Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-30 / 39. szám

2-ik oldal.

tevékenységre térjünk vissza, hogy mi a város és a falu érdekeit egyaránt a nemzet érdekének, sőt egységes nemzeti létünk föltételének ismerjük el. A városi politikának a legnagyobb titka: a józan, okos takarékossággal párosult fokozatos haladás; ha megadjuk a falunak legalább életföltételét. Megadjuk? Visszaadjuk csak, amivel a városokat táplálta, erősítette. Visszaadják a népet, melyet magukhoz szívtak és melylyel ma már boldogulni nem bírnak. Megadják legalább az élet első föltételét: az egészségügy lelkiismeretes fejlesztését, a jó nevelő és nem betüevő népiskolákat, a lelkiismeretes közigazgatást; ha a falunak atyát, apostolt nevelünk a papokban és a tanítókban; ha a jegyzői kar lelkiismeretét és tudását harmóniába hozzuk, ha fölfogjuk és megtestesítjük a szövetkezeti eszmét, akkor megérjük a szép, a rég óhajtott következményt.

Yárosi közgyűlés.

A városi képviselőtestület vasárnap gyűlést tartott, melyen a polgármester jelentette, hogy az állami elemi iskola, továbbá a polgári fiú- és leányiskolák elhelyezésére és felépítésére vonatkozó határozatok jogerőre emelkedtek. A közgyűlés utasította a polgármestert, hogy az elemi iskola építésének megkezdésére szükséges intézkedéseket tegye meg; a polgári fiú- és leányiskola terveinek elkészítésével pedig Sárkány Ervin budapesti műépítészt bízta meg.

A színházban a gőzfűtési berendezés elkészítésére Waldmann Antal budapesti céggel kötött szerződést a közgyűlés jóváhagyta.

A polgármester azon eleterjesztését, hogy a teremi ut melletti városi föld bérbeadassék, a közgyűlés elfogadta.

A városi építési szabályrendelet 33 §-a oly módosítást nyert, hogy ezentúl sátorkémények vályogból is készíthetők.

Elrendeltetett az Akáczfa-utcán asztalt- gyalogjáró készítése.

Az aszfaltozási munkálatokra beérkezett pályázatok közül a közgyűlés a Magyar Aszfalt részvénytársaság ajánlatát fogadta el.

Felkérjük lapunk mélyen tisztelt előfizetőit, hogy hátralékaikat a kiadóhivatalba beküldeni szíveskedjenek.

dúlni, miután tudomásunk szerint Ön nem csak jeles elmegyógyász, hanem ismert pszichológus is. És most erre szükségünk van. Most először is kérem megállapítani, hogy teljesen épelméjű vagyok-e.

Az eddigiekből következtetve, nevetve mondtam, hogy ha bankár lennék még kölcsönt is adnék az eszére.

— Köszönöm. Nos uraim — folytatta, — most rátérhetünk a tárgyra. Elmondok mindent, hogy Ön is tisztában legyen a dologgal. Én már fiatal korom óta foglalkozom a metafizikával az érzék fölötti bölcselettel. Régen kutattam már azt, hogy szükséges-e a test megsemmisülése ahhoz, hogy lélek megválhasson attól. Sok évi búvárkodásom után végre eredményi mondhatok: nem szükséges! Az természetes dolog, hogy mikor a test felmondja már a szolgálatot, a lélek is otthagyja. De az is lehetséges, hogy a lélek már előbb elhagyja a testet, holott az még képes föntartani magát. Ezzel aztán persze rengeteg factumként álló tétel meg lesz döntve mint pl., hogy a lélek a test okozata etc. Természetesen ezzel a lélek létezését is el kell fogadni. Pedig ezt a mostani tudósaink nagyon szeretik nem létezőnek tekinteni. Azok pedig akik elfogadják a lélek létezését, az teljesen lenyűgözve földhöz kötve tartják a test által. Egyik sem igaz! Ismétlem a lélek bármikor képes a testet elhagyni. Élő példák rá az őrülteknek elnevezett egyének.

— Önök az őrültről azt hiszik, hogy az birtokában van a léleknek, de az meg van zaÉSZAKKELET1 ÚJSÁG.

A szabadkőművesek kongresszusa.

A szabadkőművesek most tartják nemzetközi kongresszusokat az örök városban. Ezen a gyűlésen többek közt egyik határozati javaslatukban a hárompontos testvérek nagy kegyesen elismerik, hogy ámbár „úgy a vallásosérzés, mint a vallás szabad gyakorlata a legteljesebb tiszteletre méltók,“ de azért mégis kötelezettségüknek ismerik harcolni ellene, mert szerintök „az államok és népek életének szabad fejlődést gátolja.“

Minő ellentmondás! Hogyan lehet a vallás tiszteletre méltó, ha megakadályozza az állam fejlődését. Ők azonban tudják jól, hogy mit akarnak, ha nem is mondják. Tudják, hogy a vallás egyáltalán nem gátja az állami jólétnek és előhaladásnak, sőt ellenkezőleg legbiztosabb záloga annak, hogy valamely nemzet élete hosszuéletü, lakossága megelégedett és igy a békés evolúció biztosítva legyen, de azért mégis megakarják fosztani minden befolyástól, mert tudatában vannak annak, hogy olyan helyen, hol a vallásos érzület mély gyökeret vert és általános, a szabadkőművesség nem képes többé boldogulni, mert a vallás igazságaiban járatos és a szabadkőművesség céljaival tisztában levő nép csakhamar átlát azon a ravasz játékon, melyet a vakoló kanál vitézei űznek és minden erejével meggátolja elterjedésüket, sőt nyíltan is szembeszál velük.

Apodiktikusan kimondják, hogy vallásos érzés az államot eltéríti valódi politikai hivatásától és a dogmák, valamint a türelmetlenség eszközeivé avatja. Megváltjuk őszintén, hogy ezt a bombasztikus frázist nem értjük. Vájjon mi az állam igazi hivatása? Talán az, hogy kitépje polgárainak szivéből 2000 év vallásos hagyományait, a tekintély tiszteletét és minden ideálizmusért való lelkesedést. Azután helyébe korlátlan szenvedélyektől vezérelt és végeredményében a legképtelenebb zsarnokságra hajló emberektől kitalált szabályok megtartására kényszerese őket.

Mutassanak a szabadkőművesek csak egyetlen államot, hol valaha az ő elveik szerint megvalósult társadalmi és politikai élet megelégedett polgárságot nevelt és az állami fejlődés háborithatatlan, nyugodt fejlődését biztosította. Portugáliában most ők az urak. S ha közelebbről megnézzük az ottani állapotokat, most a XX. század elején a francia terrorizmus rémes jelenetei újulnak meg szemeink előtt.

Ezzel szemben a kath. vallás mindenkor a legbiztosabb támasza volt az igazi fejlődésnek és a vallási türelmességnek, legnagyobb mecénása és inspirálója a művészeteknek, legönzetlenebb támogatója a tudományoknak, leg- odaadóbb segítője a nyomornak, szóval minden erejét arra fordította és fordítja szüntelenül, hogy

varva egyensúlyában. Bocsánat uraim, ilyen nem létezik! A lélek mindig egyforma marad, az nem változhat. Legfeljebb a vérmérséklet befolyásolhatja előnyére vagy hátrányára, adva az egyéniséget. Minden lélek egyformán tökéletes. Hogy az emberek mégis szellemileg is különböznek egymástól, az onnan ered, hogy az egyiknél jobban, á másiknál kevésbé engedi a test működése a lelket fölszabadulni. Az indulat pedig teljesen a vér munkája. Az abszolút tökéletes ember vagyis akinél a lelek teljesen felülemelkedett a testen, nem jöhetne még a legnagyobb földi gazságra sem indulatba, mert az tisztán látva megtalálja annak is a természetes magyarázatát.

— Az utolsó motívumra most térek rá. Azt Önök tudják, hogy az őrültek mindig nagy lelki rázkódtatáson mentek keresztül mielőtt megőrültek. Ekkor ugyanis olyan tételre akadtak, amit mostani a test által részben elnyomott lelkűkkel megérteni nem tudtak. Hogy azt megérthessék, szükséges, hogy a lélek teljesen fölszabaduljon. Ez sokaknál pillanat alatt, sokaknál pedig a megfeszített mély, majd abszolút érzékfölötti gondolkozás, — szerintünk búskomorság — által történik. Ekkor a lélek teljes nagyságában alakul ki és egyúttal tudatára ébred, annak a tulajdonságának, hogy ő saját akaratából megváltak a testtől. Azután pedig a földi létei kicsinyességét fölfogni neki kifejez- hetetlen rövid idő alat történik — s a lélek elhagyja a testet, vagyis Önök szerint — megőrül.

39-ik szám.

boldog földi élet után még boldogabb öröklétre vezesse az emberiséget. Vájjon azok a gúnyosan említett dogmák valami államfelforgató tanokat, az emberiség eszményi gondolkodásával ellenkező nézeteket és a modern haladásnak fojtó légkörét zárják-e magukba ? Nem, sőt ellenkezőleg, csupa olyan igazságokat tartalmaznak, melyek az emberi méltóságot oly magasra helyezik, minő polcra a legmerészebb modernista koponya tulcsapongó képzeletének leglázasabb álmai sem képesek, hiszen e dogmák mondják róla. „Isten fia vagy és egykor vele együtt uralkodói“. Ezek a dogmák kényszerítik arra, hogy becsületes, fáradhatatlanul tevékeny, igazságos, tudományszomjas és sorsával megelégedett legyen. Ez a dogma tudná megoldani valójában az összes csociális kérdéseket, e dogmákban való hit tudná kicsavarni legbiztosabban a politikai gyilkosok kezéből a tört, revolvert és füstölgő bombát.

Vájjon történt-e valaha, hogy egy gyilkos, egy tolvaj, vagy anarchista azt mondta, hogy gonosztettét a vallásos érzület sugallta, de ezzel szemben vájjon csak nem mindig, nem épen a vallásosság, a dogmák ismeretének teljes hiánya idézte-e elő az emberiség legszörnyübb bűntetteit ?

És e cáfolhatatlan tények dacára a szabadkőművesek nemzetközi kongresszusa mégis azt mondja, hogy a dogma és fejlődés, a vallás és az állami jólét egymással ellentétben vannak.

Minő tudatlanságot, milyen hihetetlen fegyelmet tételez fel ez a javaslat a szabadkőműves táborban, ha ilyen elveket nyíltan is merészel és hozzá még nemzetközi társaságban hangoztatni !

Emlékezés.

Hatvankét é\e lesz október 6-án annak a nagy gyásznapnak, amikor győzelmes gyávák legyőzött hősöket vérpadra hurcoltak és gyáva águk, alacsony gondolkozásuk igazi kifejezéseként minden katonai szokás ellenére a hősök néhány alakját bitófán végezték ki, mint valami gonosztevőket.

Október 6-án évről-évre összeszorul a magyar kéz ökölbe! Évről-évre könnyet hullat a hazafias emlékezés és minden évben ezen a fekete napon gyászba öltözöttnek érzi magát az emlékező magyar lélek.

A kivégzett félistenek árnyai elsuhannak e napon az unokák fölött és mi csak azt érezzük, hogy valami üdére nyomja a szivünk tájékát; azt érezzük, hogy szeretnénk egy forró könnycseppet hullatni a szent hamvakra és szeretnénk valakire halálosan lecsapni az ökölbeszorított remegő kezünkkel. Valakire . . .

A test él tovább. —. De hasonlít egy megbomlott felügyelet nélkül hagyott géphez. Az agy most olyan, mint egy grammofon lemez és az idáig belevésődött benyomásokat reprodukálja, természetesen rendszertelenül. Most még megmag)arázhatnám az őrültség egyes szimpftomáinak egyszerűségét, mint a dühöngések de erre önök maguktól is rá fognak jönni.

E helyett visszatérek az utolsó alaptételre. Az egyénnek nem mindig szükséges nagy lelki rázkódtatáson keresztül menni, hogy az abszolút tökéletességet elérje. Akinek születésénél fogva olyan a testi konstrukciója, hogy annak működése nagyon kevéssé tartja lekötve a lelket és ha az ilyen — az emberek által bölcseknek tisztelt egyének — vagy ön- maguktól, vagy a körülményeikből kifolyólag, érzékfölöttien kezdenek gondolkozni, azokkal nagyon könnyen megtörténhetik «az, hogy rájönnek a lélek testtől való függetlenségére és azt rögtön fel is használva, elválasztják a lelkűket a testüktől. Vannak azonban esetek, hogy a lélek, mikor eléri az abszolút tökéletességet, nem hagyja el azonnal a testet, mert lehet, hogy megint elérkezett az idő egy igazság kinyilvánítására s neki azt előbb teljesíteni kell.

Itt a két bölcsész gúnyosan mosolygott.

— Önök mosolyogjanak uraim, — folytatta emelkedettebb hangon a magánzó, — gondolva magukban : te is annak tartod magadat. Igazuk van uraim! Én elértem az abszolút