Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-28 / 4. szám

Ili, évfolyam. Nagykároly, 1910. január 28. 4. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. v • Előfizetési árak: Egész évre ................................ Félévre ......................................... Negyedévre ................................ Tan ítóknak egész évre .. .. 8 korona. 4 , 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEK SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ______Nyilttér sora 40 fillér._____ Ka tholikus paloták. (N. Sz. A.) Tagadhatatlan, hogy az egyházpolitikai jefo^r^k . .által harczba szóllitoít magyar Fíatholiczismus 15 év óta élénk tevékenységet fejt ki. E tevé­kenység ha nem is áll arányban a ma­gyar kathoiiczismus tényleges erejével, mégis jóval nagyobb, mint a milyennek a nagyközönség szemében látszik, a mely nagyrészt érdektelenül áll a katholikus mozgalmakkai szemben és azt a sajtót olvassa amelynek minden törekvése ezen mozgalmak elhallgatása és ezzel elolta- tása. Pojitikai, társadalmi és gazdasági té­ren 15 év óta lépten-nyomon találkozunk katholikus tevékenységgel. Néppárti je­löltek, ha több bukással és sikerrel, de az ország minden részén küzdenek a katholiczizmusnak a parlamentben leendő érvényesüléséért. A katholikus sajtó, és pedig első sorban a politikai, lassú, de állandó fejlődésben van, úgy qualitaíive mint quantitative, kath. kaszinók, ifjúsági egyletek, legényegyletek, népszövetség, patronage, oltáregyletek stb. nem kicsiny- lendő teret foglaltak el társadalmi éle­tünkben és végül a keresztény fogyasz­tási szövetkezetek és keresztény szociális szakszervezetek által gazdasági életünk­ben jutott szóhoz a katholicismus. Ezen mozgalmak következménye sa­játságosán nem directe, hanem inderect utón mutatkozott eredményesen van. A magyar közélet, há nem is vette be a katholicismust, mint ilyent, ha nem is enged neki ily formában érvényesülést nagy concessiokat tett neki. Hogy a par­lamentből eltűnt a szabadelvű nevet vi­selő párt, hogy a kulturminisztérium tel­jesen klerikális kézben van, hogy a par­lamentben nem merik bántani, ^ katho­likus vallást, ellenben a nem katoliku­sokról sok olyat mcrtdanak, a mit ré­gebben nem mertek volna, ez mind a katholicismus befolyását jelenti a politika terén. A népszövetség kath. nagygyűlés és más katholikus társadalmi egyletek, egyre több és több közéleti vezérférfiu és előkelő hivatalos személyiség szerep­lését tapasztalják körikben és e szerep­lést a liberális oldalon nem merik kifo­gásolni. Gazdasági téren pedig a keresz­tény felfogás szemben a liberális merkan­til iránynyal agrárizmus név alat: teljesen domináló helyzetre vergődött Magyaror­szágon. Ezen eredmények termész:tszerüleg fokozottabb tevékenységre sekeníhetik Szálló pihék. Az alkonyégen át vihar rohan Unszolva lomha, szürke felleget. A hold sugára csókot integet S a felhő méhen röpke hó fogan Ti libbenő kis szűzi hópihék, Mi üzi-hajtja gyönge testetek ? Mért nem maradtok, hol születtetek ? Nem százszor kedvesebb-e fenn az ég ? Porral cseréltek égi fénylakot. Hol durva lábak érintése vár. Nem hiv-e vissza játszi napsugár, Hogy halni is jobb itt, mint élni ott ? . . . Epedve, vágyva jöttetek le tán ? .. . Van-é e hűvös jégkebelbe' szív, Amely mámorra, csókra, nászra hiv A pillanatnyi légi lét után. Dicsőt, nemest az ég csak megteremt S ha hív a lét: feledve már a menny; A hólepelre ráborul a szenny S a porba omlik mind, mi szűzi, szent. A szív fehér; a test lehet hideg, Amíg a mámor nem bűvölte meg, Mig vágyak álma nem kínozza meg. De hogyha tűz-szemével ránk ács int, Zsibbadva olvadunk a sárba ríná: Elpusztulunk, kis gyönge hópiék. Nqy István. Csak egyszer . .. Csak egyszer voltam életemben b'dog Csak egyszer sírtam örömkönnyed Csak egyszer, egy holdvilágos esrn, Mit elfelednem soha nem lehet. Pedig de rég volt, — Istenem, a régen, Mégis, mintha tegnap történt voia Félben maradt csókok csókos éjsikája, Miért tűntél olyan hamar tova ?. . . Mennyi sok idő pergett le azóta, Mennyi sok álom foszlott semmi, Mennyiszer sírtam vissza azt az síét, Hasztalan minden, — régen a rilté. Ó, csak egyszer, csak egy pilládra Lebbenthetném föl a múltnak tairóját, Csak még egyszer, akár utoljárc Láthatnám még meg az ábrándc világát: Amikor álltunk némán, halkan, endben, Reszketve, lázban, kart-karba fo’a, Amikor egy örök üdvösség hevén Néma ajkunk belefult a csókba. Reler Antal. a katholicismus mozg tóit és különösen arra indíthatják, hogy az eddig zajtalan és inkább a közélet hátterébe vitt mun­kát a nagy nyilvánosság elé vigyék és imponáló formában mutassák meg a nagy közönségnek a katholikus szerve­zettséget és tevékenységet és ezáltal a még indiíferens nagy részt is csatla­kozásra bírják. Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe, mikor a Heti Szemle laptársunk hasáb­jain Szatmáron és Ungváron emelendő nagy katholikus paioták terveiről olva­sunk, a mely épületeket a város előkelő helyén imponáló és szembeötlő keretben kívánják elhelyezni és ezzel a világnak mintegy büszkén megmutatni a katholi­kus intézményeket. Ismerjük helyzetünket és tudjuk, hogy daczára az eddigi sikereknek még nem vagyunk azon a fokon, hogy e terv ne volna merész és esetleg még kicsi, miután azonban egy fejlődő félben levő dolognál a fejlődés fokozása és egy nagyobb arányú siker érdekében a me­rész lépés is megengedhető, örömmel üdvözöljük. Szatmár városa, a melyről in conc- reti első sorban lehet szó, — hála papjai áldozatkészségének! — eléggé el van látva A gyermek. Bementem kis szobádba, édesem. Valami szorongatta a szivem. Az a kis ártatlan a bölcsőben. . . . Rád gondolák és elszorult a szivem. Óh az, Az nem tehet róla, hogy apátián Senkije sem lesz néki e világon, Kinek mondhatná „édes jó apám.“ Majd ha felnő s nagvobbacska lesz, Értelmes észszel beszélni kezd, Látja, hogy mindenkinek van apja, Csak neki nincs ez megadva. Akkor Számon kéri tőled apját a gyermek S te mondsz néki valami szép mesét.. . ... „Apád neked nem volt... úgy adott az ég.“ Majd folydogálni fognak könnyeid Egy elvesztett boldogság felett, Átkozva mondod:,, verje meg az ég, Ki névtelenül hagyja gyermekét !“ És én Elgondolom e szomorú jövőt S szememben könny rezeg, Ahogy nézem a gyermeket. Ifj. Baghy Gyula. Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utcza 11. Készítek: (a gyökér eltrolitása nélkül is) tér- t r | r t rr mészethű fogpótlásokat anyban és (vulkánit) ka- I iÍSQÜmO ¡0110 utschukban; szájpadlás n«üli fogpótlások úgymint: UUiOZiil/ UvIlU aranyhidak, koronák, csapíogl a legmüvésziesebb kivitelben fogtechnikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom