Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-09 / 36. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 36-ik szám. adatokat, amiket én itt csak általánosabb és nagyobb vonásokban tárok fel, mert nekem a statisztika nem mesterségem, de meg elég belepillantanom azokba a nagyobb vonásokba, hogy megállapítsam azt, hogy te nagy szamár vagy akkor, amikor azt képzeled, hogy neked a mé­regkeverés jövedelmező üzleted. Azok a szerencsétlenek, akik a te mérgedet élvezik, a leggyakrabban anya­gilag tönkremennek. Akiket koldusbotra juttattál, azok számára neked menhely- ről, szegényházról és a benne lakó sze­rencsétlenek ellátásáról kell gondoskodni. Számítsd ki, hogy ez mennyibe kerül. Számtalan ember beleőrül a mérgedbe, megkapja a delirium tremenst, ezek szá­mára bolondok házát, szanatóriumot, kórházat keli építened és fenntartanod, ezeknek az orvosok, szolgák, ápolók és mindennemű alkalmazottak tartásával járó költségeit fedezned, ételt, italt, orvossá­got adnod. Számítsd ki ezt is, hogy mennyibe kerül, aztán add hozzá az előbbi tételhez. — Várj csak, még nincs vége. Most csinálj egy statisztikát arról, hogy mennyi bűnt követnek elr a szesz mia.t és a szesz hatása aiatt. És, ha ki­számítottad, számold össze az ezekkel járó bűnügyi költségeket, a börtönök, azok fenntartása és a rabok eltartási költségeiből az arány szerint a szesz számlájára jutó részt. — Még nincs vége. Csinálj csak egy kis számtani gyakorla­tot arról, hogy mibe kerül neked az ez­rekre menő naplopók alkalmazása és el­tartása, akik mind csak a te mérged kedvéért vannak s add hozzá a kiadá­sokhoz ezeket a fenntartási költsége­ket is. Ezek a nagyobb vonások. Hát még az apró-cseprők, amelyek együttvéve szintén kolosszális rovatot tesznek ki?! Ha megcsináltad a statisztikát, akkor hasonlítsd azt össze azzal, amely a szesz­adó jövedelméről szól és meglátod, hogy micsoda kitűnő pénzügyi politikát csi­náltál. S ez még csak az anyagi mérleg. Hát az erkölcsi?! Ott már nincs a ja­hálás köszönetét szerető, ragaszkodó tisztvise­lőinek a meleg ünneplésért. Durrogott s pezsgő; húzta a cigány. Az öreg ember szivét úgy íelmelegitette ez az ün­neplés, hogy valami büszke boldogsággal koc- cintgatta pezsgős poharát a többiekéhez. Közben megfájdult a feje. Sétálni ment ki az udvarra. A hűvös levegőn át valami jól­eső örömteli mosolygással néztek le rá a csil­lagok. A teremből kiszűrődött a zene s a mu­latók zsongó lármája és az öreg embernek két ragyogó könnycsepp jelent meg a szemében. Valami hangot hallott az udvar egyik sö- tétebb zugában. Megismerte két kedvenc tiszt­viselőjének a hangját, akiket ő juttatott fel magasra. Lám, azok sem tudják őt a lármában ünnepelni. Kijöttek ide, hogy elbeszélgessenek róla, aki őket annyira szereti. Hallotta, hogy róla beszélnek. Hallotta, hogy a nevét ejtették ki. Csodálatos melegség öntötte el a szivét. Úgy érezte, hogy ő most valósággal atyja en­nek a két embernek ! Igen ő.c az ő dédelgetett kedvenc fiai. Feléjük indult, hogy szeretettel, atyai gyöngédséggel a keblére ölelje őket ebben a boldog órában. S amint közelebb jutott, hal­lotta : — Én azért örülök, mert az egész cere­mónia olyan benyomást tesz rám, mint egy temetés. — De hiszen szívós az öreg, bírja még és meglásd, hogy élni fog még sokáig. Hanem talán nyugalomba vonul végre a vén szamár... vadra semmi, egyáltalán semmi; az csak minusokból ál!, ott igazán nem kell ki­vonással fárasztanod magadat. Csak ösz- szeadni az egész bünlajstromot. És tu­dod, hogy mi jön ki belőle? Megmon- j dóm. Az, hogy alábbvaló vagy a zsidó uzsorásnál, rosszabb vagy a méregkeve- rőnél, veszedelmesebb vagy a rablónál, bünösebb vagy tolvajnál, közönségesebb vagy a zsebmetszőnél és mindezek tete­jébe még ostobább vagy a szamárnál, mert mindezekért a bűnökért az a hasz­nod, hogy utál és megvet mindenki, aki belelát a hamis kártyáidba és ezért a nagy tiszteletért, amit igy kivívsz ma­gadnak, még alaposan rá is fizetsz az egész piszkos üzletre. Így néz ki ez a kis tükör, amit most eléd tartottam és igy nézel te ki benne. És most ne fordulj el ezektől a kelle­metlen képektől, hanem csináld meg szépen azt a kis számadást és meg fogod látni, hogy sokkal több igazságom van, mint azt első pillanatban gondoltad volna . . . Az első mérkőzés. Fooíball-verseuy Szatmár és Nagykároly között. Végre elsőt dobbant a sport-élet Szatmár-! megyében. Amin néhány lelkes sportkedvelő I már olyan régen fáradozott, kezd komolyan I megvalósulni. Sok munka árán- sikerült össze- | hozni a Nagykárolyi Atlétikai Klubot, amelyben most már városunk társadalmának szine-java — habár most még nagyobbrészt csak névleg — benne van. Ugyancsak nehezen megy a kö­zönség belevonása a sport-életbe Szatmáron, amint azt a Szatmári Torna és Vivő Egyesület tagjaitól tudjuk. Az a verseny, amely mint első mérkőzés történt meg a Nagykárolyi Atlétikai Klub és a Szatmári Tornna és Vivő Egyesület football- csapatai között az elmúlt vasárnap Szatmáron, most már uj erőt és kedvet önt az eddig még tartózkodó tagokba s igy valószínű, hogy a sport-élet most már intenzivebben kezd majd életre kelni. Az első versenynél nem az a fontosabb kérdés, hogy ki győzött, hanem az, hogy végre az első komoly mérkőzés tényleg megtörtént, a két klubnak jegyzőkönyve van egy nyilvános nagy football-metschről. A mérkőzés Szatmáron, a Kossuth-kert mögötti kiállítási területen folyt le és a szatmá­riak győzelmével végződött 8 : 2 arányban. Nagy közönség nézte végig a mindvégig érde­kes és változatos versenyt s a közönség sorai­ban igen sokan voltak Nagykárolyból is, ami szintén igen örvendetes körülmény, amennyiben a közönségnek a sport iránti nagy érdeklődé­séről tesz bizonyságot. A nézők a legnagyobb figyelemmel kisér­ték a verseny minden változását és lelkes ová­cióval és tapssal fogadták nemcsak a gólokat, hanem a játék minden ügyesebb mozzanatát. Bár az eredmény a szatmári csoport győ­zelmét jelenti, korántsem szabad azt hinni, hogy a nagykárolyi csapat rosszabbul játszik, vagy játszott a verseny alkalmával. Számtalan mentő­körülmény közül a fontosabbak egyike az, hogy a nagykárolyi csapat már hetek óta nem treníro­zott s a versenyt megelőző napon érkezett sür- gönyi provokálás Szatmár részéről oly későn és váratlanul érkezett, hogy csak alig-alig tud­tak összeszedelőzködni s igy meglehetősen ké­születlenül mentek a versenyre. Szokatlan volt a göröngyös, egyenetlen, kőtörmelékkel tégla­darabokkal beszórt pálya, tekintve különösen azt, hogy a nagykárolyiak sporttelepe annyira sima, hogy télen korcsolyapályául szolgál a klubna , amelynek tagjai ilyenhez voltak hozzá­szokva. Legnagyobb „pech“-je pedig akkor volt a károlyi csapatnak, amikor a kapuválasztásra vonatkozó sorshúzás eredményeként az első félidőre szembe került a délután 4 órakor még forrón tűző nappal, mig a szatmári csapat hát­tal, ami valósággal ominózus hátrányt jelentett a károlyiakra nézve. Hét golt ezen félidő alatt vívtak ki a szerencsés szatmáriak. A verseny majdnem 6 óráig tartott s an­nak végeztével a két küzdő csapat lelkesen megéljenezte egymást. A csapatok névsora a következő. Szatmáriak : Gordon András, Kiss Elek, Fábry Károly, Asztalos István, Gönczy István, Petruska Antal, Szeghy Sándor, Kormány Sán­dor, Spiry Endre, Runyay Sándor, Rázs István. Nagykárolyiak: Ifj. Mózsa Pál, Dániel Sándor, Csákv Gusztáv, Kertész Béla, Péter István, Kovács Jenő, Hill Gyula, Nagy Gyula, Sarkady Gábor, Rupprecht Jenő, Vaday István. Este 8 órakor a Szatmári Torna és Vivő Egyesület bankettet adott nagykárolyi vendégei tiszteletére, amely a legvidámabb hangulatban nyúlt bele a késői órákba. A banketten a szat­máriak nevében Gordon András, a nagykárolyiak nevében pedig Lázár József és Csáky Gusztáv mondtak tósztokat. A legközelebbi football-mérkőzés Nagy­károlyban lesz. LEVÉL. Tekintetes Szerkesztőség! Felkérjük, hogy az alábbi sorokat b. lapja legközelebbi számában az igazság és a közügy érdekében közölni sziveskedjék. Fogadja köszönetünk hálás kifejezését, mellyel maradunk Nagykároly, 1911. szeptember 8 tisztelettel a szat márvár megyei orvosi fiókszövetség. A nagykárolyi kerületi munkásbiztosító pénztár f. évi augusztus hó 28-án felhívta ösz- szes orvosait, hogy augusztus 3!-ig egy olyan szerződést Írjanak alá, a melyben alávetik ma­gukat a pénztár által alkotott fegyelmi és szol­gálati szabályzatoknak, mert máskülönben ed­digi fizetésüket redukálni fogja, sőt a redukált fizetésből is levonásokat fog eszközölni. A pénztári orvosok ügyüket a szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség elé vitték, mely augusztus hó 30-án és folytatólag szeptember 7-én tartott ülésein hozott határozataival eltiltotta a pénztári orvosokat attól, hogy a sérelmes is az orvosi önérzetbe ütköző fegyelmi szabályzatokat ma­gába foglaló szerződést aláírják s attól is, hogy a pénztárnál hivatalos tevékenységüket mind­addig mig a pénztár sérelmes követeléseitől el nem áll, folytassák. A pénztári tagok érdekében azonban úgy határozott s azt a pénztárral azon­nal közölte is, hogy a pénztári orvosok a pénz­tári betegek gyógykezelését zavartalanul foly­tatják a megszokott rendelési időben, —_ sőt a pénztári betegeknek a magán orvosok is kész­séggel nyújtanak első segélyt. — Erre a pénz­tár ahhoz a sértő és törvénytelen módhoz folya­modott, hogy a pénztári betegeket nem a kész­séggel rendelkezésre álló pénztári orvosokhoz, hanem magán orvosokhoz utasítja. Nehogy tehát a valóság elferdítésével bárki is azt hihesse, hogy az orvosi fiókszövetség határozata inhumamus, ez utón is értesítjük a nagyközönséget s különösen a betegsegélyző pénztár tagjait, hogy Nagykárolyban a három eddigi pénztár orvos naponta d. e,. 9—10 a városházán rendel kivétel nélkül minden egyes pénztári betegnek s hogy hívásra a fekvő be­tegeket is készséggel meglátogatják s igy egy percig sem maradhat egy pénztári tag sem or­vosi segély nélkül. Nagykároly, 1911. szeptember 8. A szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség. . Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom