Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-19 / 33. szám
III. évfolyam. N agykároly, 191. augusztus 19. ) | 33-ik szám. 9 északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. f \ ' V" Előfizetési árak: Egész évre ................................................... 8 korona. Félévre .....................................................................4 „ Negyedévre ................................................... 2 Tanítóknak egész évre............................................5 „ Mi lesz? (N. Sz. A.) Több mint egy hónapja tart a parlamenti obstructio, anélkül, hogy a legkisebb lankadtság is észlelhető volna. Erre nem is volna ok, hisz az elmúlt öt hét alig emésztett fel tiz szónokot és az ellenzék harcmodora reá nézve oly köny- nyíivé teszi az obstructiot, hogy akár esztendőkig játszva kibírja, csak bírják türelemmel a munkapárti turnusok. Ily helyzetben felette aktuális azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mi lesz ennek a vége? Egyes naiv kormánypárti lelkek bíznak az obstructio leszerelésében. Ezekhez tartozna a miniszterelnök ur is, ha valaki volna, ki még az ő szavának hinne, mert ő is azt hangoztatja, hogy az obstructio nem kapván tápot kívülről, meg fog szűnni. Ezzel szemben azonban a való, hogy az ország túlnyomó része örül az obstructionak, mert uj egészséges alakulásra vágyik, azonban sokkal nagyobb szélhámosoknak ismeri az ellenzék vezéreit, hogysem érdemesnek tartaná egy újabb felfordulást csinálni csak azért, hogy a véderőreformot Justh és ne Khuen csinálja meg. Sokan egy erőszakos lépést várnak á la lex Dániel, vagy a hogy a német birodalomban a vámtörvényt keresztül erőszakolták. Ezzel az óhajtással főleg Tiszáékat gyanúsítják, mert az ő érdeFelelős szerkesztő : NEMESTÓTHt SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = kök volna, hogy a mai véderőjavaslat keresztül menjen a választói reform felszínre kerülése nélkül. Épen ezért azonban valószínű, hogy magában a munkapártban ellenkeznek leghevesebben Lukácsék és az általános választói jog hívei, mely körülmény jobban kizárja ezt a rhodus vivendit, mint a közvélemény felzuditásától való félelem, habár kismiska az se volna. Engedékenység volna a következő megoldási mód. Az altiszti kérdés kedvezőbb rendezése és a kilences bizottsági programtn megvalósítása esetleg nemzetiszinü bakanadrágzsinór, vagy más kolosszális nemzeti vívmány. Schom- sich ur bizonyára ezen állásponton van és épen ezért kerül el állásából, mert az osztrák körök más állásponton vannak, jól tudom, hogy a véderőreformot az osztrák parlamentnek is tárgyalni kell, hol nincs munkapárti többség és nincsenek harminc millión megvásárolt választók, hanem független nép és képviselők, kiknek nem annyira ideáljok a hadsereg, hogy érette concessiokaí tegyenek. Nálunk nincsennek azzal tisztában, hogy Ausztriában a kormány nem ura a helyzetnek és a magyar concessiokat nem a dynasztia és osztrák kormány, hanem az osztrák népek ellenzik és akadályozzák meg. Az utolsó megoldási mód a kompro- misszium olykép, hogy a kormány garantálja a választói reform mielőbbi haSzerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) • • Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .........._ ________________Nyilttér sora 40 fillér._________________ tá ridőhöz kötött megvalósítását és azután azonnali uj választást. Ez feleslegessé tenné az ellenzék további küzdelmét, mert hiszen más pozitív eredményt az ellenzék a obstructiotól sem várhat, sőt, ha ily feltétel alatt megvalósulna a véderőreform, az ellenzéknek csak jó volna, mert, ha a választás neki adná a többséget, nem kellene ezt a kellemetlen örökséget átvenni, hanem a munkapártot terhelné az ódium. Egy ilyen megoldás azonban kétségtelenül Tiszáékon múlna el, kiknek a választói reform a mai uraknak megszűnését jelentené, Tiszáék ma uralják a munkapártot és ez által az országot, mig a választói reform behozatala esetén többség hetyett m^g kellene elégedniük egy konzervatív párt pozitiojával, mely csak más pártokkal együtt alakíthatna kormányt. Khuen jól tudja ezt és épen ezér nem mer a választói reformmal előhozakodni. De hát mire vár? Azt hisszük ő sem tudja, hanem magukra hagyja a dolgokat, hadd fejlődjenek és alakuljanak magoktól. És a dolgok ki fognak fejlődni és a helyzet ki fog alakulni, de hogyan, azt ma még előrelátni nem lehet. Az bizonyos, hogy a választói reform kerül a középpontba és igen valószínű, hogy e kérdés körül kettészakad a munkapárt, Tisza és Lukács hívei külön válnak. Telepátia. Virágos ravatal, Gyászba borult szoba. Lobognak a gyertyák . . . Ajakán mosollyal Egy ifjú halva. * Vadszölős lugasban Egy lány ölelkezik, Forró csókok között Hogy sohse szeretett, — Épen most esküszik. — Alig mondotta ki A „rajtádon kivül“-t, Sikoly tör ki ajkán . . . — Vádló tekintettel Szemben a halott ült. * Serceg a sok gyertya, Hullnak a virágok . . . A koporsó recseg . . . Csend . . . Eltorzult arccal Megfordult a halott. Rédl Jenő. Gyöngyike vágya. Édesanyám, édesanyám! Jó volna, ha meghallanám; Kis Hajnalkánk hová ment el, Mig aludtam, derűs reggel? Kicsi húgod, kicsi lányom, Angyal lett a másvilágon! Rózsa erdős éden kert be Szállott fel szerető lelke. Édesanyám! Mondja, kérem, Játszadozik ott az égben ? Lejön-e majd hozzánk egyszer ? Ha nem, többször ne menjen el. Okos lánykám! Magas égbe Játékokra nincs szüksége; Karácsonykor, éjféltájba, Fenyőfát hoz asztalkádra. Siró babát, alvó babát Mennyországba hadd vigyem át! Tudom, ha mi ketten játszunk, Megirigylik boldogságunk. Károlyi Tóth Lajos. Az örökké égő mécses titka, A tudomány mai fejlettsége sok olyan rejtélyes tüneménynek hatolt a mélyére, amit eddig valósággal lehetetlenségnek képzeltünk. Most legújabban az örökké égő mécses réjtélyes és titokzatos problémája izgatja a tudományos világ fantáziáját. Azt hiszem, olvasóink is hallottak, illetve olvastak már az örökké égő mécses létezéséről, bűvösnek és csodaszerünek látszó titkairól. Tudniillik ismeretes tény az, hogy az archeológusok az újabb kutatások alkalmával, az ókori síroknak némely koporsóiban égő mécsesekre találtak. S igy tehát ezeknek a jelenkorig kétségkívül századokon, sőt egyiknek- másiknak immár évezredeken keresztül kellett égnie. De különösen az teszi rejtélyessé és titokzatossá a tüneményt, hogy jelenleg még senkinek sem sikerült ilyen bűvös és csodaszerü mécsesre szert tenni, mert a titokzatos mécses a koporsó felnyitása után, már az első megérintésre, mintegy varázsütésre — eddig ismeretlen oknál fogva történő robbanásszerű égési tünemények közt — megsemmisült. Ilyen körülmények közt természetesen nem tudhatunk többet az örökké égő mécses titkairól. * Mivel a régieknek is volt már tudomásuk az örökké égő mécses létezéséről, — minthogy nincs semmi uj a nap alatt, — azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha a középkorból fönnmaradt müvek nyomán elmondunk egyet-mást a csodaszerü mécses titkairól. A XV. században legelsőbben Rhodiginus, vagy eredeti nevén Riuhieri Lajos milánói professzor hivta fel a tudósok figyelmét a rejtélyes tüneményre.
