Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1911. szeptember 23. 33-ik szám. Északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. —-----—4------j-----------J--------------------------El őfizetési árak: Egész -évre .. .. .......................... 8 korona. | Fé lévre ...............................................................4 „ Negyedévre ................................................... Ü „ Tanítóknak egész évre .. ___„ .. .5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Népfelvilágositás. (N. Sz. A.) Az 1867. év óta számítható, tehát 44 évre tehető modern politikai életünknek legnagyobb hibája a nép politikai felvilágosításának és művelésének elhanyagolása. A feladat az lett volna, hogy az alkotmány sáncaiba bevett és választói joggal felruházott tömeget e 4 évtized alatt megtanítani arra, hogy minő politikai pártok vannak, melyek a pártprog- rammok, hogy ők azután öntudatosan választhassanak maguknak pártot, meggyőződésük alakuljon ki, mely őket egy vagy más irányba viszi. E helyett mit találunk a választásoknál ? Részeg néphordákat, melyek pénzért, érdekből vagy üres jelszavak után — melyeket nem értenek — menve döntik el öt évenként, hogy Magyarországon milyen legyen a törvényhozás. Ha az ember olvassa Széchenyi, Eötvös vagy más nagyszerű politikus munkáit, melyben egy ideális uj M. 0^ar- ország megszületését várták a politikai jogok kiterjesztésétől és ezzel összehasonlítja a mai tényleges állapotot, hát valóban sajnálkozik az ideális gondolkozókon, sőt nem állhatja meg, hogy bizonyos fokú naivsággal ne vádolja őket minden elmebeli kiválóságuk dacára. A hiba azonban nem ő bennük volt. Az ő reformjuk jól volt kigondolva és jól be is vált volna, ha a gyakorlati megvalósítás nem került volna avatatlan kezekbe. A magyar politikai élet irányítása 1867. után csakhamar két párt kezébe került, a szabadelvű és a függetlenségi párt kezébe, akik mellett a többi pártok szerepet alig játszottak és csak múló jelenségek voltak a politika egén, mint az antiszemita párt, mérsékelt ellenzék, nemzeti párt, stb. E két párt elseje a szabadelvű párt a hatalmon való maradását tűzte ki elvül. Sohasem volt határozott programmja, hanem mindig azt kapta fel az aktuális kérdések közül, amelyikkel boldogulhatott. Vele szemben a 48-as párt pedig a hatalomra törekedett és e célból nagyon is bő programmot adott, melyben minden volt ami szem-szájnak kellemes, a mit csak a nép magának kívánhatott tekintet nélkül arra, hogy megvalósitható-e vagy nem. E mellett a 48-as párt a nemzeti ösztönre utazott, a sovinizmust szította és használta ki a néptömegben, minden baj okául Ausztriát állította oda és a szabadelvű pártot Ausztria bérencének tüntette fel. A szabadelvű párt -e téren nem versenyezhetett. Mint kormányon levő párt nem Ígérhetett olyant, amit meg nem valósíthatott és a sovinizmusnak Ausztria rovására engedményeket nem tehetett, mert ahhoz el kellett volna hagyni az ország kormányát. A szabadelvű párt tehát, hogy uralmát és mandátumait megtarthassa, szemben a 48-as párt népszerűség hajhászá- sával elkezdte a szavazatokat pénzzel vásárolni és erőszakkal b í'olyásolni. Ennek következménye volt, hogy utóbbi 40 éves közéietün' nem az elvek harca, hanem a'pénz és' erőszaknak a küzdelme volt a nemzeti jelszavak és népbolonditó Ígéretekkel. Másutt Európában, ha választásról van szó, jön sorba a konzervatív, a liberális, az agrár, a klerikális, a szociálista jelölt, kik gyűlések egész sorozatában ismertetik pártjuk álláspontjá-, úgy, hogy a választás egy nagy népoktatás politi- tikai, közgazdasági és kulturális tekintetben. Nállunk ellenben a kormánypárti jelölt minél kevesebbet beszélt, mert nem beszélhetett arról, hogy az osztrákkal jó viszonyban kell lenni, adózni szükséges, katonáskodni szintén, sőt egyáltalán nem nyilatkozhatott pozitive semmi irányban, mert a párt programmja sohasem volt fix, hanem mindig az amit a kormány jónak látott. A jelölt tehát csak formálizmusból mondott nehány szót, e helyett azonban fizetett és sietett a politikai működés terét a gyűlés színteréről minél elébb a korcsmába áttenni. Annál többet beszélt a 48-as jelölt, szidta az átkos kormányt, ennek rótta fel, hogy adót kell fizetni, katonáskodni, a magyart az osztrák rabszolgájának tüntette fel és ezt arra vezette vissza, hogy a kormányt és pártját Bécs pénzen vásárolja meg. Az ilyen beszéd nem az értelemre, de az ösztönre hat, megmá- morositja a hallgatóit és esetleg neki viszi a szuronynak, de politikailag nem iskoláz. Ennek a következménye a sötétség, mely a politikai kérdéseket illetőleg még a társadalmi és gazdasági életben tekintélyes szerepet vivő választópolgárok koponyáiban is uralkodik. Tessék csak nálunk bárhol kikérdezni a választókat a konzervativismus, liberalismus, klerikalis- mus és sociálismus közötti különbség felől. Még a részvénytársasági igazgató- sági tagok körében is alig kapni oly értelmes feleleteket, mint Ausztria vagy Németország bármely szakszervezeti munfJWI ■ II11ITI '■lirfy'r1 H«Ta TWW’Vr-’fllt-lr TIMI ITHg———— Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. . _____Nyilttér sora 40 fi hér._________ ká sától. A 48-as választók 99° politikai tudománya körülbelül kimé ebben a nótában, hogy : Kossuth lova megérdemli a zabot s Pedig a zabot inkább azok a t. 48-as választók érdemelnék meg, akik pártjuk programmját és elveit annyira nem ismerik, hogy azzal a quótaemelést, császárüdvözlést összeegyeztethetőnek tartják. Hogy azonban egyfelől pénz és erőszak, másfelől az üres jelszavak és politikai szédelgés helyébe, mint a politika irányitója a tudáson alapuló meggyőződés lépjen, ahoz kényszerítő okok kellenek, illetve a mai két politikai párt, a jobbpárt és balpárt lehetetlenné tétele. A jobbpártot akár a régi szabadelvű, akár a mostani munkapárt alakjában tekintjük, megsemmisíti a tisztességes választási rendszer behozatala, felbontja elemeire, akik meggyőződésük és nem kormányhoz tartozóságuk alapján kénytelenek majd a mandátumért küzdeni. A 48-as párt egyszerre nem szűnhet meg, mert ez a választók korlátoltságán alapulván, csak hosszas népművelés után tűnhet el, azonban van egy gyilkos irtószere, a hatalomra jutás. Mihelyt a kormányra került a 48,í többé nem táplálkozhat ígéretekből, jelszavakból, sőt fok- ról-fokra jobban kell ellentétbe jutni önmagával. Ha nem lesz kormánypárti többség, hanem sok pártból fog állani a parlament, lépten nyomon előáll a lehetőség, sőt a szükségesség is a függetlenségi pártra, hogy a jobb oldalon foglaljon helyet. Ez folyton koptatni fogja a párt elveit és bár a korlátolt és poli- litikailag iskolázatlan 48-as választó közönség egyhamar nem fogja észrevenni az elvektől való elérést, lassan mégis csak reájön, főleg ha a többi pártok megkezdik népfelvilágositó munkájukat. A néppárt, sociálisták és agráriusok máris működnek évek óta, de választásokon a kormánypárt pénze és a 48. frázis tömege ellen a mai korrupt rendszerben nem tudnak boldogulni, de ha a rendszer megváltozik, majd nyílni fog alkalom szócsatába keveredni a tisztelt 48-as jelöltekkel is, melyeknél a pálmát nem az fogja elvinni, kinek nagyobb a szája és mersze. Természetesen ez évtizedek munkája lesz. Negyvennégy év mulasztását kell helyrehozni. A kiinduló pont ma rosszabb, mint 1867-ben, mert egy elrontott néppel állunk szemben. Egyrésze pénzt és pálinkát vár, másrésze hazafias frázisokat. Valamint némely embernek nem ebéd a legkitűnőbb menü serrí, ha nincs benne főtt marhahús, úgy a ma
