Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-23 / 38. szám

III. évfolyam. Nagykároly, 1911. szeptember 23. 33-ik szám. Északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. —-----—4------j-----------J--------------------------­El őfizetési árak: Egész -évre .. .. .......................... 8 korona. | Fé lévre ...............................................................4 „ Negyedévre ................................................... Ü „ Tanítóknak egész évre .. ___„ .. .5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Népfelvilágositás. (N. Sz. A.) Az 1867. év óta számítható, tehát 44 évre tehető modern politikai életünknek legnagyobb hibája a nép po­litikai felvilágosításának és művelésének elhanyagolása. A feladat az lett volna, hogy az alkotmány sáncaiba bevett és választói joggal felruházott tömeget e 4 évtized alatt megtanítani arra, hogy minő poli­tikai pártok vannak, melyek a pártprog- rammok, hogy ők azután öntudatosan választhassanak maguknak pártot, meg­győződésük alakuljon ki, mely őket egy vagy más irányba viszi. E helyett mit találunk a választá­soknál ? Részeg néphordákat, melyek pénzért, érdekből vagy üres jelszavak után — melyeket nem értenek — menve döntik el öt évenként, hogy Magyaror­szágon milyen legyen a törvényhozás. Ha az ember olvassa Széchenyi, Eötvös vagy más nagyszerű politikus munkáit, melyben egy ideális uj M. 0^ar- ország megszületését várták a politikai jogok kiterjesztésétől és ezzel összeha­sonlítja a mai tényleges állapotot, hát valóban sajnálkozik az ideális gondolko­zókon, sőt nem állhatja meg, hogy bi­zonyos fokú naivsággal ne vádolja őket minden elmebeli kiválóságuk dacára. A hiba azonban nem ő bennük volt. Az ő reformjuk jól volt kigondolva és jól be is vált volna, ha a gyakorlati meg­valósítás nem került volna avatatlan ke­zekbe. A magyar politikai élet irányítása 1867. után csakhamar két párt kezébe került, a szabadelvű és a függetlenségi párt kezébe, akik mellett a többi pártok szerepet alig játszottak és csak múló jelenségek voltak a politika egén, mint az antiszemita párt, mérsékelt ellenzék, nemzeti párt, stb. E két párt elseje a szabadelvű párt a hatalmon való maradását tűzte ki elvül. Sohasem volt határozott programmja, hanem mindig azt kapta fel az aktuális kérdések közül, amelyikkel boldogulha­tott. Vele szemben a 48-as párt pedig a hatalomra törekedett és e célból nagyon is bő programmot adott, melyben min­den volt ami szem-szájnak kellemes, a mit csak a nép magának kívánhatott te­kintet nélkül arra, hogy megvalósitható-e vagy nem. E mellett a 48-as párt a nemzeti ösztönre utazott, a sovinizmust szította és használta ki a néptömegben, minden baj okául Ausztriát állította oda és a szabadelvű pártot Ausztria bérencének tüntette fel. A szabadelvű párt -e téren nem ver­senyezhetett. Mint kormányon levő párt nem Ígérhetett olyant, amit meg nem va­lósíthatott és a sovinizmusnak Ausztria rovására engedményeket nem tehetett, mert ahhoz el kellett volna hagyni az ország kormányát. A szabadelvű párt tehát, hogy ural­mát és mandátumait megtarthassa, szem­ben a 48-as párt népszerűség hajhászá- sával elkezdte a szavazatokat pénzzel vásárolni és erőszakkal b í'olyásolni. Ennek következménye volt, hogy utóbbi 40 éves közéietün' nem az elvek harca, hanem a'pénz és' erőszaknak a küzdelme volt a nemzeti jelszavak és népbolonditó Ígéretekkel. Másutt Európában, ha választásról van szó, jön sorba a konzervatív, a li­berális, az agrár, a klerikális, a szociálista jelölt, kik gyűlések egész sorozatában ismertetik pártjuk álláspontjá-, úgy, hogy a választás egy nagy népoktatás politi- tikai, közgazdasági és kulturális tekin­tetben. Nállunk ellenben a kormánypárti jelölt minél kevesebbet beszélt, mert nem beszélhetett arról, hogy az osztrákkal jó viszonyban kell lenni, adózni szükséges, katonáskodni szintén, sőt egyáltalán nem nyilatkozhatott pozitive semmi irány­ban, mert a párt programmja sohasem volt fix, hanem mindig az amit a kor­mány jónak látott. A jelölt tehát csak formálizmusból mondott nehány szót, e helyett azonban fizetett és sietett a poli­tikai működés terét a gyűlés színteréről minél elébb a korcsmába áttenni. Annál többet beszélt a 48-as jelölt, szidta az átkos kormányt, ennek rótta fel, hogy adót kell fizetni, katonáskodni, a magyart az osztrák rabszolgájának tün­tette fel és ezt arra vezette vissza, hogy a kormányt és pártját Bécs pénzen vá­sárolja meg. Az ilyen beszéd nem az értelemre, de az ösztönre hat, megmá- morositja a hallgatóit és esetleg neki viszi a szuronynak, de politikailag nem iskoláz. Ennek a következménye a sötétség, mely a politikai kérdéseket illetőleg még a társadalmi és gazdasági életben tekin­télyes szerepet vivő választópolgárok ko­ponyáiban is uralkodik. Tessék csak ná­lunk bárhol kikérdezni a választókat a konzervativismus, liberalismus, klerikalis- mus és sociálismus közötti különbség felől. Még a részvénytársasági igazgató- sági tagok körében is alig kapni oly ér­telmes feleleteket, mint Ausztria vagy Németország bármely szakszervezeti mun­fJWI ■ II11ITI '■lirfy'r1 H«Ta TWW’Vr-’fllt-lr TIMI ITHg———— Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. . _____Nyilttér sora 40 fi hér._________ ká sától. A 48-as választók 99° politikai tudománya körülbelül kimé ebben a nótában, hogy : Kossuth lova megérdemli a zabot s Pedig a zabot inkább azok a t. 48-as választók érdemelnék meg, akik pártjuk programmját és elveit annyira nem isme­rik, hogy azzal a quótaemelést, császár­üdvözlést összeegyeztethetőnek tartják. Hogy azonban egyfelől pénz és erő­szak, másfelől az üres jelszavak és po­litikai szédelgés helyébe, mint a politika irányitója a tudáson alapuló meggyőző­dés lépjen, ahoz kényszerítő okok kel­lenek, illetve a mai két politikai párt, a jobbpárt és balpárt lehetetlenné tétele. A jobbpártot akár a régi szabad­elvű, akár a mostani munkapárt alakjá­ban tekintjük, megsemmisíti a tisztessé­ges választási rendszer behozatala, fel­bontja elemeire, akik meggyőződésük és nem kormányhoz tartozóságuk alapján kénytelenek majd a mandátumért küz­deni. A 48-as párt egyszerre nem szűnhet meg, mert ez a választók korlátoltságán alapulván, csak hosszas népművelés után tűnhet el, azonban van egy gyilkos irtó­szere, a hatalomra jutás. Mihelyt a kor­mányra került a 48,í többé nem táplál­kozhat ígéretekből, jelszavakból, sőt fok- ról-fokra jobban kell ellentétbe jutni önmagával. Ha nem lesz kormánypárti többség, hanem sok pártból fog állani a parlament, lépten nyomon előáll a le­hetőség, sőt a szükségesség is a függet­lenségi pártra, hogy a jobb oldalon fog­laljon helyet. Ez folyton koptatni fogja a párt elveit és bár a korlátolt és poli- litikailag iskolázatlan 48-as választó kö­zönség egyhamar nem fogja észrevenni az elvektől való elérést, lassan mégis csak reájön, főleg ha a többi pártok megkezdik népfelvilágositó munkájukat. A néppárt, sociálisták és agráriusok máris működnek évek óta, de választá­sokon a kormánypárt pénze és a 48. frázis tömege ellen a mai korrupt rend­szerben nem tudnak boldogulni, de ha a rendszer megváltozik, majd nyílni fog alkalom szócsatába keveredni a tisztelt 48-as jelöltekkel is, melyeknél a pálmát nem az fogja elvinni, kinek nagyobb a szája és mersze. Természetesen ez évtizedek mun­kája lesz. Negyvennégy év mulasztását kell helyrehozni. A kiinduló pont ma rosszabb, mint 1867-ben, mert egy el­rontott néppel állunk szemben. Egyrésze pénzt és pálinkát vár, másrésze hazafias frázisokat. Valamint némely embernek nem ebéd a legkitűnőbb menü serrí, ha nincs benne főtt marhahús, úgy a ma­

Next

/
Oldalképek
Tartalom