Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-12-03 / 50. szám

50-ik szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. róság előtti meghurcznltatásból, a község jegy­zője sajtópert indított ellene, melyet halála fe­jezett be. Mint tanító is azok közzé tartozott, aki a tanításban nem kenyérkeresetet látott, hanem kötelessége teljesítésében a haza leendő polgá­rai műveltségének minél magasabbra való emel­tetését is szem előtt tartotta. Szeretettel nevelt és tanított szereletre és hazafiságra, s ha egyéb érdeme nem lett volna, már ez is elég lenne ahhoz, hogy emlékét mindenki áldja, aki hisz a szeretet társadalom fentartó erejében. Mi áld­juk emlékét, s hiven őrizzük. HÍREK. A szegény gyermekeket felruházó bi­zottság élén özv. gróf Károlyi Istvánné urasszonynyal fölkéri és szívesen látja mindama nemes lelkű emberbarátokat, kik az ügyet támogatni szívesek voltak s ér­deklődnek szegényeink iránt, szíveskedje­nek megjelenni f. é. deczember hó 7-én d. u. 1/a 3 órakor a városháza tanácstermé­ben a ruhák szétosztásánál. Küldöttség Budapesten, llosvay Aladár, váimegyénk alispánja vezetése alatt ma déli 1 órakor dr. Székely Ferenc igazságügyminisz­ternél egy küldöttség tisztelgett, mely kérte, hogy a létesítendő uj törvényszékekből egyet a kormány városunkban létesítsen, vagyis a küldöttség megsürgette a vármegye 1904. év­beli idevonatkozó feliratának kedvező elintézé­sét. Ugyancsak küldöttség tisztelgett a keres­kedelemügyi miniszternél az uj vasúti indóház mielőtti felépítése tárgyában, valamint a pén­zügyminiszternél kérve az Osztrák Magyar Bank egy vidéki fiókjának városunkban leendő felál­lítását. — Ma déli 1 órakor fogadta dr. Szé­kely Ferencz igazságügyminiszter az igazság­ügyi palotában a törvényszék felállítása ügyé­ben járó 65 tagból álló küldöttséget, mely Ilos- vay Aladár várm. alispán vezetése alatt állott s melyben gróf Károlyi József, Luby Géza és Szalkay Sándor orsz. képviselők és dr. Falussy Árpád volt főispán is részt vettek, llosvay Ala­dár alispán rövid beszédben elmondotta a tisz­telgés célját és átnyújtotta az ide vonatkozó memorandumot. Az igazságügyminiszter kijelen­tette, hogy határozott ígéretet nem tehet a tör­vényszék felállítását illetőleg, mert e kérdést minisztertársaival is meg kell beszélnie, hanem megígérte, hogy áttanulmányozza az ügyet, melyet már részben ismer, azt jó akarattal fogja kezelni és úgy contemplálná a dolgot, hogy a törvényszék a tasnádi, érmihályfalvai, mátészalkai, erődődi és nagykárolyi járásbíró­ságok területéből alakittassék s hogy a törvény­szék épülete a vármegyeháza déli oldalán oda építtessék, ahol most a járásbíróság van el­helyezve. Közigazgatási bizottsági ülés. A vár­megyei közigazgatási bizottság deczember hó 9-én ülést tart. Megyei közgyűlés. Szatmárvármegye tör­vényhatósági bizottsága deczember 28-án rend­kívüli közgyűlést tart. A nagykárolyi városi közkórház ün­nepélyes megnyitása. Vasárnap avatták fel a közkórház uj épületét és leplezték le a kórház két régi orvosának, néhai Dr. Áldor Adolf és Dr. Doby Zsigmond arczképeit. Az ünnepségen Dr. Áldor Adolf és Dr. Doby Zsigmond csa­ládjának tagjain kívül, nagyszámú közönség jelent meg. Debreceni István polgármester szép beszéde nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Dr. Sternberg Géza a közkórház igazgató-fő­orvosa olvasta tel a kórház részletes és kime­rítő történetét és méltatta néhai Dr. Adler Adolf és Dr. Doby Zzigmondnak az intézmény körül szerzett hervadhatatlan érdemeit. A leleplezett arczképek Jenser Mihály főgimnáziumi rajztanár művészetét dicsérik. Áz ünnepség befejezése után a jelen volt közönség Dr. Sternberg Géza igazgató-főorvos kalauzolása mellett megtekin­tette az uj korház összes helyiségeit. Díszközgyűlés. A „Nagykárolyi Nőegye­sület“ 1910. évi deczember hó 8-án délután 4 órakor dr. Serly Móricz Ilka 1. alelnöknő 25 éves alelnöki működésének megünneplése czél- jából Nagykárolyban, a városháza nagytermé­ben dísz-közgyülést tart, melyre a meghívót özv. gróf Károlyi Istvánné nőegyleti elnök kül­dötte szét. Zenés mise. A főgimnázium ének és ze­nekara dec. 8-án, Boldogasszony szeplőtelen fogantatásának ünnepén, 8 órakor zenés misét ad elő Braneczky József tanár vezetése mellett. Színészet. Heves Béla színtársulatával ma szombaton este a városi színházban előadást tart. Megnyitják az iskolákat. A kanyaró- járvány már szünőfélben van és ezért a városi tiszti orvosi hivatal előterjesztést tett az alis­pánnak a járvány miatt ideiglenesen bezárt elemi iskolák és óvodák megnyitására vonatkozólag. Áthelyezés. A m. k. p. ü. miniszter Ko- zsár József p. ü. számtisztet Egerből a hely­beli p. ü. igazgatóság m. r. számvevőséghez áthelyezte. Gyászeset. Dr. Adler Adolf helybeli ügy­védet és családját súlyos gyá z érte. Ugyanis édesanyja özv. Adler Izraelné szül. Kaufmann Léni f. hó 25-én déli fél 1 órakor Czegléden lakó leányánál, 90 éves korában minden szen­vedés nélkül végelgyengülésben elhunyt. A ha­lottat vasárnap délután Czegléden rendkívül nagy részvét mellett dr. Feldmann József ottani főrabbi megható gyászbeszéddel elparentálta, aztán az egész gyászoló közönség a vasúthoz kisérte, a honnan gyermekei a hullát váro­sunkba hazahozták és hétfőn délután a hely­beli izraelita temetőbe a megboldogult ezelőtt 33 évvel elhalt férje mellé tették örök nyuga­lomra. A helybeli temetőben Fürth Ferencz fő­rabbi mondott magas szárnyalása gyászbeszé­det. Halálát gyermekei Adorján Ignacz, dr. Ad­ler Adolf, Adler Juszti férjezett Nagy Bertalanná Adler Róza férjezett dr. Feldmann Józsefné és Adorján Márton, menyei Adorján Ignáczné Ber- mann Emma dr. Adler Adolfné és Kaufmann Hermin és Adorján Mártonné gementi Horváth Albertina, vejei dr. Feldmann József és Nagy Bertalan, testvére Kaufmann 'Jakab, számos unoka, a helybeli Kaufmann-család és ezen fe­lül is nagy számú rokonság gyászolja. Áthelyés. Am. kir. pénzügyminiszter Dr. Pinkóczy József nagykárolyi pénzügyi fogalma­zót Zotnborba helyezte át. A Nagykárolyi Zenemükedvelők hang­versenye. Erkölcsileg szépen, anyagilag azon­ban alig sikerült hangversenyt adott a városi színházban folyó hó 1-én a helybeli és szatmári zene-egyesület Bendiner Nándor és Hermáim László közreműködésével. Az összkarok kifo­gástalan játéka, azok vezetése és főként özv. Ticsénszky Lajosné éneke nem mindennapi műélvezetet nyújtott. Bendiner Nándor zongora művész kiváló technikája elragadta a hallgató­ságot, felfogása, színezése visszaadatta vele azt, amit a szerző leirt. Kár, hogy ol>an pózzal játszik, ami teljesen felesleges ahhoz, hogy fejüket és sugdosták: „Most kéri meg az Er­zsébet kezét. Milyen szerencsés az a leány!“ Az emberek nem csalódtak. Az atyát, aki — hivatalos kötelességét elvégezve kényelmes házi köntösében pipázgatott — egyedül találta a szobában. Szépen kigondolt beszédben adta elő a fiatal ember kérelmét. Elmondta mennyire szereti Erzsébetet s aztán ügyesen áttért vagvoni állapotára. Már jobb kezével egy kis papirc o- magot akart kivenni belső tárcsájából, midőn Nóthnágel ur komolyan, de elég szomorúan igyi szólt: „Üljön le fiatal ember, közölni aka­rok egyet-mást önnel.“ Jean meglepetve ült le egy székre. Nóthnágel ur elkezjett beszélni. Nagyon messziről kezdte. Beszélt ifjúkori ábrándjairól, meghiúsult terveiről, csupa olyan dolgokról, amelyek előttünk már eléggé ismeretesek. Aztán tovább folytatta: „Ön tudja kedves Zsán, hogy legforróbb kívánságom az volt, hogy negyedik fiam is legyen; Jánosra kereszteltem volna. Az ég azonban nem hallgatott meg, a kérve-kért fiú helyett leányt adott. Igen ked. es, jó gyermek, öregségem öröme s hogy őt boldognak lássam, mindennapi imám. De én fogadást tettem, foga­dást, a mely most mióta önt kedves Zsán meg­ismertem,5 felette elszómorit, mert önt is és Erzsébetetrs örökké megszomoritja. T. i.: meg­fogadtam, hogy leányomat csak annak adom feleségül, akit Jánosnak hi nak s éppen azért ő sem most, sem soha .egy „Zsán“-nak nejévé nem lehet.“ Így szólott Nóthnágel ur és szomorúan hajlottá le fejét. Jean azonban, mint egy labda ugrott fel helyéről: „És e név csak az egyedüli akadály?“ — kérdé. „Esküszöm, hogy az egyedüli“. Jean megbüvölten állott. Aztán kivett egy összehajtogatott papírlapot tárczájáböl, kibon­totta s az öreg elé tartotta. „Olvassa Nóthnágel ur!“ — mondá örömtől sugárzó arczczal. Ez csodálkozva veszi kezébe az iratot s olvassa: „Obermüller János keresztlevele.“ Tovább nem olvasta, a lap kiesett kezé­ből s szava elakadt. „És ki ez az Obermüller János?“ — kérdé végre remegő hangon. „Én vagyok 1“ — feleié ujjongva a fő- pinezér. „Jean és János egy!“ „Oh te jóságos ég!“ — kiáltotta Notknágel és összekulcsolta kezeit. — „Mégis csak küld- tél nekem egy Jánost. Hanem kedves János, miféle pogány nyelv az, amely az evangélis­tának szép nevét igy elcsúfítja?“ „Ez franczia“ — magyarázta az örven­dező, — „hanem itt ünnepélyesen megfogadom, hogy ezentúl mindig Jánosnak nevezem magam, ha kívánságom beteljesedik.“ „Kezedet rá János“ — mondá Nóthnágel. Aztán gyorsan kinyitotta az ajtót s kiáltá: „Erzsébet jöjj be!“ — És pár pillanat múlva kettő átölelve tartja egymást, a harmadik pedig könnyeit törli. A jegyesek szerencséjét, az apa örömét, midőn az esküvőre a négy evangélistával ment a templomba s a mi azután történt, mind el­gondolhatja az olvasó; az én toliam nem tudja leírni. Azóta Obermüller János a „Vad-Ember“ vendéglő tulajdonosa és a szép Erzsébet hűsé­gesen áll oldalánál. Már két vaskos fiuk is van, a nagyobbikat Péternek, a kisebbiket Jakabnak hivják s azt beszélik a városkában, hogy a boldog házaspár föltette magában, hogy a „nagyapát“ majd egymásután megörvendez­tetik a tizenkét apostollal. Rédei Károly, Baumb. u.: ev. lelkész. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI UJSÁG“-RA. Játékszerek és diszműáruk teljes kiárusítása folytán a raktáron levőket mélyen leszállított árban árusítom. — Ezen árak azonban csak deczember hó 1-étől 24-éig érvényesek. JACOBOVICS JÓZSEF uridivat s műiparáru csarnoka Nagykároly. £ Szőr-csizmák. Valódi angol hó és sarcipők. Sarg Calodont 48 í.

Next

/
Oldalképek
Tartalom