Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-09-03 / 37. szám

36. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE.. 5-ik oldal. a különbség ma is a legélesebb ellentétet mu­tatja e népfaj és a jezsuiták közt. így hát nem valami híres „csendben“ működő „csoport“ le­hetett az a radikális párt, amelyben szégyen a helyfoglalás. A vármegye hódoló felirata. Az augusztus hó ll.-iki közgyűlés határozatából kifolyólag Szatmárvármegye közönsége nevében Ilosvay Aladár a kö­vetkező feliratot intézte az uralkodóhoz születése 80-ik évfordulója alkalmából: Ö Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Szatm árvármegye törvényhatóságá­nak közgyűlése határozatából kifolyólag tolmácsolom vármegyénk közönsége hó­dolatát 'Felséged előtt, születése 80-dik évfordulója alkalmából. Szatmárvármegye, mint szervezeté­nél fogva ezer éves alkotmányunk egyik utolsó rangú biztosítéka, szivét teszi le Apostoli királya több nemzettől támoga­tott trónja, mint ősi alkotmányunk leg­első és legfőbb védbástyája elé, hogy ebből is sugározzák felé országa egy része bizalmának és szeretetének melege, megerősítendő Királya szeretetét és bi­zalmát is magyar nemzetében, mely ezer éven át hü oltalmazója volt a Királyi Trónnak, melyet szabad akaratból, köz­jogi érzületének természetes folyománya­ként helyezett önmaga felé s a melyben minden időben alkotmányos élete létének erejét, föltételét látta. Fogadja Királyi Felséged Szatmár­vármegye szivének állampolgári öntuda­tából fakadó eme hódoló megnyilatko­zását kegyesen s alkotmányos érzülete, melyről félszázados uralkodása tanúsko­dik, viszonozza magyar népe mindenfelől megnyilvánult ragaszkodását azzal, hogy Istentől eredő bölcsességével és országa alkotmányának megszilárdításával erő­sítse meg a homlokát övező szent koro­nát, hogy ebben a magyar nemzet s többi népei is megerősödve, a magyar Trónt, mint Felséged uralkodó házának megdönthetetlen várát egy újabb ezred év után is Felségedet áldva vehessék körül. Kelt Nagykárolyban, 1910. stb. Szatmármegye közönsége megbízá­sából Ilosvay, alispán. Yeni sancte . . . Azt mondják, hogy az ifjúság a jövő osz­lopa. S mim hogy ez igaz, hozzátehetjük, hogy a tanári kar a jövő alapja. Az ifjúság minden iránt fogékony szívvel, jóra és rosszra irányít­ható hajlammal lép be az iskolába. Hogy egyé­nisége hová fejlődjék, akaratereje, későbbi mű­ködése mily irányú legyen, erre a tanári kar adja meg az első és nagyobbrészt véglegesen határozó impulzust. A tanári karnak tehát nem­csak az az egy kötelessége van, hogy tanítson, hanem van egy másik, ennél sokkal szebb, nagyobb, magasztosabb hivatása is, ami pályá­jának tulajdonképeni glóriája, s ez az ifjúság nevelése. Napról-napra számtalan példával ta­lálkozunk az életben, amikor közéletünk, vagy politikai életünk nagyjai is rajongással őszinte hálával emlékeznek meg tanítóikról, akik iránt mindig nagyobb ez a hála akkor, ha hazafias, nemes irányú nevelésre vonatkozik, mint ha Quintus Horatius Flaccus, vagy Marcus Tul­lius Cicero szakszerű fejtegetésére emlékezik vissza az egykori tánitvány. Szeptember elején vagyunk. Az ifjúság nagy reményekkel özönli el az iskolák tárt aj­tóit, ami gondolkozóba ejti a szemlélődő em­bert. Ha a mai társadalom különböző osztá­lyain végigtekintük, mindenütt, minden életpá- pályán sorsukkal elégedetlen embereket látunk, akik későn jöttek rá, hogy nem jól választot­ták meg életpályájukat. Ezért tartjuk fontosnak a „Veni sancte Spiritus“ elmondása idején kissé a pályaválasztással is foglalkozni. Legtöbben csak a látszat, a külsőségek után indulnak a pályaválasztásnál, mert félrevezeti őket a kül­szín, a hiú csillogás, mely félrevezetésben se­gít maga a társadalom is különbséget téve munka és munka között, nagyobb tisztelettel adózva a hivatalnok elemnek, mint a produk­tív gyakorlati pályán működöknek. A félreve­zetett, sziik látókörű ifjúság pedig túlzsúfolja az értelmi pályákat abban a téves felfogásban, hogy annál nagyobb ur lesz belőle, minél to­vább koptatja az iskolák küszöbét s hogy csakis az iskolák küszöbein át lehet ur valakiből. Pe­dig ha valaki a gyakorlati pályákon megszerzi a mai középosztálytól kivánt általános művelt­séget, ép oly tiszteletet és becsülést vívhat ki magának, mint az értelmi osztály; elérheti ezt a munkás és iparos ép úgy, mint a kereskedő. A beteges urhatnámságga! szemben a gyakor­lati pályán működőké a jövő, de csak akkor, ha ezeket a pályákat a tanult elem foglalja el. A pályaválasztásnál nem szabad tehát a külső fényre adni, hol a cicoma rendesen „czitra nyo­morúság“, hanem az értelem szavára. A szülők józan gondolkozása mellett nagy szükség van ennek megmagyarázásához a ta­nári karra. Ki kell nyitni az ifjúság szemét s le kell venni róla a ferde társadalom által oda­plántált hályogot. Szükségesnek tartottuk ezt elmondani a „Veni sancte“ idején, mikor a romlatlan ifjúság arra kéri az Istent, hogy elméjét a jó és helyes megértéséhez világosítsa fel, annak követéséhez erőt adjon. A szülök után a tanári karnak van az ifjúságra legnagyobb befolyása, övé tehát az a nagy hivatás, hogy a gondjaira bízott ifjú­ságból hogyan építse fel a jövő Magyarorszá­got. —y­HÍREK. Személyi hír. Dr. Nemestóthi Szabó Al­bert, lapunk felelős szerkesztője, két heti tar­tózkodásra Insbrukkba és Oberammergauba utazott az ott tartandó ausztriai katholikus nagy gyűlésre. A király köszöneté. A király nyolczva- nadik születésnapja alkalmából hozzá érkezett szerencsekivánatokért köszönetét, közhírré tétel végett, a miniszterelnökhöz intézett alábbi leg­felsőbb kéziratban fejezte ki: „Kedves Gróf Khuen-Héderváry! Születésem nyolczvanadik évfordulója alkalmából országaim minden ré­széből számtalan szerencsekivánatot és hü ra­gaszkodás bizonyítékát vettem, a melyek összes népeimért egyformán melegen dobogó szivemet mélyen meghatván, igaz örömmel töltöttek el és a melyekből újabb erőt mentettem a jövőre is. Hosszú életem alatt az égtől nyújtott oltalom és támogatásért mélyén érzett hálámmal forró imáim szállnak fel a Mindenhatóhoz, hogy ál­lamaim összes lakos: ága javának szentelt mű­ködésemtől a jövőben sem vonja meg szent áldását. Mindenkinek, a ki e napokban rólam szeretettel megemlékezett, szivem mélyéből mon­dok köszönetét és megbízom Önt, hogy ezt közhírré tegye. Kelt Bad-Ischlben, 1910. évi augusztus hó 21-én. Ferencz József s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k Eljegyzések. Nagyiiosvai Ilosvay Gusztáv soproni határrendőrkapitány eljegyezte komjáti Horkovics Sárikát, Horkovics Sándor, nagykállói járási szolgabiró leányát. Papválasztás. A helybeli evang. temlom- ban múlt vasárnap tartatott meg a nyugdíjba vonulás folytán üresedésbe jött lelkészi állás betöltése. Nyolcz pályázó jelentkezett az állásra, kik közül egyhangúlag Redey Károly puszta­földvári lelkész választatott meg. Halálozás. Wessel Dávid, orosházai volt kereskedő, Wessel Manó, a Magyar Ki­rály kávéház és szálloda tulajdonosának édes­atyja, múlt hó 30-án 79 éves korában elhalá­lozott. A köztiszíeletü aggastyán temetése álta­lános részvét mellett múlt hó 31-én ment végbe. Lelkészegyesületi közgyűlés. Várme­gyénk ref. lelkeszegyesülete f. hó 5-én Bikszá- don évi rendes közgyűlést tart. Katonai kinevezések. Jánoss Zoltán, Erdélyi Rezső és Budaházy Mihály, hadapród­iskolát végzett növendékek a szatmári 12-ik honvéd-gyalogezredhez zászlósokká neveztet­tek ki. A nagykárolyi Athletikai Club október 2-án a „Lövölde“-kertben nagyszabású sport- ünnepélyt rendez. Az ünnepély részletes prog- rammját közölni fogjuk. A szatmári ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Melinda Móricz László és Taub Géza Ignácz ügyvédeket Nagykároly székhel­lyel az ügyvédek névjegyzékébe bejegyezte. Egyházmegyei gyűlés. A nagykárolyi ref. egyházmegye lelkeszi kara a napokban Domahidy Elemér elnöklete alatt renddkivüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya a tanítói dijlevelek rendezése volt. A közgyűlés minden dijlevelet hitelesített s kimondotta, hogy a tanítók fizetésének kiegészítése végett az ál­lamhoz folyamodik. Az uj színtársulat. Heves Béla, színhá­zunk jelenlegi bérlője nyári távolléte alatt tár­sulatának képét nagyon megváltoztatta. Értesü­lésünk szerint a társulatból annak szine-java elment. Helyettük uj nevekkel találkozunk, aki­ket nem ismerve, nem tudunk véleményt mon­dani az uj társulatról. Annyi bizonyos, hogy az újonnan szerződtetett színészeknek és szí­nésznőknek igen erőseknek kell lenniük, hogy az eltávozoítaKat, — akik Heves társulatának tulajdonképeni értékét képezték, — pótolni tud­ják. így például az elbocsátottak között találjuk Markovits Margit, IVirth Sári, Lugossy Irén, Aitner Ilka, Szelényi Emília és Liliké színész­nőket ; valamint Szilágyi Ernő, Inke Rezső, Ró­nay Imre, Barics Gyula és Kőszegi Károly szí­nészeket, tehát a társulat javát. Az újonnan szerződtetett tagok közül csak egyet ismerünk és pedig a Krémer utolsó itt szerepléséből; ez a kitűnő hős- és jellemszinész: Vidor József. Ilyen színésze Hevesnek, mióta őt és társulatai ismerjük, nem volt még. Ha a most szerződte­tett tagok között még csak 3—4 lesz, akik leg­alább megközelitik a Vidor értékét, akkor a változás a társulat előnyére történt. A társulat képe egyébként most a következő: Régi tagok közül a következők kötöttek újabb szerződést a direktorral: H. Bállá Mariska szubrett, Dénes Ella koloratur énekesnő, Cakó Mid drámai és vígjátéki szende, B. Kovács Lenke, Dunai Rózsi. Markovits Henrikné, Salgó Anna, Hajsinek Re- zsőné kar- és segédszinésznők; Baghy Gyula jellemszinész, Sipos Zoltán bonvivanl, Herczeg Vilmos operett buffó, Somogyi Károly burleszk komikus, Burányi Ferenc tenorista, ifj. Baghy Gyula komikus, Vájná Károly társalgási, Roos Jenő énekes és társalgási színész, Horváth Gyula, Rovó István, Markovics Henrik kar- és segéd- szinészek. A női szereplők' közül nem marad­tak a társulatnál: Markovics Margit, Gömöry Vilma, Wirth Sári, Lugossy Irén, Aitner Ilka, Szelényi Emília és Liliké. A férfiak közül: Szi­lágyi Ernő, Inke Rezső, Rónai Imre, Molnárjó- zsef, Barics Gyula és Kőszeghy Károly. Uj ta­gokul a következőket szerződtette az igazgató: Pongrácz Matild' énekesnőt, Homoky Gabriella anyaszinésznőt, Zöldy Vilma hősnőt, Dinnyéssy Juliska társalgási színésznőt, Horváth Lenke naivat, H. Reviczky Etel komikát, Sz. Gajda Ilona, Szirmay Hajnalka, Dinnyéssy Rózsi kar- nőket, Vidor József hős- és jellemszinészt, Kál- dor Dezső baritonistát, Mihályi Károly, Darázs József, Forray Tibor, Szabó Samu és Mikusai Ozmán Mihály kar- és segédszinészeket. Heves október hó 1-én vonul be színházunkba, hogy a 6 hétre terjedő őszi saisont megkezdje. Mű­ködéséről, valamint társulatának változásáról érdemileg annak idején fogjuk majd vélemé­nyünket megmondani. Tánczmulatság. A kismajtényi g.-kath. ifjúság f. hó 11-én tanczvigalmat rendez. Figyelmeztetnek a Nagykárolyban lakó szölő-birtokosoií, hogy a kedvezményes bar- italadó fizettetése czéljából szőlő területük nagyságát, a remélhető termés mennyiségét, a közfogyasztás vagy eladásra szánt bor mennyi­ségét f. évi szeptember 39-ig nyilvántartásba vétel czéljából a városi közigazgatási iktató hi­vatalnál jelentsék be. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom