Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 25. szám
25. szám. 3-ik oldal pásabb epizóddal. Nyolc olyan számot konferált bele Pimpinella nagysám a Csipkerózsika udvarába, amely 8 szám egyedül is egy egész estély anyagát képezhetné. Ujfalussy Ilonka és Papp Lea „pás de deux“-je vezette be a táncok sorozatát. A kis táncművésznőket addig tapsolta a közönség, mig táncaikat meg nem ismételték. — Utána Radó Margit, Luczay Margit, Papp Júlia és Veisz Gizella lejtettek tüzes magyar táncot. A közönség ezt is megismételtette. Utánuk Jakab Erzsiké és Nagy Erzsiké jártak kettős táncöt. Majd egy vonós négyes következett. Szereplői: Péchy Magda, Jakab Imre, Csernus József és Kovács Nándor. A kis udvari művészek Vitek Károly vezetése mellett játszották el igen ügyesen Schubert „AírLouis Xlll. Moment musicale“ cimü darabját. A kedves kvartett után, melyet a közönség hálásan megtapsolt, Nagy Böske és Markovits Matild produkáltak egy szép spanyol táncot; a mohó közönségnek ez sem volt elég egyszer s a kis hölgyeknek táncolni kellett a végkimerülésig. Hatodik számnak Ujfalussy Ilonka mutatott be egy remek görög táncidillt. Ezután Papp Lea és Fisch Miklós jelentek meg feketére festve, mint valóságos szerecsenek és mesés hajlékonysággal adták elő a fárasztó „kék-vókot“ kétszer egymás után. Veisz Irén és Czilli Adél csinos fátyoltánca s végül Spitz Ibolyka ügyes tánc- paródiája fejezte be a második felvonásba beleszőtt gazdag műsort. Minden produkció oly tökéletes, minden tánc olyan igazán művészi volt, hogy a szereplőknek ezt eléggé meghálálni semmiféle köszönettel sem lehet. A nagy mesedarab harmadik felvonása „Az ébredés.“ Uj szereplő benne a királyfi, mely szerepet Gábor Vilma kreálta igen ügyesen. Ebben a felvonásban egyesül aztán csodálatos, gazgag, színes, pompás nagy képpé mindaz, amit az előzőkben elszórtan folyton felvonufni és eltűnni láttunk. Káprázatos valami volt ez. Ezt elképzelni, vagy leírni nem lehet. De megnézni akár százszor egymás után. Az előadás után társasvacsora és jól sikerült tánc- mulatság volt a Polgári Kaszinó nyári helyiségében. Azt hiszem, minden jelen volt óhaját és igaz érzelmeit tolmácsolom akkor, amidőn minden egyes szereplőnek és valamennyinek együttvéve nemcsak a magam ismeretlen nevében, hanem az egész közönség nevében gratulálok, el nem mulaszthatván egyúttal a siker érdekében bizonyára már régen fáradozó tanárnők és különösen Cs. Tattay Irén igazgatónő fáradozásait és édemeit felemliteni. A függöny legör- dülése után — ami nálunk ritka dolog s igy a legnagyobb mértékben lekötött figyelem jele — a közönség nem mozdult helyéről. Tapsolt és ujráztatta a befejező pazar képet, nem tudva megválni a csodás látványtól, utána pedig zajosan megéljenezte és előhívta a kuliszák mögül az egész siker első mozgatóját és megteremtőjét Cs. Tattay Irén igazgatónőt. Mindenki hangosan éltette a buzgó igazgatónőt, akit arra kérek, hogy szerény és névtelen, de igaz és őszinte gratulációmat szintén elfogadni kegyeskedjék. A polgári leányiskola olyat produkált, amilyent iskola elérni még nem tudott. Néző. Diák-ünnep. Pár év óta szép szokást honosítottak meg a nagykárolyi gimnázium tanárai és diákjai. A szokásos évzáró vizsgákat ugyanis a ré>i szokástól eltérőleg a gimnázium hét osztályának közreműködésével rendezik kapcsolatban az érettségi bankettel, tehát mintegy a távozó érettek emlékére. Ilyen hangverseny volt az idei junius hó 17-én, szombaton este 7 órakor a városi színházban, melyet a konviktus czéljaira rendezett az ifjúság. A színház z mffolásig megtelt közönséggel, egy talpalatnyi hely nem maradt üresen. A kitűnő hangversenyt fáradhatatlan buzgalommal és páratlan energiával Braneczky József tanár hozta össze és rendezte egészen az utolsó számig. — Mielőtt tehát a szereplő diákokról megemlékeznénk, tudva különösen azt, hogy az érettségisek köszöneté elől mindig szerényen kitért, Braneczky Józsefnek nyújtjuk et nemcsak a magunk, de az egész ifjúság és ÉSZAKKELETI ÚJSÁG a megjelent közönség nevében is az elismerés koszorúját. Ő volt az estély lelke. Mint zenetanárt, őt dicséri mindjárt az első szám, a „Nyitány“, melyet a hatalmas számú diákzenekar a legbámulatosabb precizitással játszott el. Ilyen apró emberekből olyan impozáns zenekart állítani össze s azt ennyire betanítani, vele ilyen sikert vívni ki, — ez művészet. De remekelt az ifjúsági énekkarral is, a mely a harmadik számban „Lent a tenger“, a hetedik számban pedig „Szülőföldem“ czimü dalokat adta elő, közkívánatra még nehány nótával toldva meg a műsort. Frappáns hatást váltott ki különösen az ötödik szám, melyben magyar dalokat adott elő a zenekar. A legsikerültebben összeválogatott nótákat olyan tüzesen húzta a diábkanda, hogy a függöny legördülése után vagy egy negyed óráig a legnagyobb zsivaj és éljenzés mellett követelte a közönség a dalok megismétlését. A közönség hangosan éltette Braneczkyt, aki végre engedve a közóhajnak, kézen fogott két kis diákmuzsikust és azokkal valóságos tapsorkán közepette jelent meg egy perezre a lámpák előtt. A szerény piarista alig-alig akarta elfo- gandi ezt az ünneplést és a maga érdemeit is minden áron a diákokra akarta ráoktrojálni. Még a deputációban hozzá siető érettségisek küldöttségét is egy tréfával hallgattatta el, a mikor buzgalmáért köszönetét akartak neki mondani. „Várjanak csak, ne siessenek — mondta mosolyogva, — nyugtával kell dicsérni a napot.“ Hogy a hangverseny műsorában az immár távozó érettek is képviselve legyenek, Cseté- nyi Sándor, a jeles érettek egyike szavalta el Tóth Kálmánnak „Losonczi özvegye“ czimü költeményét. Komoly, megfontolt, szép szavalat volt ez. Messze felül állt a szokásos diákszavalatoknak ; látszott, hogy átértette, teljesen feldolgozta és mint érett produkciót szolgálta fel teljesen mentesítve az iskola porától. Egyike lesz azoknak, akiket a gim- nizium tevékeny „Kölcsey-Önképzőköre“ nevel ki tehetségekké a későbbi társadalmi szereplés számára. Bizonyára még sokszor viszont látjuk a műkedvelők színpadán. Az érdeklődés központjában aSróffGábor, az Önképzőkör tanár-elnöke által felolvasott jelentés állt az Önképzőkör XX. évi működéséről és a pályaművek eredményéről, melyeknek dijait a felolvasó nyomban ki is osztotta. A szépen, nagy gonddal összeállított és értelmesen, érthetően felolvasott jelentés rövid összefoglaló eredménye a következő: A kör tagjainak száma volt: 94; ebből rendes: 36, szava- lótag: 58. Volt 20 rendes ülés. Nyilvános ülések voltak: október 6-án, halottak napján, február 2-án, március 15-én, május 21-én és junius 17-én. A kör munkásságának vázlatos képe ez: elhangzott 19 szavalat, 3 szabad előadás, 2 hegedű-duett, 3 monológ; megbíráltak 11 értekezést, 7 verset, 2 novellát és 1 műfordítást. Jegyzőkönyvi dicséretben részesültek prózai müvekért: Sztankó Gyula, Csengeri Imre, Já- ray József, Lisszer Ferencz; műfordításért: Király Ferencz ; szavalásért: Jenser Béla és Varga Alajos, monológért: Ligeti Imre. Dicséretben részesültek költemény Írásért: Kemény László és Marozsán György; szavalásért: Kemény László, monolog előadásért: Spira Béla. Kifejti ezek után a jelentés az Önképzőkör céljait, hivatását, rendeltetését az ifjúságnak a társadalomra való művelése, hajlamainak fejlesztése irányábán s végül beszámol a szokásos évvégi pályatételek eredményéről. E szerint a két Kölcsey-tételt (1 óda és 1 beszéd) Sztankó Gyula és Király Ferencz, (20 és 10 korona), a Gaál Józsefről szóló emlékbeszéd pályázatát Sztankó Gyula (20 korona), „Szent Margit alakja irodalmunkban“ (20 kor.) Király Ferencz ; „Az ipar és kereskedelem fejlődése hazánkban“ (20 kor.) Csengeri Imre; két fizikai tételért 10—lOkoronátjLisszerFerencz és Kemény László; a szabadon választott fizikai dolgozat 20 kor. diját Csengeri Imre nyerte meg, mig 2 tételre pályázat nem érkezett. Jutalmat kaptak még : Sztankó Gyula, a kör buzgó elnöke 20 koronát; a kör művészi alakitója, Járay József 20 koronát, a legjobb komikus szavaló Ligeti Imre és a legszorgalmasabb komoly szavaló Varga Alajos 15—15 koronát. Végül köszönetét mondott a közönségnek a pártfogásért, mire a közönség úgy a megjutalmazott diákokat, mint különösen Sróff Gábort az Önképzőkör páratlan buzgalmu tanár-elnökét lelkesen megéljenezte. V A zenekar frappáns hatású dalegyvelege következett a jelentés után. Erről már fennebb számoltunk be. Utána egy kedves, szinte bájos szám került sorra. Varga Alajos, egy parányi kis diák (de hatodikos) szavalta el Krü- ger Aladárnak „A busuló királyfi“ cimü versét olyan kedvesen, olyan dallamosan, hogy a közönség igazán szívből megtapsolta a kedves kis szavaiét. Minden mozdulata, hanglejtése a legprecízebb volt. A megkülönböztetés a legfinomabb árnyalatokig a vers meséjének változásai folyamán oly ügyes volt, hogy a közönség rögtön az est kis kedvencévé avatta az ügyes szavalót. Legnagyobb pontja volt az estélynek Ábrányi Emil „A végrehajtó“ czimü egy felvopásos vigjátéka. Benne elsősorban a hölgyeket kell megdicsérni. Sarkadi Birike játszotta a jól ismert műkedvelő-darabban az özv. Majomé szerepét, 'végig higgadtan, megfontoltan, egy percre sem, még a legkomikusabb jelenetekben sem esve ki szerepének higgadt komolyságából. Elejétől- végig egyéniség maradt s igy adott szereplésének színpadi érteket. — Ügyes volt „Birike“ szerepében Berey Margitka. Nemcsak szerepe, de egyénisége szempontjából is ő feltétlen naiva. A Birike szerepét mintha csak neki irta volna Ábrányi. Ügyes, kedves és kellemes volt a bakfis szerencsés szerepében. — A harmadik hölgy Markovits Matildka volt „Náni szakácsné“ szerepében. Produkciója oly sikerült volt, kitörései oly hűek, egész játéka olyan szinpadképes, alakítása pedig olyan meglepő, hogy nyilt színen, ami hivatásos színészeknél is ritkább eset, — zajosan megtapsolták. A férfi-szereplők is egytől-egyig gyönyörűen kitettek magukért. Csabay Gáspár végrehajtó szerepét, tehát a czimszerepet Járay József játszotta oly jó alakítást produkálva, amit nem vártunk az ifjúság színpadán. Szerepe olyan volt, hogy rossz kezekben könnyen ellaposodhatott! volna, viszont hálás annak, aki bánni tud vele. Valóságos „carte blanche“, ahogy a francia mondja, fehér lap, amelyet ki-ki úgy tölthet ki, ahogy jónak látja. Jó kezekbe került, jó alakítást nyert és igy főmozgatójává lett az egész darab sikerének. A „Koppants Ferencz társvégrehajtó“ kisebb szerepében Lichtschein Sándor ügyeskedett, szintén sikeresen, sőt egykét komikus mozzanattal hangos kacajra fakasztva a közönséget. — Szaday Lajost, az ügyetlen filozoptert Marosán György kreálta; jól beleélte magát a hálás szerepbe s szintén sokszor megnevettette a hallgatóságot. — Végre bámulatos színpadi othonosságot tanúsított Kemény László a Fehérváry Nándor köz- és váltó ügyvéd komikus szerepében. Úgyszólván ő tette fel a többiek által elért általános sikerre a koronát. Egész erejével, minden buzgalmával és tehetségével iparkodott játszani és sikerült is neki a legnagyobb sikerek egyikét kivívni a különben ellenszenves, nehéz szerepben. — Az utolsó jelenetben a diákok három hatalmas csokorral lepték meg a szereplő hölgyeket. Mi meg tegyük hozzá, hogy ezt, valamint azt a tapsot, amelylyel a közönség a szép előadást megjutalmazta és megköszönte, mindnyájan a legnagyobb mértékben kiérdemelték. Befejezésül a zenekar játszotta el Oscheit Ferencz „Cigánytanyán“ cimü zenemüvét. Végén csattan az ostor, — szokták mondani s ez a befejezés igazán méltó volt a szép esthez. Utána, hiába gördült le a függöny, hiába mutatta a műsor, hogy nincs tovább, a közönség nem mozdult, hanem lelkesen, őszintén tapsolt és kiáltozta a Braneczky nevét, aki azonban a nagy éljenzés és taps dacára is úgy elbújt a kulisszák mögé, hogy krumpli cukorral sem lehetett volna rejtekhelyéből kicsalogatni. Braneczky a tanítványaival alaposan levizsgázott a közönség előtt a zenéből és — mint azóta értesülünk, — szerdán az egész tanári kar jelenlétében még egy nagyszabású zenevizsgát csinált, amelynek eredménye a legmeglepőbb siker volt. A közönség még egy darabig ünnepelte, éljenezte Braneczkyt, aztán kezdődött az átvonulás a Magyar Királyba, az érettségi banketthez. Amig a közönség átvonul Wessel Manóhoz, mi állapodjunk meg még egy percre a színház
