Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-03-14 / 12. szám, Rendkívüli szám
12-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 3-k oldal. egyik legsarkalatosabb jogát — a tisztviselők választását — állami kinevezés tárgyává tegye. Hogy mily szánalmas véget ért ezen a vármegye autonomikus joga ellen intézett támadás, bizonyíték arra az azóta hatályon kivül helyezett egy §-os Szapáry-féle törvény. Az én szerény meggyőződésem s a legközelebbi múlt tapasztalatai szerint is a vármegyei intézmény alkotmányunknak még ma is oly erős támasztéka, hogy azt jogaiban nem gyengíteni, de erősíteni kell. Egyetlen egy dolog van a vármegyei tisztviselői kar egzisztenciáját illetőleg, mely nincsen szerintem helyes alapra lefektetve akkor, midőn az állások hatévi időközökben automatikus módon üresedésbe jővén, újból kell azok elnyeréséért küzdeni. Feleslegesnek tartom részletezni — hisz mindenki tudja, — hogy a népszerűség keresése s az állásérti örökös aggodalom mily bé- nitólag hat a tisztviselők müKödésére s hogyan kell egy-egy tisztviselőnek néha valóságos vesz- szőfutast végeznie csak azért, hogy egy különben jól betöltött állást egy nagyobb összeköttetésű pályázóval szemben ismét elnyerhessen. Vájjon nem lenne-e célszerűbb s szociális szempontból is helyesebb, ha a vármegyei tisztviselők életfogytiglan választatnának? Hisz ezzel a vármegye municipális joga nem szenvedne csorbát. Tek. törv. hat. bizottság! Nehéz időket élünk. Hazánk felett sötét felhők tornyosulnak. A nemzet, ahelyett, hogy a hazaszeretet jegyében egyesülve, közös elv mellett csendes és céltudatos munkálkodással, fokozatos fejlesztéssel igyekeznék erőit konszolidálni, nagy része a rohamos és átmenet nélküli fejlődés jelszavai után halad. A nemzet teste széttagozódik. A talpkövét képező nép lába alatt inog a föld. Nem érzi magát jól ezredéves hazájában s valami ismeretlen erő által hajtva egy más világrészben keresi boldogulását. S hogy mit talál ott, arra igen szomorú példákat lehetne felhozni. A nemzetiségek egy része — eddigi nemzeti kulturális fejlesztésén tulmenve — oly eszméket vetett fel, melyek alkalmasak az egységes állameszme megdöntésére. Magyarországnak közjogilag elválaszthatatlan alkotrésze ki- kerekités és szuverenitásról ábrándozik. A felekezetek közé, melyek pedig évtizedek óta kölcsönös megbecsülés és egyetértésben éltek, olyan jelszavak dobattak, melyek a féltékenység és meghasonlás csiráját hordják magukban. Az ipari, gyári és földmunkások külön- külön szövetkezve szervezeteket alkotnak s együttesen a szociális izgatok befolyása alá kerülve rémkép gyanánt állanak, mert nem tudni, hogy egy adott jelre melyik percben dermesz- tik meg a társadalmi élet ereiben lüktető vért. Hogy gyenge erőm s tehetségem mellett e nehéz időben ezen gondterhes és nehéz állást elfogadtam, erre bátorságot és erőt adott azon meggyőződés, hogy épen nehéz időkben kötelessége mindenkinek lelkiismerete és meggyőződése alapján ott és olyan szolgálatot teljesíteni, ahova és amilyen szolgálatra rendelik. Lehet, hogy a reám háramló teher alatt vállaim leroskadnak, de addig mig birom s e hazának, e vármegyének szolgálatot tehetek s a kormány bizalmát birom, helyemen megállók. Egyet kijelentek —se kijelentésemre múltam nyújthat legnagyob biztosítékot, — hogy soha semmi körülmények között alkotmány s törvényellenes dolgot el nem követek. De hisz ilyet tőlem nem is követel senki, mert ha a kormánynak ilyen szándékai lennének, bizonyára engem e célra nem tartott volna alkalmasnak. Én nem szándékozom nagyobb szabású működési programmot adni s kérem is enge- met ez aló! felmenteni. Annyit azonban kijelentek, hogy a mindennapi élet követelményei, a vármegyei és városi élet kulturális fejlesztése állandó gondoskodásom tárgyait fogja képezni. Egyes, a társadalmi élet fontosabb kérdéseire nézve azonban álláspontomat, ha röviden is, feltétlenül szükségesnek tartom körvonalozni. Felekezeti kérdésben a felekezetek teljes és tökéletes békéjének fentartását tűzöm ki célul. Minden oly kérdés felvetése ellen, mely ezen béke megzavarására alkalmas, úgy a társadalom terén, mint hivatali állásomban teljes erőm és lelkemből küzdeni fogok. Hiszen akármelyik felekezetet gyöngítjük, a nemzeti erőt sorvasztjuk vele. Hiszen e haza boldogulásáért akármelyik templomból száll is az ima a magasba, egy legfőbb Lény fogadja azt. Nemzetiségi kérdésben bátor vagyok azon nézetemnek adni kifejezést, hogy nagy részben a magyar társadalom is oka annak, hogy az antagonizmus oly nagy mérveket öltött köztünk és a nemzetiségek között. Nézzünk magunkba, vájjon tettünk-e mi magyarság — társadalmilag — valaha valamit arra, hogy az egyes nemzetiségek intelligens elemeit társadalmi életünbe vonva az együtt érintkezéssel és működéssel bizalmukat, szere- tetüket felébresszük. Vájjon nem-e sokszor a legnagyobb bizalmatlansággal néztük működésüket ott is, hol tisztán nemzeti kultúrájuk fejlesztése érdekében szervezkedtek ? Tek. törv. hat. bizottság! Én nekem egyik legnagyobb célom ezen kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése, társadalmi téren a legbenső- ségteljesebb érintkezés létesítése, mert csak együttesen, kölcsönös egymás melletti munkálkodás és egymás faji jellegének tisztelete mellett tehetjük egységessé és erőssé e hazát. Már ez alkalommal kijelentem, hogy a közöttünk élő intelligens és képzett román ifjaknak készséggel nyitok tért a vármegyei pályán való érvényesülésre s az alkalmasaknak bizonyult egyéneket a megérdemelt támogatásban részesitendem. Szociális kérdésben a legnagyobb nehézségnek tartom álláspontom körVonalozását, hisz ezen nagyfontosságu kérdés a vármegyei keretekben úgy sem lesz megoldható s az egész társadalom egységes törekvése lehet csak az, ami e téren lényeges eredményeket mutathat fel. Véleményem szerint — bár én az általános és titkos választói jogosultságnak elvi okokból hive nem vagyok — kénytelen vagyok beismerni azt, hogy ezen két kérdés egymással szervi összefüggésben van. Mert ha meg lesz adva a mód arra, hogy a szocialisták képviselőiket egy bizonyos számban a parlamentbe küldhetik, a feltárt bajok és követelmények minden esetre inkább orvosolhatók és teljesíthetők lesznek, de minden esetre elérhető az, hogy a szociális kérdés egészségesebb mederbe terelődvén, a munkás osztály 100 meg 100 ezre lesz k ragadva a csak saját önös érdekeiket néző agitátorok karmai közül. Még egy igen üdvös hatást is remélek ettől, t. i. azt hogy a szociális képviselők hivatva lévén a társadalmi munkálkodás és megélhetés módozataira terelni a közfigyelmet, a folytonos és meddő közjogi viták teréről át kell hogy térjenek a gazdasági és megélhetési tényezők fejlesztésére és ez a nemzeti erők konszolidálásra nagy mérvben fog közreműködni. Addig is kijelentem, hogy a kisiparosok s munkások bajait és sérelmeit mindenkor készséggel meghallgatom. Ajtóm előttük tárva áll s igazaikhoz képest oltalmamba veszem őket. A vármegyei adminisztrációt illetőleg feleslegesnek tartom az általánosan szokásos kijelentéseket. Hogy a tisztviselői kar a mai modern követelményeknek mindenben megfelel, erre nézve biztosítékot nyújt nekem a nagy tudásu s minden tekintetben kiváló képességű alispán ur személye, de maga a tisztviselői kar is. mely úgy van összeállítva, hogy tisztesség, képzettség és munkásság tekintetében semmi kívánni valót nem hagy fenn. Végül engedje meg a tek, törv. hat. bizottság, hogy saját igénytelen személyemre is tegyek egy pár kijelentést. Azt hiszem, ezen teremben alig van egyén, aki ne ismerne. Soha egyéni érvényesülési vágy nem vezetett. Isten látja lelkem, ezen állást sem kerestem. Soha párt szenvedély meggondolatlan tettre nem ragadt, hivatalos működésemben egyéni rokon vagy ellenszenv nem irányított. A boszu érzése előttem ismeretlen. Soha senkitől a magam érdekében nem kértem. Most ez alkalommal kérek először a tek. törv. hat. bizottságtól. Kérem azt, hogy ha utaink politikai téren szétválnak is, az ott támadt elvi ellentéteket társadalmi térre ne vigyék át. Kérem azt, hogy ott, hol vármegyénk érdeke s a közérdek kívánja s törvényes téren állok, támogatásukban részesítsenek. Bizalmat előre nem kérek, azt ki akarom érdemelni. Egyet tartok még szükségesnek kijelenteni, t. i. azt, hogy a vármegyei és társadalmi fontosabb kérdések felvetésében a vármegye hivatott férfiaival, tekintet nélkül politikai álláspontjukra, az állandó érintkezést fenn akarom tartani s a közügyek előkészítésében saját önálló nézeteim mellett részükre a legnagyobb befolyást akarom biztosítani. Ezek után magamat a tek. törv. hat bizottság jóindulatába ajánlva s a vármegye közönségére Isten áldását kívánva a főispáni széket elfoglalom s a folytatólagos gyűlést megnyitom. A törvényhatósági bizottsági tagok nevében Szuhányi Ferencz üdvözölte a főispánt. Hagyományos szokás és őseinktől örököl- traditió, hogy a vármegye közönsége főispánját beigtatása alkalm ival üdvözli. Minket azonban néni csak a múltak iránti hagyomány és a törvény intézkedései iránti tisztelet vezet, — hanem párt külömbség nélkül kell most üdt vözölnünk az uj főispánt, midőn a vármegye közönségének rég időktől táplált óhaja nyer megvalósulást midőn a főispáni székben a vármegye szülöttét üdvözölhetjük. Méltóságodnak vármegyénk közszolgálatában kifejtett ténykedése közkedvelt társadalmi egyénisége az a mi mindnyájunk szeretetét elnyerte és a mi mindnyájunkban azt a reményt ébreszti fel, hogy működése uj állásál an is áldásthozó lesz e vármegyére. Egyet ajánlok figyelmébe méltóságodnak, hogy a főispáni széK díszét, fényét, hatalmát, méltóságod személye emelje az a mellé elnyerendő tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással és reméljük, hogy méltóságodnak ez sikerülni is fog, mert ismerjük méltóságodat hiszen közöttünk nőtt fel, ismerjük gyermek kora óta és ezt a szeretetet már eddig is kinyerte és viszi magával főispáni székébe. Ezek után azt hiszem mindnyájunk nevében szólok midőn azt kívánom, hogy az Isten áldása kisérje főispáni működését. Jékey Zsigmond, a vármegyei függetlenségi párt részéről reflektálva a főispán beszédére, kijelenti, hogy bár Csaba Adorján házasságáról meg van győződve, de mert gróf Khuen kormányával szemben bizalommal nem viseltetik, a függetlenségi párt ezt a bizalmat főispánjának sem előlegezheti, ismerve azonban az uj főispán részéről hazafiságát az elmondott programmbeszéd alapján, bízik abban, hogy az uj főispán most vázolt elveit hűségesen meg is fogja valósítani és ez esetben még reméli, hogy együttesen fognak működni. Addig is arra ga- rantiát kiván vállalkozásához. Lukács Constantin, mint a szatmármegyei román nemzeti párt kiküldöttje szólal fel és előlegezi a bizalmat. KUFTI A rendkívül ízléses ruhakelméket, selymeket, lOflULA 1 oAuUtlKA, svájci tüll robékat és belépő-sálokat csakis jár a legujabbat ajánl "SM® steib Márton
