyilkolták az egymás mellett fekvő elesett harcosok. Aztán szitkok, sóhajok, nyögések . . . Mindig halkabban, csöndesebben . . . Hát itt is tovább harcolnak az emberek? Itt is dúlnak a szenvedélyek? Futottam, rohantam. El! Mint az őrült, kimerült testtel, kimerült lélekkel. Futottam, amig csak bele nem botlottam valami kemény, hideg tömegbe s ott elvesztettem az eszméletemet. * Egy büszke, magas sírkő lábainál tértem magamhoz. Gondolkozni kezdtem. Hogy is ke-
