Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-12-17 / 52. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...................................... 8 korona. Félévre .................... •• 4 „ Negyedévre ...................................... . 2 „ Tanítóknak egész évre.................... .. 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: j NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) I . Hirdetések ugyanott vétetnek fel. || Nyilttér sora 40 fillér. ______ Er kölcsrontás, Az indoientia, ez a kiválóan magyar betegség kevés téren mutatkozik oly erősen, mint abban, hogy úgy a hatóságok, mint a közönség absolute nem törődik azzal, hogy egyes dolgok mint viszik alá évről-évre jobban a közerkölcsöket. A régi jó erkölcsök lassú pusztulása mindenkor kesereg, de senki se tenné meg azt, hogy a pusztulásnak gátat vetne, még az önként kínálkozó alkalmakat is elszalasztják, mert a magyar csak a jajgatásban és panaszban szorgalmas, a cselekvéstől azonban fázik. Ilyen alkalom volt Nagykároly város szabályrendelete a mulatságok megadóztatásáról, a melyben eszköz kínálkozott arra, hogy az erkölcsrontó kávéházi or- feurni előadásokat korlátozzuk. A képviselőtestület többsége — tisztelet a kivételeknek — nem tudott a kellő erkölcsi magaslatra emelkedni. Ezen orfeum:' előadások, tingli-tanglik, zengerájok, vagy bárhogy is nevezzük őket, a város kultúráján nem lendítenek semmit, tisztára szórakoztató jellegűek, de ennek is a legléhább fajtáját képezik. E mellett erkölcsrontók abban, amit előadnak, erkölcsrontók az által, hogy az éjjeli mulatásra alkalmat adnak és abba a közönséget beleviszik. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy minden éjjeli mulatás, mely nincs összekötve táncz- vagy szellemi szórakozással, káros és felesleges, a melyet csak tűrni lehet, de helyeselni nem és a melynek megakadályozására, vagy lehető korlátozására egy sociális feladatait átérző hatóságnak és egy sociális tekintetben némileg iskolázott közönségnek mindent el kell követni. A zengerájoknak magas dijjal való megadóztatása jelentékenyen csökkentette volna, hogy ezen felesleges és káros szórakozás közönségünk idejét és anyagi erejét igénybe vegye. Ebből a szempontból erkölcsjavitó lett volna, tehát már az erkölcsi haszon indokából is be kellett volna ezt hozni, de ugyanazt kellett volna tenni anyagi indokból a helyes adópolitika szempontjából. A modern adópolitika erősen hajlik a felé, hogy a luxust és szórakozást adóztassa meg. Ez a külföldön már eléggé elfogadott helyes irányzat abból indul ki, hogy emberek jövedelmük jelentékeny részét szórakozásra költik el. E része a jövedelemnek felesleges, tehát ez sokkal méltányosabban róható meg adóval, mint az életfeníartásra szükséges rész, vagy a megtakarított, mely az államnak közvetve javára van. E mellett, ha a szórakozást és luxust csökkenti, hasznára válik a társadalomnak, fejleszti a takarékosságot vagy arra ösztönzi az embereket, hogy jövedelem feleslegüket czélszerübb lakásokra, egészségük javítására és szellemi szórakozásokra fordítsák. Ezen irányzat emeli folytonosan az alkohol adóját, hozza be a dohány monopóliumot teremti, a pezsgő automobil, kutyaadót stb. és ez vitt külföldön már nagyon sok várost bele a mulatságok súlyos megadóztatásába. Nagykároly város szabályrendelete ezen irányzatban részben megfelel amikor a lovardák és mozik előadási diját 10 és 20 koronában állapítja meg, annál inkább megbocsáthatlan hiba hogy nem rótta meg igy azon mulatságokat, a melyek még hozzá erkölcsrontók, a hol a magas adó még azok távoltartását is volna hivatva eszközölni. A modern sociális felfogás, mely szemben a liberalismus szabad versenyével a régi rendszert állította vissza annyiban, hogy a város mint egy gondos családapa őrködjön polgári, anyagi, szellemi és erkölcsi javai felett, MagyarorTávolból. Mint pillangó virágain az éden kertnek, Játszva a nap sugáriban, ritkán pihenve meg, Úgy éltem ott közietek, te jó szülő család, De hajh! szivem vágyit követve a nagy világba Léptem át. De ez a világ cseles veremteli, Belé rohan a vágyit követő, S bukását ott leli. Belérohantam én is, s im ezernyi zátonyon Hajóm megtörve, ifjan agg vagyok, Óh vészes élet partidon. A nagy világnak zajgó tengerén Csak pillanat öröm, S a szív szikrája hamvadoz A dúlt lélek kövön. Mert itt minden csalárd, hazug árulás, Az élet göröngyös utján, minden, minden álruhás. , Ifj. Bagliy Gyula. A fénykép. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta: R. A. (Folytatás.) A Riviérának egyik fényes éttermében nagy közönség volt együtt. Ki vacsorázott, ki a czigányt hallgatta. A czigány bús magyar nótákat játszott. — Legalább annyi engedtess- sék meg az osztrák tengerparton, ahova annyi milliót hord évente a sovinista magyar. Tehát a czigány magyar nótákat jászott. Egyik félreeső helyén az étteremnek, egy magános fiatal ember ült, s elmerengve hallgatta a szép nótákat. Úgy látszott, őt nem érdekelte az elite-társaságnak egyetlen tagja sem. Hej, pedig mennyi sok szép asszony és leány volt ott együtt. A tengerpartról édes narancsvirág-illatot hordott be a szellő az étterembe, amibe belevegyült a sok ezerféle illat, mely a hölgyek ruháiból párolgott ki és része- gitové tette az étterem levegőjét. A czigány vi- gabb nótába kezdett, majd végül a „Sorrentó“-i édes, melodikus dalt játszotta el sirón, érze- lemteljesen. Ekkor az étterembe egy hölgy érkezett. Miután minden asztal le volt foglalva, a pinczér odavezette abba a sarokba, ahol a magános fiatal ember ült. Ott még volt egy üres asztal közvetlenül a fiatal emberé mellett. Az asszony vacsorát rendelt s ügyet sem vetett szomszédjára, aki szintén nem akart tudomást venni róla. Csanádi Gézáné pompásan vacsorázott, majd odaszólt a pinczérnek: — Egy kis üveg Sherrit és egy adag Cammembertet. Erre Füredi Zoltán felemelte a fejét, megnézendő, ki lehet ez az asszony, aki egyedül vacsorázik és Sherrit rendel. Véletlenül Csa- nádiné is éppen akkor tekintett oda s tekintetük találkozott. Egy pillanatnyi csend. Aztán megszólalt az asszony: — Zoltán! — csak annyit mondott. A fiatal ember szemében könycsepp ragyogott, de igyekezett el nem árulni magát, hanem ezeket mondta: — Margit! Ön itt ? És a férje ?... — Egyedül vagyok, felelte az asszony, a férjem egy hét múlva jön értem. De maga, maga Zoltán, mióta van itt? — Ma reggel jöttem. — Igazán, milyen véletlen szerencse. — És maga, ha szabad tudnom .. . — Én egyedül jöttem — felelte a férfi. De a nő leolvasta az arczárói: Nem „nősültem meg, nincsen senkim. Egyedül élek, egyedül bolyongok a nagyvilágban azóta, amióta maga szakított velem.“ A czigány megint vig nótát játszott s az asszony dúdolt utána. Ekkor a férfi készülni kezdett; az asszonynak pedig igen jó kedve volt. — Hát itt hagy? Elmegy? Nem marad velem ? — kérdezte az asszony. — Siető dolgom van, felelte a férfi, majd megkérdezte: — Boldog? — Van egy kis lányom, felelte az asszony, ugy-e, nem haragszik érte? — Ugyan, Margit, mi jogon tenném? — Hát csakugyan megy ? No jó, de Ígérje meg, hogy holnap itt ismét találkozunk. — Holnap? Nem, nem lehet. Holnap utazom. Azzal büszkén hátat fordított, köszönt és elment. Az asszony szintén fizetett és ment haza a lakására. Levetkőzött, lefeküdt és úgy sirt, Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utcza 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethű fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgymint: aranyhidak, koronák, csapíogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
