Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-01-29 / 5. szám

\

c

II. évfolyam.

Nagykároly, 1910. január 29.

5. szám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre ....................................... 8 korona.

Félé

vre ........................................ ..4 „

Negyedévre ....................................... 2 „

Tanítóknak egész évre ........................5 „

Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők:

Suták István Csáky Gusztáv.-------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -------Sz

erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

. 1 Hirdetések ugyanott felvétetnek. 1

_____________Nyilttér sora 40 fillér._____________

Az uj helyzet.

Annyi baklövés után amennyit még magyar politikus el nem követett, minden különösebb államférfim qualiíás nélkül, megterhelve a vesztegetési affairek- kel, sötét múlttal, nélkülözve a parlamentben a támaszt és egy semmit mondó üres programm daczára gróf Khuen-Hé- derváry Károly mégis megállotta helyét a magyar politikai küzdtér porondján, sőt mpról-napra több tért foglal.

Semmi esetre sem egyéniségének köszönhető mindez, hanem köszönhető a koalitió állal teremtett azon lehetetlen politikai helyzetnek, a melyből szabadulni vágyott mindenki. A 48-as túlerő és kormányhatalom áital elnyomott 67-es polgárok épen oly örömmel vették a változást, mint a 48-as nép, mely végre vezéreit és képyiselőit felszabadulva látta a bécsi szolgálat alól és ismét magáénak mondhatta. Ezért nincs harag, nincs felháborodás sehol az országban a „gra- nicsár, a vesztegető a bécsi lakáj“ ellen.

A nyugodt fogadtatás másik főindoka azon nagy csalódás, melyet a nemzeti kormány három évi nemzeti szempontból nem előre, de visszafele fejlesztő kormányzata hozott és az az undor, melyet a 48-as jelszavak üvöltése, ordítása, bömbölése mellett a legorthodo- xabb 67-es alapon való kormányzás keltett.

A quotaemelés, a házszabályrevizió, a császár jubileumi üdvözlet és mindezeknek Justhal és Kossuthal élén a 48-as többség által való megszavazása teljesen legitimálta a 67-es alapot és különösen Tisza Istvánt és pártját, úgy, hogy ma a 67-esek büszkébben és önérzetesebben léphetnek fel, mint nehány évvel ezelőtt a mikor még magok se merték magokat olyan nagy hazafiaknak vitatni, mint a 48-asok.

így teremtik a szerencsés situatiók a sikereket, ezek pedig szülik a nagy férfiakat s igy lesz gróf Khuen esetleg egy nagy faktor országunk közéletében.

A véletlen is kezére járt, a mikor két balkézzel is dolgozva egyikkel a katholikusokat, a másikkal az agráriusokat taszította el magától, mert kevésbbé tudta ezeket magára haragítani, mint a mennyire lecsillapította vele a liberálisokat és merkantilistákat. A szerencséje is az volt, hogy néppárt, Kossuth párt és Justh párt sokkal jobban meggyülöl- ték egymást, semhogy a Székely és Se- rényi-féle provokálás össze tudta volna őket hozni Khuen ellen.

De mi lesz ezután? A programm a jövőre nézve semmi támpontot nem nyújt, mivel abban olyan átalánosságok foglaltatnak, a mit Zichy Jánostól Bokányiig és Zselénszkytől Nagy Ggörgyig mindenféle politikai meggyőződés a magáéval összeegyeztethet, már a hogy nál- lunk megy az ilyen összeegyeztetés.

Nyilvánvaló a Tisza beszédéből, hogy a kormány erősen számit a 48-as renegátokra. Joggal számíthat azon Ap- ponyistákra is, akiknek a renegátság már szinte életfoglalkozásuk, a kik végig járták már az ország valamennyi pártját. Ezenkívül és a minden kormányt támogató csőcseléken kívül azonban másokra aligha, egyrészt mert a 48-as párt átmenetileg mindenbizonnyal fenn marad, másrészt mert a 48-as eszme kihalása után más szélsőségek, radikálizmus, kle- rikálizmus, sociálizmus fogják magukkal ragadni e párt temperamentumos népét, nem pedig a Tisza-féle finom vegyes liberál — konzervativizmus.

Épen ily tévedés a katholikusok leszerelése Zichy Jánossal. Zichy János álláspontját Szegeden a kathoükus közvélemény elé terjesztette és pedig egy reá nézve felette kedvező milieüben, a mennyiben egy oly vidéken történt, a hol a katholikus mozgalmak csecsemő korukat élik és a hol a néppártot még alig ismerték, tehát egy se hideg se meleg katholicismusra alkalmas terrénumon foglalt állást a Rakovszky István politikája mellett.

Rakovszky és Tisza közt nincs át- hidalhatlan ür, sőt a megegyzés könnyű, ha a liberális oldalon feladják a mindenható és egyedül üdvözítő liberáliz- mus elvét, a mi különben ott is inkább frázis, mint elv, mert nyugateurópai fogalmak szerint a magyar Iiberálizmus tuLakásunk.

Kopárcsucsu hegy meredekjén Márványköves házban lakunk;

A naplementi tájra nyílik Hét, rácsos, ódon ablakunk.

Meszelt, homályos folyosóján Tanyát ütött az ősi csend; Vaspántján tölgyfa-ajtajának A rozsda itt-ott megpihent.

Az udvarán túl, a magasban,

Mohás kőoszlopok megett Kövér talajról álmodozgat Mandulafáival a kert.

Az utca másik oldaláról Szekérzörgést se hallhatunk; Harangszó úgy tér csak be hozzánk, Ha tárva esdi ablakunkAz épület sivár, unalmas,

Tagadni sem merészelem !

De lánykáim vidám zajától Madárdalos liget nekem !

Tóth Lajos.

A lelkiismeret.

Irta és a nagykárolyi Oltáregyesület 1910. jan. 23-iki

estélyén elmondta Wolkenberg Alajos dr.

Régi igazságon kezdem. Az ember, mint a himes mező, a rét virága, verőfényre, harmatra, — boldogságra vágyik. Ezt kergeti, űzi, fut a boldogság után. Mi lehet a boldogság, mi lehet ez a csábitó tündér? Az egyik csak a ruhája szegélyét látta, a másik csak virágos pálcáját, fénylő szemét, csábitó alakját. Egészen senki sem látta, el nem fogta senki, egészen meg nem hódíthatja senki sem. Pedig éreztük, hogy itt van, előttünk van a boldogság : kincset, erényt, üdvözítő szenvedést, vigaszt, gyermekkacajt, menyasszonyfátylat ő osztogat szerte. S azért keresi a koldus és a gazdag, keresi az együgyü, keresi a tudós.

Az ókori tudósok boldogság-elméletét ez az elv alkotta: habita tecum, önmagaddal lakozzál, férj meg magaddal, érd be önmagaddal ! Ha magunkban nem leljük föl boldogságunkat, másutt hiába keressük. És a kereszténység Ura hasonló gondokat tár elénk: az Isten országa bennetek vagyon:

Hol van bennünk az a rész, ahol boldogságunk lakik? Az a birodalom, mely befogadja a földi jót s az Isten országát, a véges életet és a végtelen istent, az ő malasztos lakását és bennünk való működését.

A klasszikus kor azt mondta: a boldogság fészke az öntudat, a keresztény szellem azt feleli: a boldogság edénye a lelkiismeret.

* *

*

A lelkiismeret, a szellemi és erkölcsi élet közérzéke. Amint a fizikai életben van közérzék, úgy a szellemi és erkölcsi életben is van. A fizikai élet közérzéke ösztönös erő, alvásunk őre, ébrenlétünk kísérete. Anélkül, hogy észre- vennők, hangulatainkat, kedvünket teremti, az egészség derűjét adja vagy impressziókat teremt aszerint, amint az egészség erejéből vagy beteg szervezetből veszi lenyomását. Megérzi a lappangó lázt, a testi túlterheltséget, az erőfeszítést, a tifuszos álmosságot, de épen ilyen elemi ösztönös erővel ragad napfényes hangulatba, mikor a lankadt erő ifjulását jelzi, mikor a jövendő órák kellemességeivel vagy nyugodt éjszakával biztat.

Az erkölcsi életnek is van közérzéke. A lelkiismeret. Mikor általános állapotunkat jelzi, ez is ösztönös erő, kéretlen kiséret a Perseűs sisakjában, amelytől nem látjuk, de mindig érezzük, hogy velünk van. Hangulatot, kedvet ront, szerez, teremt a kisértésekből, gyonge- ségeinkből, reménységeinkből, botlásunk és törtetésünkből, megszaggatott szivünkből, bün- bánatunkból. Csordultig tölti lelkünket örömmel, mikor erősen állunk, mikor estünkből felkelünk és a kétségbeesésig feszíti a pironkodást önmagunk előtt, mikor újra botlottunk. Az a lelkiismeret az erkölcsi élet közérzéke, a világ legfinomabb műszere. Érzi a az erkölcsi élet