Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-09 / 36. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 36-ik szám. adatokat, amiket én itt csak általánosabb és nagyobb vonásokban tárok fel, mert nekem a statisztika nem mesterségem, de meg elég belepillantanom azokba a nagyobb vonásokba, hogy megállapítsam azt, hogy te nagy szamár vagy akkor, amikor azt képzeled, hogy neked a méregkeverés jövedelmező üzleted. Azok a szerencsétlenek, akik a te mérgedet élvezik, a leggyakrabban anyagilag tönkremennek. Akiket koldusbotra juttattál, azok számára neked menhely- ről, szegényházról és a benne lakó szerencsétlenek ellátásáról kell gondoskodni. Számítsd ki, hogy ez mennyibe kerül. Számtalan ember beleőrül a mérgedbe, megkapja a delirium tremenst, ezek számára bolondok házát, szanatóriumot, kórházat keli építened és fenntartanod, ezeknek az orvosok, szolgák, ápolók és mindennemű alkalmazottak tartásával járó költségeit fedezned, ételt, italt, orvosságot adnod. Számítsd ki ezt is, hogy mennyibe kerül, aztán add hozzá az előbbi tételhez. — Várj csak, még nincs vége. Most csinálj egy statisztikát arról, hogy mennyi bűnt követnek elr a szesz mia.t és a szesz hatása aiatt. És, ha kiszámítottad, számold össze az ezekkel járó bűnügyi költségeket, a börtönök, azok fenntartása és a rabok eltartási költségeiből az arány szerint a szesz számlájára jutó részt. — Még nincs vége. Csinálj csak egy kis számtani gyakorlatot arról, hogy mibe kerül neked az ezrekre menő naplopók alkalmazása és eltartása, akik mind csak a te mérged kedvéért vannak s add hozzá a kiadásokhoz ezeket a fenntartási költségeket is. Ezek a nagyobb vonások. Hát még az apró-cseprők, amelyek együttvéve szintén kolosszális rovatot tesznek ki?! Ha megcsináltad a statisztikát, akkor hasonlítsd azt össze azzal, amely a szeszadó jövedelméről szól és meglátod, hogy micsoda kitűnő pénzügyi politikát csináltál. S ez még csak az anyagi mérleg. Hát az erkölcsi?! Ott már nincs a jahálás köszönetét szerető, ragaszkodó tisztviselőinek a meleg ünneplésért. Durrogott s pezsgő; húzta a cigány. Az öreg ember szivét úgy íelmelegitette ez az ünneplés, hogy valami büszke boldogsággal koc- cintgatta pezsgős poharát a többiekéhez. Közben megfájdult a feje. Sétálni ment ki az udvarra. A hűvös levegőn át valami jóleső örömteli mosolygással néztek le rá a csillagok. A teremből kiszűrődött a zene s a mulatók zsongó lármája és az öreg embernek két ragyogó könnycsepp jelent meg a szemében. Valami hangot hallott az udvar egyik sö- tétebb zugában. Megismerte két kedvenc tisztviselőjének a hangját, akiket ő juttatott fel magasra. Lám, azok sem tudják őt a lármában ünnepelni. Kijöttek ide, hogy elbeszélgessenek róla, aki őket annyira szereti. Hallotta, hogy róla beszélnek. Hallotta, hogy a nevét ejtették ki. Csodálatos melegség öntötte el a szivét. Úgy érezte, hogy ő most valósággal atyja ennek a két embernek ! Igen ő.c az ő dédelgetett kedvenc fiai. Feléjük indult, hogy szeretettel, atyai gyöngédséggel a keblére ölelje őket ebben a boldog órában. S amint közelebb jutott, hallotta : — Én azért örülök, mert az egész ceremónia olyan benyomást tesz rám, mint egy temetés. — De hiszen szívós az öreg, bírja még és meglásd, hogy élni fog még sokáig. Hanem talán nyugalomba vonul végre a vén szamár... vadra semmi, egyáltalán semmi; az csak minusokból ál!, ott igazán nem kell kivonással fárasztanod magadat. Csak ösz- szeadni az egész bünlajstromot. És tudod, hogy mi jön ki belőle? Megmon- j dóm. Az, hogy alábbvaló vagy a zsidó uzsorásnál, rosszabb vagy a méregkeve- rőnél, veszedelmesebb vagy a rablónál, bünösebb vagy tolvajnál, közönségesebb vagy a zsebmetszőnél és mindezek tetejébe még ostobább vagy a szamárnál, mert mindezekért a bűnökért az a hasznod, hogy utál és megvet mindenki, aki belelát a hamis kártyáidba és ezért a nagy tiszteletért, amit igy kivívsz magadnak, még alaposan rá is fizetsz az egész piszkos üzletre. Így néz ki ez a kis tükör, amit most eléd tartottam és igy nézel te ki benne. És most ne fordulj el ezektől a kellemetlen képektől, hanem csináld meg szépen azt a kis számadást és meg fogod látni, hogy sokkal több igazságom van, mint azt első pillanatban gondoltad volna . . . Az első mérkőzés. Fooíball-verseuy Szatmár és Nagykároly között. Végre elsőt dobbant a sport-élet Szatmár-! megyében. Amin néhány lelkes sportkedvelő I már olyan régen fáradozott, kezd komolyan I megvalósulni. Sok munka árán- sikerült össze- | hozni a Nagykárolyi Atlétikai Klubot, amelyben most már városunk társadalmának szine-java — habár most még nagyobbrészt csak névleg — benne van. Ugyancsak nehezen megy a közönség belevonása a sport-életbe Szatmáron, amint azt a Szatmári Torna és Vivő Egyesület tagjaitól tudjuk. Az a verseny, amely mint első mérkőzés történt meg a Nagykárolyi Atlétikai Klub és a Szatmári Tornna és Vivő Egyesület football- csapatai között az elmúlt vasárnap Szatmáron, most már uj erőt és kedvet önt az eddig még tartózkodó tagokba s igy valószínű, hogy a sport-élet most már intenzivebben kezd majd életre kelni. Az első versenynél nem az a fontosabb kérdés, hogy ki győzött, hanem az, hogy végre az első komoly mérkőzés tényleg megtörtént, a két klubnak jegyzőkönyve van egy nyilvános nagy football-metschről. A mérkőzés Szatmáron, a Kossuth-kert mögötti kiállítási területen folyt le és a szatmáriak győzelmével végződött 8 : 2 arányban. Nagy közönség nézte végig a mindvégig érdekes és változatos versenyt s a közönség soraiban igen sokan voltak Nagykárolyból is, ami szintén igen örvendetes körülmény, amennyiben a közönségnek a sport iránti nagy érdeklődéséről tesz bizonyságot. A nézők a legnagyobb figyelemmel kisérték a verseny minden változását és lelkes ovációval és tapssal fogadták nemcsak a gólokat, hanem a játék minden ügyesebb mozzanatát. Bár az eredmény a szatmári csoport győzelmét jelenti, korántsem szabad azt hinni, hogy a nagykárolyi csapat rosszabbul játszik, vagy játszott a verseny alkalmával. Számtalan mentőkörülmény közül a fontosabbak egyike az, hogy a nagykárolyi csapat már hetek óta nem trenírozott s a versenyt megelőző napon érkezett sür- gönyi provokálás Szatmár részéről oly későn és váratlanul érkezett, hogy csak alig-alig tudtak összeszedelőzködni s igy meglehetősen készületlenül mentek a versenyre. Szokatlan volt a göröngyös, egyenetlen, kőtörmelékkel tégladarabokkal beszórt pálya, tekintve különösen azt, hogy a nagykárolyiak sporttelepe annyira sima, hogy télen korcsolyapályául szolgál a klubna , amelynek tagjai ilyenhez voltak hozzászokva. Legnagyobb „pech“-je pedig akkor volt a károlyi csapatnak, amikor a kapuválasztásra vonatkozó sorshúzás eredményeként az első félidőre szembe került a délután 4 órakor még forrón tűző nappal, mig a szatmári csapat háttal, ami valósággal ominózus hátrányt jelentett a károlyiakra nézve. Hét golt ezen félidő alatt vívtak ki a szerencsés szatmáriak. A verseny majdnem 6 óráig tartott s annak végeztével a két küzdő csapat lelkesen megéljenezte egymást. A csapatok névsora a következő. Szatmáriak : Gordon András, Kiss Elek, Fábry Károly, Asztalos István, Gönczy István, Petruska Antal, Szeghy Sándor, Kormány Sándor, Spiry Endre, Runyay Sándor, Rázs István. Nagykárolyiak: Ifj. Mózsa Pál, Dániel Sándor, Csákv Gusztáv, Kertész Béla, Péter István, Kovács Jenő, Hill Gyula, Nagy Gyula, Sarkady Gábor, Rupprecht Jenő, Vaday István. Este 8 órakor a Szatmári Torna és Vivő Egyesület bankettet adott nagykárolyi vendégei tiszteletére, amely a legvidámabb hangulatban nyúlt bele a késői órákba. A banketten a szatmáriak nevében Gordon András, a nagykárolyiak nevében pedig Lázár József és Csáky Gusztáv mondtak tósztokat. A legközelebbi football-mérkőzés Nagykárolyban lesz. LEVÉL. Tekintetes Szerkesztőség! Felkérjük, hogy az alábbi sorokat b. lapja legközelebbi számában az igazság és a közügy érdekében közölni sziveskedjék. Fogadja köszönetünk hálás kifejezését, mellyel maradunk Nagykároly, 1911. szeptember 8 tisztelettel a szat márvár megyei orvosi fiókszövetség. A nagykárolyi kerületi munkásbiztosító pénztár f. évi augusztus hó 28-án felhívta ösz- szes orvosait, hogy augusztus 3!-ig egy olyan szerződést Írjanak alá, a melyben alávetik magukat a pénztár által alkotott fegyelmi és szolgálati szabályzatoknak, mert máskülönben eddigi fizetésüket redukálni fogja, sőt a redukált fizetésből is levonásokat fog eszközölni. A pénztári orvosok ügyüket a szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség elé vitték, mely augusztus hó 30-án és folytatólag szeptember 7-én tartott ülésein hozott határozataival eltiltotta a pénztári orvosokat attól, hogy a sérelmes is az orvosi önérzetbe ütköző fegyelmi szabályzatokat magába foglaló szerződést aláírják s attól is, hogy a pénztárnál hivatalos tevékenységüket mindaddig mig a pénztár sérelmes követeléseitől el nem áll, folytassák. A pénztári tagok érdekében azonban úgy határozott s azt a pénztárral azonnal közölte is, hogy a pénztári orvosok a pénztári betegek gyógykezelését zavartalanul folytatják a megszokott rendelési időben, —_ sőt a pénztári betegeknek a magán orvosok is készséggel nyújtanak első segélyt. — Erre a pénztár ahhoz a sértő és törvénytelen módhoz folyamodott, hogy a pénztári betegeket nem a készséggel rendelkezésre álló pénztári orvosokhoz, hanem magán orvosokhoz utasítja. Nehogy tehát a valóság elferdítésével bárki is azt hihesse, hogy az orvosi fiókszövetség határozata inhumamus, ez utón is értesítjük a nagyközönséget s különösen a betegsegélyző pénztár tagjait, hogy Nagykárolyban a három eddigi pénztár orvos naponta d. e,. 9—10 a városházán rendel kivétel nélkül minden egyes pénztári betegnek s hogy hívásra a fekvő betegeket is készséggel meglátogatják s igy egy percig sem maradhat egy pénztári tag sem orvosi segély nélkül. Nagykároly, 1911. szeptember 8. A szatmárvármegyei orvosi fiókszövetség. . Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“ra.
