Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-09-11 / 38. szám
38 szám. 3-ik oldal.. tudat felkeltésének ez a legbiztosabb módja, .megnyilvánulásának pedig — katholikus autonómia hiányában — egyedüli eszköze. Szükségesnek találom a katholikus nagygyűléseket, mert azt tapasztalom, hogy az a lelkesedés, mely eddigi nagygyűléseinken megnyilvánult, csak pillanatnyi felbuzdulás — ne mondjam — tüntetés volt, aminek a gyakorlati életben alig észrevehető eredményeivel találkozunk. Ezt a csorbát tehát ki kell köszörülnünk, rajta kell lennünk, hogy a következő nagygyűlések hatása alatt az Ige testet öltsön ! Folytassuk azért a megkezdett munkát, hogy nem csak látszassunk, hanem legyünk is azokká, amivé lennünk kell: praktikus katolikusokká, hogy azok az örök igazságok, melyek a nag> gyűlési beszédekben csaknem vakító fényben állíttattak szemeink elé, menjenek át a gyakorlati életbe is és nyilvánuljanak meg társadalmi életünkben „ép úgy, mint értelmi, érzelmi és erkölcsi világunkban egyaránt. Örömmel üdvözlöm azért az Országos Katholikus Szövetséget a X. katholikus nagygyűlés szervezésében s midőn a felajánlott s engemet kiválóan megtisztisztelő védnökséget elfogadom, egyben szerény viszonyaimnak megfelelően a költségek viseléséhez ezennel egyszáz (100) koronával hozzájárulok. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletein és hazafias üdvözletem őszinte nyilvánítását, melyei vagyok Nagyméltóságodnak Rozsnyó, 1910. szept. 3. alázatos szolgája Balás Lajos s. k. rozsnyói püspök. Kolera-telep a város közepén. Tele van a levegő félelemmel, rettegéssel és úgynevezett „óvintézkedés“-ekkel. Plakátok jelennek meg a küszöbön, vagy tán annál is közelebb álló kolera ellen; nagyképü és nagyhangú tanácsokkal állunk szemben különösen a hatóságok részéről, amelyek a lapokban is leközlik az óvintézkedési rendszabályokat. Meg van mozdítva minden a fenyegető rém fogadá-, sához. És még valamivel van tele a nagykárolyi levegő. Bacillusokkal. Igen. Direkt, szinte mesterségesen gyártott kolera-bacillusokkal. Mert hát a hatóságok remekül tudnak ám védekezni a fenyegető veszedelem ellen, de csak — papiro- j són. Gyönyörűen megfogalmazott, komoly, hivatalos szövegű plakátokat ¡agaszttatott fel és osztatott tó minden házban a hatóság, de hogy komolyan akarna valamit tenni az aggasztóan komoly veszedelem ellen, arról szó sincs. Mellőzzük most a már anynyiszor emlegetett kutak, árkok tisztántartását, az udvarokról a trágyák elhordatását, a pokoli bűzt terjesztő sertésólak ellenőrzését, melyek majd minden utczábán megfertőzik a levegőt; mellőzzük az annyiszor sürgetett utczaseprést. Csak két dologról fogunk most megemlékezni. íme. A nagy piaczon, a város kellős közepén a pénzügyigazgatóság szomszédságában van egy épület, ha jól tudjuk, a város tulajdona. Ezt az épületet a tulajdonosa kiadta egy nyers bőrökkel kereskedő üzletembernek, aki azt arra használja, hogy a vármegyeszerte összegyűjtött, lenyúzott s még friss, nyers állati bőreit ott halmozza össze. Ez a bőrraktár ott rothad olyan borzalmas bűzt terjesztve maga körül, hogy azt sem ember, sem állat ájulás vagy rosszullét nélkül kiállani nem képes, ha véletlenül balsorsa, arra a tájékra kényszeriti. Évek óta gyűjtött és évek hosszú sorára odaraktározott borkészlet van ebben a halálos épületben, melynek egész környéke bacillusokkal van megfertőzve. Az a rettenetes raktár ott poshad, gyártja a baczillusok és miazmák millióit s jó nagy távolságban megtölti velük a raktárt körülvevő levegőt. Kész koleratelep. Sokat lehetne erről Írni, de nem festeni akarjuk a helyzetet, mert azt a hatóság úgy is ismeri, csak nem akarja észrevenni. Tehát nem írjuk le, hanem röviden összefoglaljuk, amit ezzel mondani akartunk. Folyó évi április hó 30-án megjelent 19. számunkban „Rendnek muszáj lenni“ czimii czikkünkben lefestettük azt az ázsiai állapotot, ami a piacz jelzett részén, a hatóság tudtával és beleegyezésével, az elátkozott ház szomszédjainak többszöri hiábavaló panasza és feljelenÉSZAKKELET1 ÚJSÁG. tései daczára uralkodik, sőt, miután egy hivatalos közegtől szóbelileg is megképeztettünk a dolog felől, az ottani állapotot szóval is lefestettük és czikkünk okairól tüzetes felvilágosítással szolgáltunk. Az ügyben ennek daczára nem történt semmi. Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár, a kolera rémével köszönted be ime az ősz s a bőrraktár még ma is ott bűzlik a város közepén. Itt tehát nincs mit újra lefestegetni a már egyizben elmondott állapotokat, nincs természetes alapja olyan czikkeket irni, amelyeknek még olvasásakor is zsebkendőt szorongassanak olvasóink a szájukhoz. Nem is tesszük. Hanem konstatáljuk, hogy a hatóság, ismeretlen okból, nem akar tenni ebben az ügyben, nem akarja a bacillus-telepet kiutasítani a város területéről, hanem hallgatólag beleegyezik abba, hogy a bőrraktár kolerateleppé avanzsáljon. Hát jó! Mi részünkről most másodszor emeltük fel tiltakozó szavunkat s minthogy a tapasztalás azt sejteti, hogy ezúttal is hiába, mert a városi hatóság csak papíron tudja irtani a kolerát, a praxisban pedig egy izraelita bérlővel összejátszva akarja irtani az embereket, kénytelenek vagyunk egy kijelentést tenni hozzá az eddig mondottakhoz. Nem tudjuk, mi lesz igaz a kolerából, mi nem; de ha a kolera jön, akkor, mint direkt, szakszerűen elkészített fészekbe, ebbe a bőr- raktárba fog letelepedni s onnan mint akkor már bevehetetlen várból fogja irtani a város lakosságát s legelébb azok kapják meg, akik ott a közelben laknak. A hatóság bajosan fogja megtagadni magát, vagyis nem veszi komolyan a kolera-telepet mindaddig, mig már késő nem lesz. Amit a bőrraktárról mondtunk, meggyőződésünk. De ha beválik, ha a következmények nekünk fognak szomorú igazat adni, akkor már nem igy fogunk beszélni a gyilkos mulasztásról, akkor nem keztyüs kézzel nyúlunk majd a bűnrészes hatósághoz, hanem vádlókként lépünk fel. Komoly és kérlelhetetlen igazságként vágjuk majd a hatóság szemébe azt, hogy ez már nem mulasztás, nem feledékenység, nem hanyagság, hanem rosszakarat, tömegirtás! Rá fogunk mutatni czikkeinkre, melyekben kérve kértük és óva figyelmeztettük a hatóságokat a tűrhetetlen helyzetre és minden hiába. Ne adja Isten, hogy igazunk legyen ! Nem kevésbbé veszélyes helyen, a jedzett bőrraktárral szemben a grófi park egy részéből rettenetes bűz csapja meg az arrajárót. Valami kimondhatatlan irtózat ez a szag, amelyet leírni nem lehet. Mintha a világ kloakája lenne ez a hely, ott bűzlik már hónapok óta s azt sem lehet kitalálni, hogy mitől eredhet. Valami meghatározhatatlan rettentő szag ez. A város hogy tud ilyen állapotot megtűrni, érthetetlen. Azaz, hogy mégis érthető valahogy. Körülbelül igy. Te kutya paraszt, ha a libádat,! vagy a csirkédet kiereszted az utczára, egyszerre hat rendőr fog utánna szaladni s a dicső hajtóvadászat sikere esetén ne merjél jelentkezni, mint károsult a rendőrségen, mert az elveszett majorság árából nem telik ám ki a büntetés-pénz. Ha a szemetet kiszórod az utczára, az nem baj. De ha eszedbe jut, hogy azt el is takarítsd, akkor jaj neked, mert a rendőr urnák eszébe jut, mint halvány sejtelem a „rend,“ s ha egy arra járó ember a bonbonjáról lefejtett papirdarabkát ép te előtted dobja el, mielőtt az a földre érne, már benn van nálad a rendőr s gorombáskodni fog veled, anélkül, hogy előbb udvariasan figyelmeztetne. Mert jegyezd meg magadnak, polgártárs, hogy a rendőrség, az egy demotratikus intézmény, amely arra való, hogy téged kivetkőztessen a bőrödből, ha a házad előtt egy fűszál nő, de kalaplevéve megy el a várkastély előtt még akkor is, ha onnan a pokol minden bűze csap feléje, mert abban a méltóságos ur lakik. Ami pedig a méltóságos ur felől bűzlik feléd, azt te szagold, azt szagolni kutyakötelességed mert ez a szag méltóságos tájakról száll feléd, por szülötte, aki ily magas helyről még a kegy ilyen furcsa megnyilatkozására sem vagy érdemes. S ha véletlenül meg találsz fulladni, még haldoklásodban is a grófodat magasztald, ha pedig a remek várkastély kertjéből bájos kolera- bacillusok lejtenek kecsesen feléd s te azok áldozatává leszel akkor is az legyen az utolsó szavad, hogy „éljen a mi áldott grófunk meg a mi bölcs rendőrségünk . - .“ HÍREK. Személyi hír. Dr. Rooz Elemér berlini tanulmányújáról haza érkezett s az öt adag szérummal, melyet magával hozott Ehrlichtől, a napokban teszi meg a próba oltásokat. Meghívó. Az állandó választmány gyűlését Nagykárolyban a vármegyei székház emeleti kistermében folyó évi szeptember hó 16-án délelőtt 1/a 11 órakor tartja meg. Tárgy: Az 1911. évi háztartási költségelőirányzat megállapítása. Képviselőtestületi közgyűlés. Folyó hó 4-én Nagykároly város képviselőtestülete gyéren látogatott közgyűlést tartott. Elnöklő polgármester felolvasta Ő Felsége köszönő kéziratát, a melyben a 80-ik születésnapjára kapott szerencseki vánatokat köszönte meg s melynek szövegét lapunk múlt számában közöltük. Ezután a hatóság kezelésében levő pénzekre vonatkozólag azt határozta a közgyűlés, hogy azok részint helybeli pénzintézeteknek adatnak ki, részben pedig jelzálogkkölcsönökként lesznek gyümölcsöztetve. A korparéti iskola felállítása határozatba ment s arra 600 koronáért vett a város gr. Károlyi Antaltól egy területét, melyen egy tantermes iskola, tanítói lakás és kert lesz felállítva. Az 1911. évi pótadó 98%-ban állapíttatott meg. A városi állatorvos fizetését a közgyűlés 2000 korona évi dijra egészítette ki. Megbízta továbbá a polgármestert, hogy tegyen lépéseket a rendőrségnek csendörséggel leendő kicserélése iránt. Elhatároztatott a riajdu-köz és Hétsastoll-utczárek kikövezése, a Terem-utcza nyugoti oldalának teljes aszphalt-gyalogjáróva! való ellátása és a Könyök-utczán vízlevezető csatorna alkalmazása. A közgyűlés ezeken kivül még néhány kisebb ügyet intézett el, melyek között nagyobbrészt magánosok kérelmének megadása vagy elutasítása, valamint kisajátítások foglalván helyet, azok elsorolását, mint a közérdeket nem érintő dolgot, mellőzzük. Kolera-hirek Nagykárolyban. Vasárnap reggel futótűzként terjedt el az a hir, hogy a J kolera már megjelent Nagykárolyban s számos ! betege van. Az állítás, hála Istennek, nem bizonyult valónak s a hir gyors elterjedésére aZ adott okott, hogy Budapesten egy koleragyanus beteget szállítottak ki egy 111. oszt. vasúti kocsiból s ez a kocsi fertotelenités nélkül tovább utazott. Utasokkal megrakva érkezett Nagykárolyba s mivel az állomásfőnök az esetről sürgöny! értesítést kapott, jelentést tett a dologról a rendőrségnek. Az utasokat megvizsgálták, azonban azok teljesen egészségeseknek találtattak s igy megfelelő fertőtlenítés után utjokra bocsátották őket. Illetékes hatóságaik azonban megkerestettek a szükséges óvintézkedések megtétele végett. Esküdtek városunkból A legközelebbi esküdtszéki cziklusra városunkból a következők soroltattak ki: Baudisz Jenő vrn. alügyész, dr. Antal István ügyvéd, Bunda Miklós téglagyáros, Fitos Ferencz gyógyszerész és Stróhmájer Fe- rencz kereskedő. Városi közgyűlés. Nagykároly rend. t. város képviselőtestülete f. hó 11-én d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében az alispán elnöklete alatt választó közgyűlést tart, melyen az újonnan szervezett két 11. oszt. aljegyzői állásnak választás utjáni betöltése. Az adóügyi jegyzői állásokat, mint a közhangulatból megállapítható, Bakos Gyula és Preisz Miklós fogják elnyerni. Gyászhir. Súlyos csapás érte Spitz Mór helybeli vaskereskedőt és nejét 9 éves kis leánykájuk, Liliké elhunytéval. A kis leányka mintegy két héttel ezelőtt a szőlőskertben szőlőt evett s a permetezett szőlőtől a gyermek réz- gáliczmérgezést kapott. A szülők gyógykezeltetés végett fel vitték Budapestre, azonban nem lehetett rajta segíteni, meghalt. A szerencséden gyermek hulláját hazaszállították és itthon vasárnap temették el nagy részvét mellett. Kinevezés. A pénzügyminiszter Thury Sándor gyulai lakost a helybeli pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez ideiglenes minőségű segélydijas pénzügyi számgyakornokká nevezte ki. Népfölkelői jelentkezések. A nagykárolyi járás népfölkelőinek jelentkezése október hó 29, 30, 31-én fog végbemenni a polgári olvasókör helyiségeiben.
