Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-22 / 29. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 29-ik szám. agyunk abban is kezd kételkedni, hogy olyan szép cselekedetek voltak-e és ezen a réven reá jövünk némely igazságra, a melyet elrejtett eddig a szabadkőműves sajtó és történetírás. Ezen gondolkodás és kutatás rendén megtépődik még a Kossuth Lajos nimbusza is, de ezt hagyjuk más alkalomra, jobb időre, mert most a Khuen és Tisza bölcsességéből virul a 48, mintha sohasem emelte volna a quotát és mintha ő is, ha a hatalmon volna, nem első sorban a katonai létszámemelést szavazná meg. Szerzetes-élet. Mint minden évben, ez idén is elhelyeztek Nagykárolyból egy pár kegyesrendi tanárt. Így megy ez a szerzeteseknél állandóan. Jön, egy néhány, vagy pár évig itt van, alig melegedik össze az itteni társadalommal, alig, hogy megszokta, vagy megszerette a várost, és azzal megszerettette magát, máris jön az ukáz, amely elvonja a megszokott, gyakran kellemes baráti körből és viszi más idegen városba, idegen körbe, idegen emberek közé. És az alázatos, engedelmes piaristának nem lehet protestálni ez ellen az ukáz ellen. Mennie kell alázatosan, engedelmesen, szótfogadóan oda, ahova küldik fáradni, tanítani, apostolkodni. Ez évben is három olyan embert parancsoltak el tőlünk, akiket egész társadalmunk igazán megszeretett és nem szívesen, majdnem fájó szívvel kénytelen tőlük búcsút venni. Az első, Klacskó István, kegyesrendi tanár és káplán, akit — bár hatalmasan előre lépett — nagyon fogunk sajnálni, mert társadalmunk olyan agilis, buzgó, minden szép és nemes eszméért lelkesedő alakját veszítjük el benne, aki szinte pótolhatatlan. Éveken keresztül tanította fiainkat, vezette a gimnázium segélyző-egyesü- letét, amely alatta fejlődött át évtizedekre menő hangyaszorgalmú munka után a mai konvik- tussá. De legnagyobb érdemeit talán a Kölcsey- Egyesíiletben szerzetté, amelynek ügyvezető igazgatója volt. Itt fejletté ki azt az agilitást, szorgalmat, odaadást és olyan páratlan buzgalmat, amely társadalmunk egyik első vezetőjévé és osztatlanul szeretett tagjává avatta őt fel. A második elhelyezett tanár Dombai Gyula, a számtan és fizika tanára, a Vili. osztály főnöke. Az ő pálmája, amelyet rövid pár évi itt tartózkodása alatt szerzett, oly ritkaság, hogy csak igen kevés esetben jut hozzá olyam ember, aki az ifjúság nevelésének és tanításának nem mindig hálás munkájára szenteli életet. Alig-alig emlékezünk olyan esetre, amikor diákok olyan igaz szeretettel és hálával ragaszkodtak volna tanárjukhoz, mint a mi ifjúságunk Dombai Gyulához. Tüntetőén nyilvánul ez meg azoknál is, akik már kiléptek az iskolából az életbe s ez garanciája annak, hogy a szeretet igazán hagy, őszinte és hamisítatlan. Még csak a tárgyai sem olyanok, amelyekkel egy tanár meg tudná hódítani a diákokat. A fizikától meg a számtantól a diákok túlnyomó részének borsózik a háta s csupán a kivételesek, az eminensek tanulják szívesen. Dombainál mindenki szerette, pedig szigorú is volt, meg is követelte a tudást. Ez a szeretet tehát kizárólag a Dombai egyéniségében gyökerezik. Most neki is mennie kell. Fájdalommal veszünk búcsút Pallmann Péter hittanártól, aki úgy tanári működésével, mint kápláni minőségében a nagykárolyi kat- holikus hivek vezetésében tűnt fel. A katholikus vallásnak egy erős oszlopa volt ö. Kedvelt szónok úgy a templomi szószéken, mint a zöldasztalnál. Részt vett minden olyan társadalmi mozgalomban, amelyhez a vallásnak köze volt, hallották szónokolni nemcsak vármegyénkszerte, hanem messzebb vidéken is és mindenütt rajongva, öntudatos, büszke szeretettel védte vallását, de szerzetesi szeiénységgel tért ki minden köszönet és hála elöl, mert minden fáradozása, ideális és önzetlen volt. Elnöke volt hosszú időn át a katli. Legényegyesületnek, valamint igazgatója az* Oltáregyesületnek s mindenütt a legőszintébb szeretet, ragaszkodás, hála és rokonszenv babérait aratta. Rosszul esik búcsút vennünk ettől .1 há- | rom embertől, de ha már erre kényszerülve | vagyunk, úgy kívánunk nekik mindenütt, egész rögös pályájukon át olyan őszinte szeretetet, amilyenben nálunk volt részük. Egyben üdvözöljük az érkező ismeretleneket. Klacskó István helyett, aki Pozsonyszent- györgybe megy igazgató és házfőnöki minőségben, Tihanyi Béla jön Budapestről. — A Sátoraljaújhelyre helyezett Dombai Gyula helyett Bielek Ede Jön Trencsénből. — Pallmann Pétert, asi Kecskemétre ment és pedig szintén előléptetéssel, amennyiben az ottani piarista növendékek praefectusává lett, tehát a rend vezetőségébe lépett, Erdélyi József, privigyei hittanár váltja tel. Az ez évben nem alkalmazott Sanen Ede, világi helyettes tahár helyett pedig Papp János kegyesrendi tanár lett idehelyezve Léváról. Papp Jánost, aki nagykárolyi származású ember, minden szabad idejét itt tölti és már rég vágyott Nagykárolyba jönni, örömmel üdvözöljük, mint rendtársaínak és a nagykárolyi társadalomnak régi, kedves ismerősét. Egy helybeli lap azon „jó forrásból származó“ kaczája. melyben előre megjövendölte Cseh Lajos gimnáziumunk agilis igazgatójának távozását, mint örömmel registrálhatjuk, nem vált be. Isten, ném nyomja rá művészetére magyarságának bélyegét. Mert ha azokat a cifra viganös magyar lányokat német gúnyába képzelem, s a lobogós ingujj, meg suba helyett kék munkás zubbonyt; bizony nem tudom én miféle náció csinálta azt a képet, vagy szobrot? Vagyis, ha a mü tárgya nem magyar, nem magyar a kép sem. Nincs abban egy szin, egy vonal, amire rápihentethetném gyönyörködve a szememet azt mondhatnám ez magyar. Miértníncs. Aki egyszer járt Dániában vagy Svédországban, az Északi tenger sziklás partján, az ha látószeme van uj színeket uj hangulatokat fog megismerni. S aztán, ha betéved egy múzeumba ezek a tónusok, ezek a formák elevenednek meg előtte képben, szoborban. Aki egyszer látta, nem felejti el e yiket sem. Régen jártam ott, s a télen a Váczi- utcában megfogta a szemem egy kép — ni az Északi tenger — örvendeztem — és szállt a képzeletem fekete sziklák, gyöngyházszinü tenger habok felé — s a képet csakugyan Normann festette. A bécsi vadászati kiállításon meg Lilye- fortnak a képein láttam újra északi tónusokat. Nemrégiben a Stúdióban láttam Zorntól egy-két képet. Bizony gyolcsingbe huzva is csak a messze északot juttatják eszünkbe, melynek művészgárdája megtalálta népe, földje, levegője jellegzetességét. És igy van ez a francia, :az angol, a flamand festőknél is — más a levegőjük. — Hát mondják meg nekem, Szinyeitől Latzig hol maradt ez a magyar, levegő ? Mert ha ennek a magyar földnek nem volnának sajátos színei, hangulatai, akkor nem is keresnök azt sem a festőinknél sem a szobrászainknál. Vagy ha a magyar faj semmi téren nem teremtene nemzetit, magyart, akkor is hallgathatnánk. De a gépészeink azt állítják, hogy van magyar construkcióju gép, s tagadhatatlanul magyar a népművészetünk székely faragásában, varrottasáüan ér agyagiparában. Csak épen a szobrász és festőművészeink nem tudnak igy teremteni, hogy munkájuk előtt megdobbanna a szivem — ehhez nekem nem csak annyi közöm van hogy szép! Itt a vérem is beleszól, az az én életemből az én levegőmből való szin vagy forma. Ez nekem szebb, mint annak az angolnak vagy németnek, aki velem nézi, mert ezt a levegőt én is szívom, bennem is él ez a szin, ez a forma, vagy'ez a hangulat. Ilyen művészetünk nincs. Es amig ilyen nem lesz, addig magyar festő- és szobrászművészet sein lesz! Naggyá is csak az lesz közülök, aki rátalál a kulcsra, mely a mi magyar sziveinkbe nyitja be a zsárt. Naggyá s a mienké lett is már valaki, a gongolatunkat, érzésünket kőbe véste már egy ember — boldog emlékezetű Fadrusz Jánosunk. Hanem egy fecske nem csinál nyarat. Igazán szeretném ha valami okos ember megmondaná nekem, miért nincs a magyar népnek, magyar földnek, magyar levegőnek magyar művészete ? HÍREK. Főúri eljegyzés. Gróf Festetits Sándor hadnagy, Őfelsége testőrlovargárdájában, tolnai Gróf Festetits Andor v. b. t. t., volt m. kir. földművelésügyi miniszter és neje szül. Peja- csevich Lenke grófnő fia eljegyezte Gróf Károlyi Gyula és neje szül. Pálffy Geraldina grófnő leányát, országgyűlési képviselőnk testvérhugát. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Papp Emil nagykárolyi m. kir. adóhivatali főtisztet a bártfai adóhivatalhoz ellenőrré kinevezte. — Helyére pedig Sauer Tamás módosi gyakornokot adótisztté. Püspöki jubileum. Firczák Gyula munkácsi g. kath. egyházmegye nagyérdemű püspöke szeptember havában tartja 50 éves papi működésének évforduláját. Ezen ügyben Ung- vármegye főispánja átiratban kérte fel megyénket, hogy a jubileumon, a mely nagyszabású lesz, résztvegyen. Tekintve, hogy Fircák püspök az egyetlen szivvel-Iélekkel magyar érzelmű és cselekedetű g. kath. püspök, tehát reméljük, hogy vármegyénk minden lehetőt megteszen, hogy az agg főpásztornak élete legszebb napjait minél kellemesebbé és emlékezetessé tegye. Rendkívüli közgyűlést tart a vármegyei törvényhatósági bizottság jövő hó 11-én. Emlékeztető. A Nagykárolyi Kath. Legényegyesület a „Polgári Olvasókör“ nyári helyiségében holnap tartja tánczmulatságát. Belépődíj személyenként 1 K, 20 f. Család-jegy 3 személyre 3 korona. Zenész Horváth Ferencz. Feliilfizetések hálásan fogadtatnak és nyilvánosan nyugtáztatnak. Ételek és italokról özv. Fejes Ferenczné vendéglője fog mérsékelt árban gondoskodni. A meghívó, ki> ánatra a pénztárnál felmutatandó. Az ipartestület ünnepélye. Az ősszel lesz huszonöt éve annak, hogy a nagykárolyi ipartestület megalakult. Az ipartestület ezen évfordulót zászlószentelési ünnepségekkel fogja megtartani. A zászló serényen készül, a szegek beveréséért pedig már eddig is igen tekintélyes összeg folyt be derék iparosainktól. A zászlószentelési ünnepély és mulatság védnökéül Gróf Károlyi Gyula és József grófot nyerte meg az ipartestület agilis elöljárósága, mely szerencsés fordulat fényessé és általánosabbá fogja tenni az ipartestület buzgón készülő ünnepélyét. Házépítés. A Nagykárolyi Kath. Legényegyesület f. hó 18-án tartott választmányi gyűlésén a beérkezett pályázatok közül a házépítést Jakabffy Gábor helybeli építész nyerte meg 65000 korona ajánlattal. Eljegyzés. Letlinger Jenő szatmári kir. törvényszéki tisztviselő f. hó 16-án jegybelépett Czégényi Károly szatmári lakos leányával, Irénnel. Uj jegyző. Avasvámfaluban a jegyzői állást városunk fiával, Patay Istvánnal töltötték be. Gratulálunk. Előmunkálati engedélyek és meghosszabbítások. Dr. Jékey László, Fábián Lajos és dr. N. Szabó Albert előmunkálati engedélyt kaptak a kereskedelmi minisztertől egy Fehérgyarmatról Nagyecsedig, esetleg Börvelyig vezető rendes nyomtávú helyiérdekű vasút tervezésére. Farkas Imre budapesti lakos Nagykároly—Margittal vonalon épitendő vasút előmunkálatait pedig egy évi időtartamra meghosszabbította. A Nagykárolyi Protestáns Kör aug. hó 6-án saját helyiségeiben kellemesnek és vonzónak Ígérkező énekkel és szavalással fűszerezett házi táncmulatságot rendez. Megtagadott jóváhagyás. A belügy- miszter nem hagyta jóvá a vármegye azon határozatát, hogy a vármegyei tisztviselők, a községi és körjegyzők múlt évi szolgálata nyugdíjaztatásuk alkalmával háromszorosan számíttassák b ¡. A jegyzők ilyen kedvezményben már 1886-ban részesültek. A nyugdíj pénztára pedig
