Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-02 / 35. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 36-ik szám. a derék Kossuthisták „ez idő szerint“ Bécs kegyét tartják legkevésbbé fontosnak magukra nézve, ami egészen op- portumus eljárás volt nemc'ak azért, mert „ez idő szerint“ valóban Bécs kegye áll tőlük legmesszeLL, hanem mivel ennek visszaszerzéséhez szükséges a legkevésbbé zajos köpenyegforgalás és Bécs az, amely a behódoló magyar hazafinak barátságos mosollyal s nem; keserű szemrehányással siet elebe. Ha azonban Magyarországon józa- j nul és értelmesen gondolkoznának, ami még főleg a 48-as táborban messze jövő kérdése, akkor nem a nemzeti, hanem privát érdektől sugaitnak tarianák a Kossuth-párt álláspontján Bármilyen nemesek és szépek a hazafias törekvések, értékkel csak akkor bírnak, ha a nemzet többsége óhajtja és akarja azokat es nem csupán Kossuth Ferenc urnák és társainak a bár- j sonyszékekhez való útját egyengetik. A kisebbség nem erőszakolhat nemzeti j vívmányokat a többségre, azonban a parlamenti kisebbség mondhatja azt, hogy az ország többségét képviseli, ha a parlamenti többség tisztességtelen választás utján jött létre, de csakis akkor. Ezen helyzetnek orvoslása uj választás, tiszta eszközökkel és e célból választói reform létesítése. Az obstrukció tehát jogosan csakis arra irányulhat, hogy a nemzet megkérdeztessék és a nemzet szabadakarat nyilvánítása uj választói törvénnyel bi-.tosittasék. Ebből folyik, hogy az obstrukció kérdésében ,a Justh-párt álláspontja a korrect s ha ugyan őszintének lehet tekinteni és nem csupán egy kormány buktatást manőver Lukács érdekében Tisza ellen. Semmi esetre sem állhatja meg helyét a Kossuth-párt obstrukciója azon célzattal, hogy nemzeti engedmények csikartassanak ki, mivel ez csak népszerűség hajhászás és gondos kerülése a választójog kérdésében való nyílt állás foglalásnak. Ezen bujkálás annál szégyenletesebb, mivel az országos függetlenségi pártnak 1894. évből, tehát azon időből, midőn Kossuth Ferencz volt elnöke, van egy programmja, melyben világosan követeli az általános és titkos választói jogot. — De hát akkor még nem integettek feléjük a bársonyszékek és nem igen állt szóba velük a nemzeti Casino. Az ipartestület zászlószentelése, 25 éve, hogy városunkban az ipartestület megalakult s ezen nevezetes évfordulót az ipartestület szebben, méltóbban, lélekemelőbben nem ünnepelhette volna, ha ezt zászlószenteléssel össze nem köti. Az egyleti zászló nem arra való, hogy ünnepélyes alkalmakon ott díszelegjen, hanem a benne rejlő eszméknek látható kifejezést adjon. Az egyleti lobogó ne- nemes versenyre való felhívás, szeretetteljes összetartás, békés együttmunkálkodásra való felhívás. Ezt a szimbólumot akarta a testület ünnepélyesen felszenteltetni s amidőn ezt a legszebb és legtapintatosabb módon keresztülvitte, egyúttal azt is jelezte, hogy az íparte^tűiét és vezetősége tudatának is hivatásának kellő magaslatán áll. A zászlószentelési ünnepély lefolyása a következő volt: Délelőtt 10 órakor már pár száz ember lepte el a városháza környékét és udvarát. Vágtató hinták 24 koszorús leányt és ugyanannyi vőfélyt hoztak a városháza udvarára s onnan indult ki a menet pont 1 i órakor a zászlóanyáért. ; vényeik diját befizetni, ezen lapnak a megren delése az egykori jegyzőkönyvek szerint „boldogabb“ időre halasztatott. — Ama lap barátai az ügynek ilyen elintézésébe nem igen nyugodtak bele s a mint a jegyzőkönyvek ől láttam, több Ízben megkisérelték tervük keresztül vitelét, azonban kevés szerencsével, mert amint egyik határozatban olvastam : „A Honderű cimü divatlapnak megrendelése azon okkal támogatva, hogy ez által is a nőnem több olvasmányba részesittessék, inyilványoztatván, midőn mind az indítvány mellett fenti okból, mind ellene, minthogy a részvényesek száma, igy az egylet lehető jövedelme bizonytalan gazdálkodási nézetből számosán nyilatkoztak elannyira, hogy a többség kivehető nem lenne, a tárgy az elnök által szavazatra nem bocsáttatott, mikor is szavazatok többségével az indítvány megbukott,“ Tasnádon abban az időben postaállomás nem volt. A hírlapokat és egyébb postai küldeményeket a nagybányai, később a nagykárolyi postáról kellett az érdekelteknek rendesen vásárosok által elszállittatniok s hogy ezen állapot mennyi kellemetlenséggel volt összekötve, azt elképzelhetjük. Számos határozat foglalkozik e kérdéssel. — „Mind vidéki, mind helybeli tagtársaink tetemes íövidségökkel lévén kapcsolatban azon rendetlenség, ha hírlapjainknak a szokott postaállomásróli elszállíttatás ezutánra is csupa véletlenségre hagyatnék, mondja az 1842. évben őszutó 5-ikén tartott választottsági gyűlés határozatai Fürtös András 30 váltó frt és egy pár csizma fizetése mellett azoknak rendesen leendő kihozása végett megfogadtatott, kinek is szegődség levelet adni egyik jegyző, Asztalos Mihály megbizatott. — Fürtös András uram azonban ezen diszes megbízatásra nem vált érdemesnek, mert egyik károlyi útja alkalmával úgy betalált pálinkázni, hogy másnap Nagykárolyból jövő fuvarosok emeltek ki az utszéli árok sárjából, a hírlapok pedig úgy be- sározódtak, hogy a tagtársak legnagyobb megbotránkozásukra a világ folyásáról azokból mi tudomást sem szerezhettek s azért a további hűséges szolgálata alól azonnal felmentetett. I Sok gondot okozott az ifjú egylet vezetőségének a billiárdasztal, vagy amint 2z akkori magyarositő törekvések hatása alatt nevezték : lapdányasztal posztójának a játékosok áital történt kihasiíása is. Az elnökség ugyan minden esetben alapos szakértelemmel megállapította, hogy ez a lyuk 2 ezüst forint, a másik 3 ezüst forint, a harmadik 4 ezüst forint értékű kárral jár, de akárcsak napjainkban, ugv abban az időben is, rencesen nem igen akadt gazdája az ilyen kártételeknek s az egyletnek be kellett érnie azzal, hogy kára megbecsülhetett. Az egylet tagjai akárcsak napjainkban, az eszmecseréken kivül, hírlapjaink átolvasásában hazárd játékok kivételével, kártya, billiár. és sakk játékban találhattak szórakozást. A biliiáid asztalon egy nagy parthie 3 kr, egy nemzeti parthie 4 kr, egy bábos parthie 3 kr s egy órai piramidli játék 30 krajcárba került s a játékszabályokban benne volt, hogy a játszókat közbeszólással, útbaigazítással háborgatni s fedetlen pipával játszania senkinek nem szabad. Az egylet jövedelmei a részvénydijjakból befolyt összegeken kivül a kártya, billiárd és sakkjátékok után szedett dijakból állottak, de akárcsak napjainkban, tetemes jövedelmet biztosítod abban az időben is a táncvigalmak jövedelmei. A táncvigalmak rendezésével kapcsolatosan számos egyleti határozat foglalkozik azzal a kérdéssel, miként volna ezen mulatságokon a zenekar, vagy amint az akkori időben nevezték: „hangászkar“ közreműködése tagjainak megszökései, rendes ruházata stb. tekintetében biztosítva. Itt megjegyzendő, hogy a régi időkben a zenekar tagjai csak egyenruhába jelenhettek meg s egy mulatság fényességének a hőmérőjéül nem annyim a női toilettek fényessége mint inkább ezen egyenruhák diszes és csinos volta volt. A hangászkar eziránti gondoskodás igy szól : „az 1847. évi julius 4-én tartott közgyűlésen elhangzott határozat heves vitára nyujta alkalmat, míg végre az egylet abban állapodott meg: 1. Hogy öltözetük megújítására nézve tarAz első kocsiban Marián Ferenc ipartestületi elnök foglalt helyett, kezében óriási virágcsokorral. Gróf Károlyi Gyuláné, a zászlóanya akadályozva lévén a megjelenésben, Debreczeni István polgármesterünk nejét kérte fel, hogy helyettesítse ezen szép és kitüntető tisztségben. Mialatt a hosszú kocsisor Debreceni István polgármestert és annak nejét a r. kath. templom elé hozta, azalatt egy másik küldöttség Kirilla Adolf és Makranczi Ignáczczal az élén a zászlót az iparíestület hivatalos helyiségéből kihozta s a templom elé kisérték. Az egyesült menet igy vonult be a r.kath. templomba, melyet előkelő közönség és számos küldöttség szinültig megtöltött. Récsei Ede piarista házfönök a csöndes mise végén megáldotta a zászlót, mely után gyönyörű és hazafias beszédet intézett a jelenlevőkhöz. A zászló fel lévén szentelve, következett az ipartestület jubiláns közgyűlése. Kétezer főből álló menet indult ki a templomból, élükön a zászlóval zászlóanyával, védnökkel 0== az ipartestület elöljáróságával a városháza díszterme felé, melynek minden zege zuga ezen alkalommal megtelt. A nagykárolyi dalárda nyitotta meg az ünnepélyt, elénekelvén általános tetszés között a Hymnust. Marián Ferenc testületi elnök megnyitja a díszközgyűlést, Debreceni István védnök üdvözít a zászlót s szép szavakkal festi azon érzelmeket és eszméket, melyek a zászló fogalmából erednek. Egyetértésre, békés összetartásra, testvéries szeretetre hívja fel az iparostestület ünneplő tagjait. Legkimagaslóbb, mondhatni fénypontját képezte az ünnepélynek Néma Gusztáv nagy figyelemmel előadott történelmi értékű beszéde az ipartestület keletkezésétől a mai napig. Ebből kitűnik, hogy az 1872. évi ipar- törvény megszüntette a céheket, helyébe az ipartársulatok léptek. Jóllehet az ipartársulatok megalakítása kötelező nem volt, városunkban részint szakonként külön, részint a rokon szakmák egyesülve — az ipartársulatokat megalakították s tasson részökre éven át négy bál, egy Katalin napkor, kettő a farsang első és utolsó napjaikban, egy nyárban, hogy azoknak jövedelméből készíttessenek meg köntösseik. 2. Ezen segedelmezésért ők tartoznak, a mikor az idő e geűi, minden vasárnap a kaszinó szállása előtt egy fél órát muzsikálni. 3. Convenció szabassanak, hogyha közülük valamelyik megszökne, a mellett vissza- hozattason. 4. A Kaszinó választott tagja fel vigyázat- tya és szabálya alatt legyenek egyetértővel, a megyei felvigyázóval.“ E korkép hűségéhez tartozik egyik tagtárs abbeli indítványa, hogy a kaszinó vendégei részére szerezzenek be pipakészleíet, hogy abból pipákat adhassanak ki a vendégeknek s az egyletnek erre hozott határozata, hogy: „ha már több helyes okokra nézve pipa készséget a_ vendégek számára az egylet nem tarthat, hogy még is abból rövidség ne legyen, szivarokat kell az egylet számára vásárolni s illő haszonnal szolgálni azokból a vendégeknek.“ Az ifjú egyletet korán súlyos válság ráz- kódtatta meg. A tagok között kitört a belső egyenetlenség következtében azok egyrésze kivált az anyaegyletbői és az igy kivált tagok 1847. évi január hó 1-én Terebesi János elnöklete alatt egy uj kaszinói egyletet alakítottak „Polgári kaszinó“ néven. Ettől az időponttól kezdődöleg két kaszinó egylet volt városunkban egészen 1848. május hó 21-ig, amikor is a kor lelke igényelte a barátság és testvériség „hatása alatt“ a két egylet újólag egyesült egymással. Ám a két kaszinó egyesülése újabb háborúra adott okot. Az egyesülés következtében, minthogy mindkét kaszinónak külön-külön meg volt a maga gazdája, a gazda teendőit az egyesüléstől kezdve a két gazdának közösen és együttesen kellett ellátniuk. Minthogy azonban két dudás nem igen fér meg egy csárdában, a két gazda békés együttműködése sem tartott sokáig, egy szép napon olyan parázs verekedést rendeztek az egylet helyiségében, hogy a tagtársaknak sietve kellett onnan elmenekülniük
