Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-12-31 / 54. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 54-ik szám. A baj nem is innen fenyeget, hanem Bécsből. A kormány a választási sikere folytán dispensatiot kapott azon Ígérete alól, hogy a választói reformot az általános választói jog alapján sürgősen megcsinálja. Ez Tiszának tett concepcio volt azért, mert a nagy munkapárti többség reményt nyújtott, hogy a bécsi követelések megoldatnak nemzeti engedmények nélkül. Ha azonban a véderősitéssel a dolog megakad, Bécs rögtön a választói reformot fogja követelni, főleg, ha az ellenzék lesz elég ravasz azt hangoztatni, hogy bízzuk a katonai kérdést az uj törvény alapján választandó parlamentre. A kormány azonban fél a választói reform szőnyegrehozatalától, mert a Tisza konzervatív és a Lukács radikális álláspontja között rögtön kitör a harcz, mely a párt kettészakadását fogja eredményezni. Az ország érdekében azonban csak ezt lehet óhajtani: minnél előbb egy tisztességes választói rendszer annak alapján európai értelemben vett politikai pártok, melyeket nem az érdek hanem az elv és meggyőződés hoz össze. „B. u. é, k.‘* ellen, Az újévi jókivánás nem mai keletű. Hogy honnét, mely időből származott, igazán nem lehet megállapítani; nem úgy, mint a politikai újévi gratulációkat, melyeknek megteremtője III. Napóleon volt. Annyit tudunk, hogy a régi jó világban még verset is csináltak reá. Ezelőtt három négy évtizeddel minden jóravaló tanító lelkiismeretes kötelességének tartotta, hogy tanítványaival valami pattogós újévi üdvözlő verset betanittasson. Aki meg sajnálta a fáradságot, az megtanulta az általánosan isméit rigmust: Adjon Isten három B-t, Három F-et, három P-t, Bort, búzát, békességet, Füt, fát, feleséget, Pénzt, pipát, paripát . . . Evvel aztán mindent megmondottak a régi magyarnak, aki nem lelkesedett a tudományokért, művészetekért, hanem csak az anyagiakban kereste a boldogságot. Később, az irás terjedésével, levélben is gratulálgattak az emberek, majd pedig elővették a jobbik eszüket és a látogatójegyre irt négy betűvel (B. u. é. k.) rótták le és rójják le az újévre való boldog kívánás szokását. gok s akiket én ezért csak irigyelni, gyűlölni tudok. Mért kell nekem csak gyűlölni mindenkit a szeretet ünnepén ? . . . Már csak egy nap, csak néhány óra, és beáll a karácsonyest. Dél is elmúlt. Már alkonyodik. . . . Csúnya karácsony. Fekete karácsony. Esik a hideg, havas eső. Amerre nézek, mindenütt sár, sár . . . A lelkem is fázik ebben az időben, — máskor. Most nem. Örülök, hogy valami mégis az én pártomon van, hogy valami megrontja a boldogok ünnepét. Órák hosszat csatangolok már össze-vissza a sárban, esőben, de nem fázom, nem haragszom az időre: nekem már mindegy, ha egy fokkal szomorúbb ez a napom, de azoknak fáj, azok sajnálják. Jönnek itt is, ott is apró csapatok. Csörögve, sarkantyút pengetve tűnnek elő az utcza- sarkokon és diadalmas büszkeséggel czipelik a kivilágitott „betlehemet“. Ezeknek is rosszul esik a sár meg az eső, — gondoltam magamban. De amint vig beszélgetéssel, gyermekes örömmel elhaladnak mellettem, úgy látom, ép oly vidámak, boldogok, mint akkor régen, a mikor fehér karácsony volt s a mikor még én is boldog voltam és gyönyörködve néztem őket. Szeretném letépni róluk a színpadi ruhát, papircsákót, szeretném összetörni a betlehem- jöket és szerteszétkergetni őket. Kicsiny nádfedeles viskó mellett haladtam el egy mellékutczában. Már egész sötét van. Az a kérdés azonban, hogy a „még jobbik“ észnek sincs kifogása < z ellen a szokás ellen, a mely csak pénz és időpocsékolás — tartalom nélkül. A B. u. é. k.-os névjegyeknek küldözgetése merő" gépiesség lett, a melynek semmi értelme sincs. Megírjuk a czimet s elküldjük a czimzettnek anélkül, hogy evvel az egész kívánsággal valami közössége voliu. lelkűnknek; elmondjuk a jókívánságot anélkül, hogy éreznénk. Igazán olyan ez a társadalmi hókuszpókusz, mint a khinai polgártárs imádsága, a melyet az imádkozó géppel végeztet el: önmaga egyéb dolga után Iát, vagy pedig szundikál, mig a gép kereke forog. A boldog újév kívánás tehát merő alakiság, a melyre semmi szükség nincs. A kinek valóban jót kiván az ember, mindig, az évnek minden napián jót kiván. Az olyan emberrel pedig, a kivel nem rokonszenvez, minek akarja elhitetni, hogy B. u. é. k. A B. u. é. k. rossz szokása mellett tehát semmi se szol, mig ellene akármennyi érv. Első, hogy szinte mérhetetlen méreteket öltött. A ki nem hiszi, menjen el a postára és nézze meg, hogy például Nagykároly aa is érkezik egy vaggon B. u. é. k., kétségbeesésére a postásoknak, akik 4—5 nap alatt is alig képesek feldolgozni a rettenetes anyagot. Sok józan gondolkodású embert az ejti kétségbe, hogy akárhogy szeretnék is kikerülni a B. u. é. k. küldözgetését, kénytelen legalább néhány gratulációra válaszolni, mert egyébként az udvariatlanság hírébe keveredik és okos gondolkodása eredménye neheztelés, vagy épen harag lesz. így azután akarva, nem akarva még a B. u. é. k. gyűlölője is kény:elen fölfüggeszteni bizonyos esetekre nézve a jojkottot s kénytelen „úszni az árral“. Ideje lenne már, hogy szakítsunk evvel az ostobasággal, mely különcsen az üzletemberekre nehezedik nagv tehenei és mindenkinek csak kellemetlenséget csinál, ellenben egy garas ára örömet nem okoz senkinek. Jól tudjuk mi azt, hogy ilyesmi nem megy könnyen, hanem átmenei kell hozzá. Szerencse, hogy megvan reá a mód, az alkalom: az újévi üdvözletek megváltása. Nagyon sok vidéki városból jön hozzánk a hir, hogy pár koronával valamely jótékonyczélra — igen sokan fölvértezik magukat a B. u. é. k. ellen és most boldogan, mosolyogva nézik a mások vergődését. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI DJSÍ6“-KA. HÍREK. Lapunk olvasóinak és munkatársainak boldog újévet kiván a Szerkesztőség. Ó- és Újévi ünnepi istentiszteletek sorrendje. A róm. kath. templomban dec. 31-én d. u. 5 órakor szentbeszédet mond Szeritiványi Béla. Január 1-én délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmisét celebrál s utána szentbeszédet mond Récsey Ede házfőnok. A református templomban dec. 31-én d. u. 3 órakor ó-évi istentiszteletet tart Kürthy Károly s. lelkész. Január 1-én délelőtt és délután prédikál Gy. Kovács József lelkész-vallástanár. Az ág. hitv.ev. egyház Terem-utcai templomában decz. 31-én — óév estéjén — d. u. 5 órakor szentbeszédet tart Rédei Károly lelkész. Január 1 -én — újév napján — a d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten a szentbeszédet ugyancsak Rédei Károly, az egyház lelkésze, tartja. Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja hivatalos ügyek elintézése céljából nehány napot a fővárosban töltött s onnan tegnap este erkezett vissza székhelyére. Elhalt nagybirtokos. Kölcsey Antal mi- kolai nagybirtokos tegnap 88 éves korában elhalt. Typikus alakja volt a megyei gentrinek, ki a vármegyének minden ügye iránt a legmelegebb érdeklődéssel viseltetett. Mint virilis tagja a megyebizottságnak, állandóan részt vett a gyűléseken, csaknem minden szőnyegen forgó ügyhöz hozzá szólott s nem egyszer irányította a határozat meghozatalánál a bizottság véleményét. Elhunyta a vármegye legelőkelőbb családjait bontotta gyászba. Kölcsey Ferencz dr. közkórházi foorvos a boldogultban atyját vesztette el. Kitüntetés. A király dr. Ilosvay Bálint miniszteri titkárnak a miniszteri osztálytanácsosi czimet adományozta. Ügyészi megbízott a rendőri bíróság mellett. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja a nagykárolyi járás szolgabirói hivatala, mint rendőri bíróság mellé ügyészi megbízottá dr. Tóth Zoltánt rendelte ki. Az uj rendőrkapitányi állás. A városnál újonnan rendszeresített rendőrkapitányi állásra eddig a következők adták be pályázati kérvényeiket: Dr. Falussy Alajos közig, gyakornok, Bornemissza Géza nyug. megyei árvaszéki elnök. Sikolya Bálint jogszigorló és Leitli János ügyvédjelölt. Címadományozás. A király a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter- elnök előterjesztésére Steinkugler János miniszteri segédtitkárnak a miniszteri titkári cimet és jelleget adományozta. Egy ablakból fénysugár tör elő. Benézek. Egy rongyos emberpár rakosgat valami olcsó mézeskalácsot egy arasznyi fenyőágra. A ruhájuk olyan rongyos, hogy szánalom ránézni. Az ar- czuk olyan boldog, hogy egy perezre csodálkozva állok meg és nézem. De csak egy per- czig. Aztán ökölbe szorul a kezem, elfordulok az ablaktól és sietek, szaladok el . . . Fűtek a boldogság elől. A boldogság elől, amely minden zugból felém kandikál anélkül, bogy hozzányúlhatnék. A boldogság elől futok, •mely üldöz, szemembe nevet, gyötör, kínoz, amelyből mindenkinek jut, csak nekem nem. A boldogság elől futok, a mely nekem boldogtalanságom, amelyet gyűlölök. így várom én a karácsonyt, a szeretet, a béke ünnepét. Várom, mert tudom, hogy csak eljön, hiába borzadok tőle. Eljön . . . * * * És eljött a karácsony. S a mikor már itt volt, akkor éreztem, hogy milyen üres, hiábavaló munka volt az erőgyűjtés. A hamis bölcselkedések homályából, a bebeszélések kavicsaiból és a hazugságok szikláiból pedig hatalmas hegy lett karácsonyra. És én erről a hegyről azt hittem, hogy ez az én erőm és hogy e mögött vigan daczolhatok a karácsonynyal. És amikor betoppant a karácsony, akkor egyszerre rámszakaadt az egész hegy, amit magam építettem és maga alá temette a szivemet ; és most ott van rajta és olyan nehéz, hogy a lelkem majd megszakad belé. Pedig czipel- nem kell mindenütt magammal, mert magam építettem s a karácsony rám döntötte kaczagva, könnyen, mint egy hópehelyt, a melynek súlya nincs. Vagy talán csak én érzem azt, hogy olyan nagyon-nagyon nehéz ?! Karácsonyeste . . . Rettenetes érzés. Karácsony ! M'lyen hosszú az éjszaka! Lesz-e vájjon valaha vége ennek a karácsonyestének ? Nem, talán soha! Úgy érzem, hogy soha, vagy csak akkor . . . akkor, amikor mindennek vége. Igen. Úgy érzem, hogy az egész életem ilyen rettentő, ilyen rémes karácsonyi éj lesz. Hogy végesvégig magam járom meg halálos csöndben az életem szomorú útját. Ezt a rettentő karácsony-éjet. És minden lépésnél fülembe cseng majd nagyon messziről az Élet. Hallani fogom, hogy mindenki boldog, hogy mindenki nevet és hogy a világon csak én hordozok egy nehéz keresztet. És látni fogom, hogy minden szem ragyog, csak az e iyém tört meg, és látni fogom, hogy minden arcz piros, csak az enyém sápadt. Uram, istenem! Mikor lesz vége ennek a szörnyű karácsonyéjnek ? Vagy büntetés ez ? Miért? Miért? Jó Uram/ Isten! Ha halállal is, dsak vessél véget ennek az Éjnek , . .
