Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-11-12 / 47. szám

¿2— II. évfolyam. Nagykároly, 1910. november 12. 47. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Félévre ....................................... Ne gyedévre .............................. Tanítóknak egész évre.................... 8 korona. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. =s Szerkesztőség és kiadóhivatal: ! NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)----- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ....— | N yilttér_sora 40 filiér._ _____ Ali g van manapság aktuálisabb téma a drágaságnál. A kormány, a főváros: agráriusok, merkantilisták, szociáldemok- j ráták gyüiéseznek, tanácskoznak, lapok! cikkeznek a drágaságról, okairól smeg-i szüntetésének módozatairól mindenütt. A manó tudja honnan élőráncigáit „szo- cziáldemokraíapárt“ egy gyűlést ren­dezett e tárgyban s a kormánytól kö­vetelve a szerb és román állatbehozatal megengedését, ütött egyet az átkos ag­ráriusokon. Hát, — hogy van drágaság, lakás-, hús- és mindenféle más drágaság, ezt mindnyájan keservesen érezzük, valamint azt is, hogy ezt a drágaságot valahogyan enyhíteni kell. Ez az érzés nem a szo­ciáldemokraták szabadalmazott érzése s küzdeni ezen drágaság ellen nem az ő kizárólagos joguk és dolguk. Hiszen éppen most e napokban folynak a bu­dapesti városházán és a földmivelésügyi ministériumban a tanácskozások a drá­gaság elleni intézkedések tárgyában. Őszintén szólva, ezektől az intézkedé­sektől sem várunk semmi jót, itt le kel­lene menni a baj gyökeréig és véget kellene vetni annak a lehetetlen gazda­sági, kereskedelmi és tarifapolitikának, amelynél fogva a természeti kincsekben oly gazdag Magyarország egyúttal élel­mezés és tűrhető megélhetés dolgában a legelmaradottabb; de még kevesebbet várunk a szociáldemokrata handaban- dátói. A budapesti „szónokok“ beszéde alól nagyon is kilátszott a lóláb. Az „egyoldalú agrártörekvések“, az agrárius kormány az oka minden drágaságnak, de különösen a husdrágaságnak. Meg kell nyitni a szerb, román határt, mind­járt olcsóbb lesz a hús. így gondolják a szociáldemokraták, kiknek hangjában a merkantilisták gondolkodása, terve, tak­tikája nyilatkozik meg. Mi pedig azt ta­pasztaljuk, hogy gazdasági életünk ag­gasztó mizériáit, a tűrhetetlenül felcsigá­zott drágaságot s gazdasági életünk egyéb bajait egyéb okok mellett a túltengő „közvetítő kereskedelem“ idézte föl. Az ágensvilág üzelmei természete- szerüleg drágítják a nyersterményeket. A közönség mindennemű szükségletéhez csak tizedkézből jut hozzá. A termelő gazda és a vásárlóközönség közt ott áll — minden rangú és rendű cikknél — nyolc-tiz s több ágenS; nyilvánvaló, hogy ezek közül mindegyik haszonnal adja ei az árut, úgy, hogy amig a fogyasztóhoz kerül, ennek horribilis, majdnem megfi­zethetetlen ára van. így vagyunk minden fogyasztási cikkünkkel, a hússal is. A hús drága. Ez igaz. De mi az oka? Vájjon az agrá­riusok kartell csináltak-e, vagy más ha­sonló merkan.ilis eszközzel éitek-e a fo­gyasztó közönség kifosztására? Még a merkantilisták sem merik ezt állítani. A hús drága a kínálat és kereslet rendes szabályai szerint, melyeket a merkanti­listák, mikor saját érdekükről van szó, közgazdasági dogmának hidetnek. A szén, a vas, az iparcikkek drágák, de nemcsak ugyanezen szabály szerint. De ezen drá­gaság ellen a merkantilisták nem keinek ki, mert a magas árak az ő zsebükbe vándorolnak. Nem akarunk most arra kiterjesz­kedni, hogy a hús nem felel meg telje­sen az állatok árának és a liszt ára sem a búza árának, hogy tehát az élelmiszerek drágaságának oka nagyrészt a közvetítés drágaságának tulajdonítható. Megenged­jük, hogy az élő állat is drága. Drága, mert az állattartás sokkal drágább lett, mint régente volt. És drága, mert állat­tenyésztésünk fejlődése nem tudott lé­pést tartani a rohamosan emelkedő fo­gyasztással ezer meg ezer okból. Mert ne feledjük, hogy évtizedeken keresztül igen alacsony volt ám a jószág ára s igy gazdáink ráfizettek az állattenyész­tésre, nem csoda, ha sokan felhagytak vele. Azt az alacsony állat árt pedig, mely a tenyésztést fejlődésében megakasztotta, éppen az a merkantilis vámpolitika okozta, mely reánk zúdította évtizedeken át nem­csak a szerb és román sertést és marhát, hanem azzal együtt ezen állategészségi tekintetben elmaradt országoknak összes járványos állatbetegségeit. Csak azért, hogy első sorban az osztrák és másod­sorban kis részben a magyar ipari és merkantilis érdekeknek biztosítsa a bal­káni piaczot. Ezen merkantilis vám- és kereske­delmi politikának köszönjük a sertésvészt, mely sertésállományunkat csaknem telje­sen elpusztította. Hosszú évek óta a gazdák költséget nem kiméivé, kísérle­teznek mindennemű gyógyszerrel és mind­ennek daczára még ma is annyira pusz­títja a vész sertésállományukat, hogy úgy a tenyésztés, mint a hizlalás a legkocz­kázatosabb vállalat. Hát hogy ne lenne akkor drága a sertéshús? Hasonlóképen jártunk a szarvasmarhabehozatallal. Ezen politikával szembeszállani és hazai tenyésztésünket ezen veszedelem­mel szemben megvédeni, nem volt osz- tályérdek, hanem országos érdek. Mert ha az agráriusok elég későn a vaskény- szerüség nyomása alatt nem szervezked­tek volna és nem szállottak volna ered­ményesen síkra ezen országrontó politika ellen, állattenyésztésünk teljesen tönkre menne. Ezzel együtt a termőföld kime­rülése folytán szemtermelésünk is roha­mosan hanyatlanék és mi nemcsak ipari téren, hanem mezőgazdasági téren is a külföldnek adóznánk. Közigazgatási bizottsági ülés. F. hó 11-én tartotta Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága az októberről szóló havi ülését, melyről tudósításunk a következő: Az alispán előadja, hogy október hóban semmi a személy és vagyonbiztonságot veszé­lyeztető dolog elő nem fordult. Tlosvay Ferencz, árvaszéki elnök elszá­molása az október havi munka-anyagról a kö­vetkező : 2114 ügyből elintéztek 1019-et, ma­radt hátralékban 95. Olyan akadály, amely az ügyvezetésre bénitólag hatott volna, nem for­dult elő. Dr. Aáron Sándor vm. főorvos jelentése szerint október hó folyamán Szatmármegyében kanyaró és a légzési bánta!mák léptek fel ko­molyabban. A kanyaró járványszerüen uralta a vármegyét, mig a szintén erősen fellépett vör- heny csak Nagybányán jelentkezett komolyabb formában. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy iskolai körútját még nem kezdte meg s igy csak iro­dai munkálatairól számol be. Jelenti, hogy szét- küldte a legújabb miniszteri rendelettel kötele­zett tanterveket s utasította a tanítókat ezek pontos betartására. Panaszt emelt a tantestüle­tek ellen a büntetéspénzek kiszabásánál és be­hajtásánál észlelt rendetlenségek miatt. Sajná­lattal mutatta ki, hogy Szatmármegyében a nagy nyomor miatt 15 község még mindig teljesen iskola és tanítás nélkül áll s ilyesmire egyelőre reménye sincs. Végül bejelenti, hogy a tanítói létszám Szatmármegyében jelenleg 203 népta­nítóból és 10 gazdasági szakelőadóból áll. A pénzügyigazgató kimutatása a követ­kező : egyenes adóban befolyt októberben 355459 kor., bélyeg- és illetékben 15485 kor. 43 f., italadóban 38582 kor. 08 fill., ami a bélyeg- és illeték-bevétel leszámításával elég kedvező arányt jelent. A kir. ügyész statisztikája értelmében le­tartóztatva volt októberben 110 férfi, 15 nő. Szabadon bocsáttatott 78 férfi, 12 nő; maradt: 32 férfi és 3 nő. Szökés csak egy esetben, a fehérgyarmati fogházban fordult elő, a szöke­vény azonban itt is még az nap elfogatott. Mándy Zoltán közgazdasági előadó jelen­tése szerint az őszi vetés a csapásként fellépő Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-ntcza 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) ter­mészethű fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgymint: aranyhídak, koronák, csapiogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnika. Á husdrágaság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom