Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
IH. évfolyam. Nagykároly, 1911. augusztus 5. 31-ik szám. Északkeleti POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre Feiévfé f Negyet%re /Tanítóknak egész évre 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ■ - Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ■ NyiUtér sora 40 fillér. _____________ A helyes antiszemitizmus. (Cs. G.i Nagyon haragszanak a zsidók arra, aki meg meri mondani nekik szemükbe: én antiszemita vagyok. Nagy ellenséget látnak az ilyenben, azt hiszik, hogy legalább is fajuk kipusztitására törnek az antiszemiták. Kivéve egyes vidékeket, ahol épen az elmondandók igazolásakép merül fel a magyar soviniszta érdekekből kifolyólag a minden vonalon való antiszemitizmus szükségessége, egyébként a helyes, igazi és nemcsak a magyarságnak, mint a kereszténységnek, de a magyar zsidóságnak is hazafias kötelességként való követése a következő antiszemitizmus. Azokat a zsidókat, akik már régen idebenn vannak, akiket már felszívott a magyar fajnak a történelem lapjain számtalan példával bizonyított felszívó ereje, akiknek már csak vallásuk a zsidó, de sokszor oly erősen magyar érzelmüek, hogy példaképen lehetne odaállítani sok keresztény magyar elé, azokat a helyesen gondolkozó antiszemitizmus soha sem érti azok alatt, akik ellen harcot folytat. A zsidóság sok olyan dologra tanít meg bennünket, ami bennünk hajlamaink nagy kölönbözősége miatt nincs meg és sok olyan dolgot teljesít, amihez reájuk kis mértékben szükségünk is van. Helyenként pedig egészen hazafias gondolkozása Ez ellen a zsidóság ellen, amely igy békésen, átváltozottan, megmagya- rosodva él közöttünk, senkinek esze ágában sincs harcolni. De hogy szükséges és a haza érdekében feltétlenül szorgalmazandó az antiszemitizmus, azt a következőkben igazolom. Azt a kevés zsidóságot, amely kis mértékben és régebben szűrődött be hozzánk, a már említett faji felszívó erőnk már jórészben megmagyarositotta. Mi lesz azonban akkor, ha majd mindig százezrek vonulnak véreinkből Amerikába és helyette százezrek özönlenek be Palesztinából meg tudom is én honnan ? Mi lesz, ha majd jó magyarjaink helyét a máramarosi medvék hordája foglalja el, ha majd az egész Palesztina, egy egész kazárország özönlik be ide ? Hiszen nem kell még 50—50 percentre sem egaiizálódni az aránynak, hogy a teljesen, majdnem ideálisan egységes zsidó faj a legnagyobb könnyedséggel és a legrövidebb idő alatt felszippantsa a mindenféle keverékkel már eléggé meggyöngiíett magyar fajt. A zsidó az mindég zsidó és benne semmiféle más elem elő nem fordulhat. De mi át meg át vagyunk itatva románnal, tóttal, szerbbel, ruthénnel, bosnyákkal, örménynye! és ki tudná elsorolni, hogy még mi mindenféle idegen fajjal, amelyből nagyon sok még nemcsak, hogy nem magyarosodott meg, de bennünk, közölünk élő kimondott ellenségünk és ártani iparkodik, ahol csak lehet. Még alig-alig, hogy megbarátkoztathatjuk őket a magyarsággal, amikorra — ha igy megy — annyira tele leszünk zsidóval, hogy többé moccanni sem' tudunk, hanem s-zép lassan, de mégsem nagyon lassan átolvad Magyarország egV ide- telepitett Palesztinává. Úgy a fajegységbeli külötnbséget, mint a zsidó beözönlés arányait papíron ki lehet mutatni. Aki tehát jó magyar, soviniszta magyar, az ne áltassa magát azzal, hogy ime, milyen jó magyarok ez a mi zsidóink, hanem nézzen körül, figyelje meg a határokat és látni fogja, hogy Magyarországon már nagyon kevés azoknak a száma, akiket jó magyaroknak nevezhetünk azokéhoz képest, akiknek Magyarország nem más, mint egy kizsákmányolandó, kiszipolyozandó és Palesztinává átváltoztatandó földdarab, nézze meg a határokat, ahol egész légiói csúsznak át a legvadabb kazár-zsidóságnak. Ha ez még csak pár évig igy megy, moccanni sem fogunk tudni a zsidóságtól, vagy legfeljebb kimoccanni — Amerikába. Ezek ellen fordul a helyes magyar antiszemitizmus, ezektől akarjuk megA Jaj, ha megbosszulhatná magát ezen a lányon ! — ez volt a legelső gondolata, mikor a leány mellette elment. — Legjobban szeretett volna utána szaladni és megütni, — brutálisnak lenni. Aztán tovább gondolkozott: — De hiszen nem tett semmit, semmi okom sincs rá. Igen, de az a tekintet, ahogy elnézett a fejem fölött, mennyi gőg, gúny, szatíra égett benne ! Ez, igen ez kiván bosszút. S ha most mindezt valakinek elmondanám, kinevetne, mert más nem érti meg, de én ... én úgy ismerem még a gondolatát is; a legkisebb mozdulatából tudom, hogy mi folyik le lelkében. Bár ne is ismertem volna ennyire, most nem tudnám, hogy ilyen kegyetlen is tud lenni! Aztán ez a köszönet benne, hogy a lelkében szunnyadozó nemesebb talentumokat fölkeltettem, földarabolva a saját ielkemet, hogy csak az övét minél fényesebbre csiszoljam vele. S most, mint a gyémántport, mely értéktelenné vált a csiszolás közben, eldobnak, pedig az ő érdeme, hogy az a másik gyémántdarab elkápráztatja a szemeket ragyogásával, ő félre dob engem. Persze nem illik már az én földarabolt, összemorzsolt lelkem az ő nagy csillogó gyémánthideg leikéhez. És egyszerre leírhatatlan vágyat érzett, ezt a nagy csillogó gyémántot összetörve látni, lerombolni a saját nagy munkáját, melyben idáig gyönyörűségét találta. Ez volna a méltó bossz i, habér ő maga is szenvedni fog mellette. S mig igy töprenkedett magában, önkéntelenül követte a leányt. Már másfél órája rótták a korzót s a lány már régen haza szeretett volna menni, de nem mert, félt. hogy hozzája csatlakozik, kerülte a találkozást. Végül a férfi cselhez folyamodott. Befordult abba az utcába a merre a lánynak haza kellett mennie és meghúzódott egy kapualjban. Most már csak azon függ minden, hogy élve a lány a gyanúperrel hazakisérteti-e magát valakivel ? _____De nem. — A lány egyedül jön. Megisme ri az aprózott gyors járásáról, mely messzi- sziről úgy tűnik feí, mintha nem is járna, hanem csak úgy siklana a föld fölött. Aztán az ő szokott ideges, lázas hangján ráköszön a lányra: — Jó estét, Évike 1 A lány összerezzen az ismerős hangra, egy darabig habozik, hogy fogadja-e, hogy el- szakitsa-e az utolsó, a hideg udvariasság szálait is közöttük, — de aztán halkan fogadja. Megdöbbenéssel látja aztán, hogy a férfi csatlakozik. — Na, Évike, ha megengedi hazakisérem. — És, ha nem engedem meg ? — Akkor is hazakisérem 1 — Nem ! nem kísérhet el! — tiltakozik hangosan Évike, — nem akarom magamat még egyszer hirbe hozni! — Már minthogy én velem ? 1 Magát ? — Igen, igen 1 No. Isten vele! — Hahaha! Higyje el Évike, hogy engem fognak kinevetni, ha együtt látnak bennünket. De ma nem fog tudni lerázni, elkísérem ! — Ernő! Ne legyen izeden,___________ Ma gyarország legelegánsabb modern igényeknek minden tekintetben megfelelő amerikai vasredőny szilárd építkezésű CIRKUSZ SCHMIDT M. « Megnyitó előadás augusztus hó közepén! Estenként fél 9 órakor Nagykárolyban, a nagy piacztéren előadásokat tart óriási világvárosi műsorral, a melyek minden eddig létezett mutatványt felülmúlnak. Vállalatom más utazó cirkusszal össze nem tévesztendő.
