Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-09-11 / 38. szám

II. évfolyam. Nagykároly, 1910. szeptember 11. 38. szám. északkeleti K POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ....................................... S korona. .. . Félévre ................................................4 „ Negyedévre ....................................... 2 „ Tanítóknak egész évre .. .. ___.. .. 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTH! SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. === Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. :ZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) 1;i Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ... ]| __“_________Nyilttér sora 40 fillér. A drágaság okai. A jelen kornak alig van nehezebb, égetőbb kérdése, mint a drágaság. Las­san, titokzatosan kúszott elő e rémséges szörny a legutóbbi tizenöt év társadalmi alakulásaiból s most nehéz átok gyanánt nehezedik az egész müveit világra. Nemcsak a társadalom egyes ala­csonyabb rétegei küzködnek ellene, de nyomasztó voltát érzik már a müveit s az eddig gondatlan jómódban élő osztá­lyok is; hadakozó ember szorongattatá- sáinak sikolya felhatott a kormányokhoz, erélyes közbelépést sürgetve a folytonos áremelkedések ellen, melyek a megélhe­tést oly nehézzé teszik. Csakhogy az a bökkenő, hogy orvosszeri alig lehet rá találni, mert ha az egyik társadalmi osztályon segítünk, a mérleg felbillen s a másik réteg érzi súlyosabban a társa­dalom közgazdasági válságát. Különös körülmény ötlik itt sze­münkbe. Drágaság azért van, mert ke­vés az élelmiszer, az élelmiszer pedig azért kevés, mert a termelők eladják. — Lehetőleg ott, hol jobban megfizetik. így kerül a magyar mezőgazdasági termék óriási mennyiségben a külföldi piacokra. A müveit nyugat inkább az iparnak hó­dol s annyira népes, hogy a lakosság maga a megélhetés eszközeit nem képes előállítani. A rna.r- * -ok látva a külföld e ésökre álló eszközökkel odahatnak, hogy a ma­gyar földmivelés termékei a jóval drágább külföldi fogyasztás elé jussanak. Kiviteli társaságokat támogatnak, vasúti kedvez­ményt nyújtanak. Miután a mezőgazda- sági cikkek behozatala meg van nehezítve a mi termelésünk kivitele meg van köny- nyitve, előált szükségkép az élelmiszerek . hiánya következtében fellépő drágaság. Itt van helyén rámutatnunk arra, ha az : élelmiszerek kivonulása nyomában drá­gaság .keletkezik, miért nem akadályoz­zák meg ezt a kormányok? Azért, mert ¡nekik is az kell, mi Napóleonnak kellett | a háború viseléshez: pénz, pénz, pénz. A magyar államháztartás egy milliárdot követel. Legnagyobb részt az államnak legnépesebb rétegétől: a földmüvelőnép- | tői. Hogy ez könnyebben fizethessen, meg j kell könnyíteni számára a pénzszerzést, : ha maga pusztul is abba bele. Említettük, hogy az ipari termékek ára is szertelenül felemelkedett. Ennek a tünetnek is könnyű nyitjára jönnünk. A liberalizmus életbe léptette a man­chesteri iskola fődogmáját: a szabad ver­senyt. A vállalkozó tőkék harezra keltek egymással, ami azt eredményezte, hogy a czikkek ára igen leszállt. Természete­sen a munkás világ sem kapott kielégítő munkabért. Jött Marx s a szocializmus. Öntudatra ébredt a munkásság sa jobb életmód megteremtése vált jelszavává. Miután anyagilag gyönge volt, a sok kicsi erő egy nagy tömeggé vált a szö­vetkezés utján s megszületett a sztrájk. Ez a szövetkezés nemcsak egyes ipar­ágak, de már minden szakma s az in- ternationalizmus révén több ország mun­kásait egy táborba sodorta. A tőke egyideig felvette az eléje dobott keztyüt s bírókra kelt a szocia­lizmussal. De mikor látta, hogy a mü­veit világ sympathiája is a munkások emberi jogai, jobb megélhetésének ügye mellé állt, ö maga is szervezkedett, többé nem csupán a munkásvilág, hanem a fogyasztó közönség ellen is, felemelve az ipari czikkek árát. — Sokszor az is megtörténik, hogy a szervezett tőke s a szervezett munkásság szövetségre lép a közönség ellen, mely sem nem szerve­zett, sem nem elég járatos a társadalmi s gazdasági rend bonyadahnai közt. A munkások minden egyes sztrájk­jára, melyben béreik javításai vívták ki, a felelet az .árak emelkedése volt. És még sem javítottak magukon, mert a munkások maguk is fogyasztók lévén minden tartalék töke nélkül első sorban érezték az árák súlyát: vagy tovább harczoltak sokszor véres összeütközésbe bocsátkozva a fennálló renddel, vagy ki­vándoroltak, de az árakat rendes med­rükbe leszorítani nem tudták. A világ szédítő versenyéből, véghe- tetlen arányokat öltő gazdasági harezok- ból győztesen a pénz került ki. annyira szép mint inkább érdekes arczán, ami a férfi szemre óriási hatással volt. Aki szemeit, azokat a nagy perzselő szemeket egyszer meg­látta, aki egyszer azokba bele nézett, határo­zottan el volt veszve. A férfiak versenyeztek is érié erősen s már-már suttogni kezdtek a fürdői nyelvek, hogy a szép doktor. — aki olyan nőhóditó hírében állott — komoly összeütközésbe jutott a fürdő biztos szolgabiróval. — Meglásd, szólt a szép asszony egyik legnagyobb rajongója, aki némán magába zária érzelmeit, párbaj lesz a vége. -- Ugyan hogy j gondolsz ilyet ? Hisz ez az asszony itt a fürdőn senkivel sem beszél. A szép doktor éppen olyan j kevésbé ismeri, mint Vértesi, a szolgabiró, vagy mint akár te magad. A férje minden másod­nap kijön hozzá, s azt mondják veszedelmes ember, aki nagyon féltékeny a feleségére. Tu- iom — felelte a fiatal festőművész, akinek J 'épeiből collektív kiállítást rendeztek a fürdőn, j - Ugyan? Talán már neked sikerült is meg-, nemi Őnagyságát ? — kérdezte meglepődve j festőművészt egy kissé elhízott, vidéki föld-| •kos bácsi, aki egyébként igen szeretetre '< ember volt s valóságos typusa volt a vi- íöldbirtokós bácsiknak. — Igen tegnap ’t a képeimhez. A kurszalonban találkoz­ni ondhatom, ti nagyon balul ítélitek meg ságát, mert egy cseppet sem iilik rá a kedves mezei pacsirtám : a te kis va- d nagyon is szelídnek mutatkozott. Sőt, fb, megkért hogy fessem le, szívesen ül nekem naponként egy félórát kis leányával. — Villámhárító, jegyezte meg a földbirtokos. — Hát, hisz szó, ami szó, egyedül sokkal szíve­sebben láttam volna lakásomon, de ha már villámhárítóra van szüksége, nem bánom ; úgy is vállallain. No csak aztan arra vigyázz, hogy sikerüljön a kép, mert ha rosszul találod el, vége a karrierednek. Bízd csak ram, — mon­dotta diadalmas arczczal a művész — ez a kép fogja csak igazán megalapítani a jövőmet. De most Isten veled. Megyek rendbe hozom műtermemet. Tudod, ilyen disztingvalt asszony nem jól érezné magát rendetlen lakásomon. Szervusz, Béla — mondta a földbirtokos, sok szerencsét a képhez s azzal gyorsan tova­tűnt a sötét fenyőfákkal árnyékolt utón, a festő pedig sietett haza, lakására. Szinte rohant észre sem vette, hogy a szép, hóditó Gizi ép­pen most találkozott egy kanyaruiőnál a föld­birtokossal. A művész addig, amig lakására ért, ezer meg ezer féle dolgot eszelt ki, s forgatott meg zseniális agyában, hogy a szép asszonyt kellő­képpen fogadhassa. Kivétek teszek vele — mondotta önma­gában, — A műtermemből athozatom a festő állványomat az elfogadó szobába s az ablaknál fogom elhelyezni, ott sokkai szebb kilátás nyí­lik. Szükségem lesz a természetre ; bár érzem, hogy egész lényemet betölti ez az asszony, de azért mégis ... jó lesz egy kis hangulat keltő kép. Mennyi poézis ragadja meg az ember fi­gyelmét, ha tekintetét végig hordozza a gon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom