Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 30. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 30-ik szám. tevő szentnek és hírétől, tiszteletétől megrengenek Palesztina hegyei, akarom mondani a Kárpátok, visszhangzik Judeo- Hungária a vallásos örömmámortól és a svindler szent sapkájába hull a magyar király arcképével díszített arany-ezüst és egész zápora ömlik feléje a szép, ropogós magyar bankóknak, amelyen Hungária kikeresztelkedett arcképe ékeskedik. Ha ami vallásosságunk ultramontanizmus, akkor ez hülyeség, ha a mi vallásos meggyőződésünk bigottizmus, akkor ez a legsötétebb butaság, amit csak találhatunk a világtörténelemben és ha a mi papjaink pénzért, megélhetésért hirdet k az Isten igéjét, akkor a csodarabbi közönséges gazember, aki nem a munkáját fizettette meg, hanem csal, üzérkedik az emberek vallásos érzületével. Semmi kifogásunk az ellen, hogy a zsidók mit csinálnak a csodarabbijukkal, vagy az mit csinál velük, de aki ennyire buta, az ne beszéljen felvilágosodottság- ról, aki ilyen ostoba, az ne beszéljen sötétségről, aki ennyire ultramontán és bigott, az ne kritizálja a keresztények vallásosságát.. Ennyit megkövetelhetünk a zsidóktól. És meg is követeljük! Idők jele, Most már kétségtelen, hogy a nemzetközi vörös szociálizmusnak lealkonyuló félben van a napja. A vörös zászló szemmelláthatólag fakul, rongyolódik. A nép kezdi belátni, hogy nincs olyan apostol, akinek valami zsíros állással be nem lehetne tömni a száját. Addig kiabálnak, amig az övéket nem lehet felosztani, mert nincs« amikor pedig már az övék is felosztás alá kerülne a szociálizmus dicső eszméinek győzelme esetén, akkor hallgatnak, mint a dinnye a fűben. Hol vannak Bokányiék ? Szavukat sem lehet hallani. Pedig hogy kiabáltak! Persze a konc mégis csak reálisabb a demagógiánál. Érdekes és a szociálizmus hanyatlását erősen jellemző eset történt az elmúlt héten Nagykárolyban. Az itteni zár- és lemezárugyár seit. Kiérezte, hói és mikor kellett a nyegleség, vagy a már megnyilvánuló gonoszság ellen kíméletlennek lenni — másrészt jól átlátta, hogy az ifjúban is előforduló gyengeségnek, gyarlóságnak legjobb orvossága a jóságos atyai szeretet, mely türelemmel, szelídséggel és kímélettel bámulatos eredményt tud elérni. Egy idejében használt jóakaratu atyai intelem igen sokszor döntő hatással van az ifjú jelleméletének kialakulására. Magyar Gábor intézetében az ifjúságnak az életre való nevelése nem volt csak hangzatos jelszó, de meg is valósult elsősorban az által, hogy hozzászoktatták a komoly munkához és megszerettették vele a kötelescíSgtudást. A tehetséges ifjú alkalmat nyert tehetsége szerencsés kifejlesztésére, a gyengébb tehetségű kellő gyámolitásban részesült, hogy szorgalmával és komoly igyekezetével megfelelő sikert «lérhessen. Magyar Gábor és intézete a menynyire szerette, becsülte és fejlesztette az ifjúságban a .becsületes és komoly munkát, any- nyira üldözte a léhaságot és nyegleséget, a szilárd jellem kifejlődésének ezt a két legnagyobb élősdijét. 2. Magyar Gábor mint tanár a történelmet tanította. Mint igazgató is mindig ezt a táigyat tartotta meg, melynek az ifjúság hazafias érzésének ápolásában és életnézetének kialakulásában nagy szerepe van. Tanítványai a legnagyobb élvezettel hallgatták és szívták magukba szavait, melyek felejthetetlen hatással voltak ifjú fogékony lelkűkre. Bár mindegyik tanítványa érezte igazgatója eme bánásmódjának és előadásának jótékony hatását, mégis a sok ezerre menő tanítvány sorából, a kik a főgimnáziumot látogatták Magyar Gábor 21 évi igazgatása alatt, ki kell emelnem azokat, a kik munkásai közé a napokban egy újabb munkás került, akiről kitudódott, hogy szervezett sociá- lista munkás és valamelyik szakszervezetbe tartozik. A munkások erre letették szerszámaikat és kijelentették, hogy addig nem dolgoznak és nem is maradnak a gyárban, amig a „szervezettet" ki nem utasítják ; ők vele nem dolgoznak együtt, mert ők nem szervezkedni, nem sztrájkolni és szociálistásdit játszani akarnak, hanem dolgozni, kenyeret keresni . . . A gyár vezetősége természetesen azonnal eleget tett a munkások kívánságának és rövidesen kicsőppentctte az elvtársat a gyárból, mire a többi munkás nyomban hozzáfogott a dologhoz és dolgozott mindenki nyugodtan, zavartalanul tovább. Kedvenc vesszőparipája volt a szociális- táknak s egyideig be is vált jelszónak: a felvilágosítás, a mnnkás szemének felnyitása, hogy a munkás lássa a helyzetét és segíteni tudjon magán. Ez volt a maszlag, amellyel eleinte magukhoz édesgették a munkás-osztályt, Hát kell-e ennél tisztábban, helyesebben látni, mint ahogy például a nagykárolyi lemezgyár munkásai látnak ? Van-e nekik szükségük arra, hogy az „apostolok“ sóvár körmei nyito- gassák a szemeiket? Bizony mondom nektek, hamis apostolok, önző álpróféták, ezek a munkások annyira tisztán látnak már, hogy még a ti önös céljaitokon, a ti ravasz fogásaitokon és hazug beszédeiteken is keresztül látnak- Ezeknek |már nem lehet egy vörös ronggyal elcsavarni a fejét és őket egy pár frízissal nyomorteljes, igazságtalan harcba kergetni. Felesleges tehát az erőlködés, kár a munkáért! A szociálizmus már azon az utón van, amelyet első perctől fogva kijelölt neki a saját belső érdeme, amelynek a bélyegét viselte már akkor is, a mikor diadalittasan előre haladni látszott, amikor azt hitte, hogy megdöntötte a világot, felforgatta a világrendet: azon az utón van, amely a múzeumba vezet a régiségek közé, hogy kiváncsi emberek majd megnézegessék és a fejüket rázzák, amikor erre a beteg fantomra gondolnak, a mely valaha képes volt annyi embert elbolonditani és aztán villámgyorsan kijózanítani. A rnuzeum spirituszos üvegéből pedig, kedves elvtársak, nincsen feltámadás! Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI UJSÁG“-RA. Dél-Magyarországból származnak, mert a délvidék intelligenciája, magyaros érzelme és hazaszeretete Magyar Gábor egyéniségével szorosan összeforrott. Á délvidékről származó németajkú ifjúság mind sűrűbben kezdte látogatni a szegedi főgimnáziumot, Magyar Gábor igazgatósága alatt pedig szokatlanul nagy számmal lepte el az intézetet — oda hagyva a közelebbi más városi intézeteket. Magyar Gábor hamar felfogta és átlátta azt a kulturmissiót, a mi reá és intézetére e téren vár és egész ambíciójával oldotta meg a szép feladatot. Mint a jó atya, úgy érdeklődött németajkú tanítványai iránt, sokszor meglátogatta az osztályokat, elsősorban őket kérdezgette ki, jóizün mosolygott, mikor törték a magyar nyelvet, azután biztatta, bátorította őket a tovább haladásra. Mindvégig figyelemmel kisérte őket és büszke örömmel szemlélte, hogy a kis sváb gyerekek mint alakulnak át lassankint tüzes, hazafias magyar if- jakká. Atyai szereteténél és érdeklődésével olyan nyomokat hagyott az ifjak lelkületén, mely későbbi életükben termette meg legszebb gyű ■ mölcseit, melynek végső eredménye lett a délvidék fokozatos lassú megmagyarosodása és szellemi előhaladása. Hiszen nincs mit félni nemzetiségi kérdéstől mindaddig, mig az intelligencia hazafias érzelmű. A pángermanizmus gyökereit a szegedi főgimnázium működése metszette el legjobban. 3. Magyar Gábor egyénisége szerint szabta meg a tanári kar működését is, mely szellemi irányát az ő leikéből merítette; de mindig híres is volt a szegedi főgimnázium tanári karáról. Együtt működő társai között egységes testületi szellemet teremtett, megérttette minden társával, hogy a középiskolai tanitás és nevelés mily óriási fontos hatással van a társadalmi Két beszéd — két világ. Szombaton Andrássy Gyula gróf, hétfőn Tisza István gróf beszéltek. Ándrássy támadta, Tisza védelmezte a véderőjavaslatokat. Amint Apponyi Albert beszéde az elmúlt héten megerősítette a küzdő ellenzéket azon hitében, hogy jól felfogott nemzeti érdekből indított harca a javaslatok ellen sikerrel fog végződni, úgy emelte most Andrassynak nagyszabású beszéde magvas tartalmával, a meggyőződés erejével, az őszinteség keresetlen egyszerűségével, az ellenzék lelkesedését s élesztette benne a reményt, hogy a namzeti irány e tárgyalások során diadalra juthat. Különös nagy értéket kölcsönzött Andrássy felszólalásának a javaslatok ellen az a körülmény, hogy ő, aki sokáig nem tudta megéltem', miért nem tágítanak egyesek a nemzeti követelményekből, ő aki hosszú időn át a katonai kérdésben a király és a nemzet közti összhang kedvéért maga is a nemzeti engedmények ellen foglalt állást, ő ünnepélyes formában bizonyságot tett arról, hogy csalódott, s hegy az igazság azon a részen van, mely a hadsereget magáénak, a nemzetének addig nem tekintheti, mig a jogos nemzeti követelményeknek a hadseregben érvényt nem szereznek. Akit a nemzet lelkének beható tanulmányozása hosszú idő után arról győzött meg, hogy a katonai kérdések csakis nemzeti szempontból oldhatók meg, másként azokat megelégedésre megoldani nem lehet, annak szavai e tárgyban természetesen a legnagyobb súllyal esnek a latba. De fényes bizonysága Andrássy beszéde arra is, hogy a 67-es közjogi felfogassal nem jár együtt a föltétien behódolás a császári akarat előtt, hogy ezen a közjogi alapon is hive lehet bárki azon nemzeti aspirációknak, melyeknek ktfejezői a 48-as törvények s amelyeknek jogos érvényesülése esetén a hadsereg erőben, morális értékben is csak nyerhet. Mint Apponyi beszéde után Hazai honvédelmi miniszter próbálta védeni a javaslatokat, úgy Andrássy után Tisza István gróft kelt ki nem annyira a javaslatok mellett, mint inkább az ellenzék ellen. Hazai nem tudót senkit meggyőzni a javaslatok nagy előnyeiről, Tisza István azonban meggyőzött bennünket arról, hogy ő már nagyon messzire eltévedt a magyar nép gondolkozásától s nagyon kevésre becsüli azon szent törekvéseket, melyek annyiszor feltámasztották sírjából a magyar nemzetet s mely nemzeti érzés és szellem veszedelmét kell látnia minden őszinte hazafinak az egész katonai javaslatban. Igazán szomorú ügy lehet életre. Fel tudta kelteni és mindég ébren tudta tartani a lelkesedést és ügybuzgóságot, az önzetlen fáradozást, mint a melyek a legjobban biztosítják a sikert. Ritka emberismeretével jól értett ahhoz, hogy az egyénben érvényesülő jó oldalakat kifejlessze — a gyakorló oldalak érvényesülésének módját ügyesen elvágta — a nélkül, hogy az egyénben megrázkódlatásokba került volna. Különös súlyt helyezett arra, hogy tanártársait rászoktassa az okos, emberséges bánásmódra és a tanulók munkájának méltányos megítélésére. 4. Igazgatói rátermettségét nem kis mértékben próbára tette a szülőkkal való érintkezés. A szülő tájékozatlanságával, elfogultságával, balvéleményével sokszor a legnagyobb akadályokat gördíti a sikeres tanitás elé — azért azoknak az akadályoknak elhárítása elsősorban is az igazgató feladata. Mag/ar Gábor e téren is kitünően betöltötte feladatát. Türelemmel hallgatta végig a szülőket, mindig előzékeny és szives volt hozzájuk. A szülők bizalommalfor- dultak hozzá mindig és sokszor csodálkozással látták, hogy az igazgató mennyire megérti helyzetüket s mennyire ismeri gyermekük egyéniségét. Másoldalról mikor a szülők meggyőződtek arról, hogy milyen igazi jóindulattal találkozott gyermekük az iskolában, csak fokozódott a tisztelet, elismerés és bizalom az igazgató iránt. 5. Nem lehet hallgatással mellőzni Magyar Gábor társadalmi működését sem. Részt vett a szegedi kulturális és társadalmi élet minden fontosabb mozzanatában. Egyet föltétlenül meg kell e mozgalmak közül említenem, t. i. a Dugovics-szobor feállitását, mert a szoborbizottságnak elnöke és lelke Magyar Gábor volt. Mindenesetre ide kell csatolnom, hogy Magyar
