Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-08-06 / 33. szám
II. évfoivam. Nagykároly, 1910. augusztus 6. 33. szám. r északkeleti politikai LS i ÁK'5Au ALí'fAI KET5LAP. Befizetési árak: Egész évre .............................. 8 korona. TI Félévre.............................................. .. 4 „ Negyedévre .............................. i ” Tanítóknak egész cvre .................... ■ 5 „ !l Felelős szerkesztő : NEMEST,ÓTHí SZABÓ ALBERT dr, Szerkesztők : Suták István Csáky Guztáv. — HSGJELESIK FISBF3 SSnMATOH. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. (.KŐLCtteY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) hirdetések ugyan itt vétetnek fel. rz Nyiltiér sora 40 fillér. A Spanyol kuiturharcz. N. Sz. A. Az egész világot behálózó ^.szabadkőműves szervezetnek sikerült há- '' lójába kerteni a legkathoiikusabb királyi is, ki nehány hél óta, nem tudni ugyan minő leírni nnerefurdalások között, egymás után írja alá a rendeleteke:, a melyek h tnü kathoiikus alattvalóit egyenesen provokálják a szabad-vá lás gyakorlat, egyesülési és gyü.ekezési jog, va.a- mint a trónszab. dság nyílt megsértése által. Arról van szó, hogy a spanyol szerzetek egy részét erőszakosan eltöröljék, a többit pedig békókba verjék, hogy műiden uj szerzetrend vagy kolostor alakításához a kormánytól, szóval jelenleg egy szabadkőműves páholy vezértői kelljen engedélyt kérni, továbbá, hogy az egyház ne gyakorolhasson befolyást az iskolai hitoktatásra. A XlX-ik század liberális eszméinek magas,atán áiió ember joggal kérdezhetné, hogy mi köze mindezekhez az államnak. Az állam végezze a nagy feladatait és hagyja az egyházát békében szervezkedni, élni és canitan , mint a hogy minden állampolgárt ezen* úgynevezett emberi jogok megilletnek. A XX-ik század liberális terminológiája szerint azonban a szabadság csak a liberálisok'privilégiuma. Nekik szabad mindenféle egyesületet alkotni az anarchista szervezetekig, a kathoíjkusoknak klastro- mait azonban erőszakkai fel kell oszla ni és Franciaországban három egyházi embernek együtt élni már diós. Hogy a katholikusokm k minél kevesebb legyen szabad, ez épen a mai kor liberális értelemben vett szabadsága. Az egyenlőség is csak a munkás és gróf között alkotandó meg, de nem a hithü katholikus és istent igadó között, mert előbbiek mindenesetre másodrendű lények, kiknek meggyőződését nem tisztelni, de erőszakkal kiirtani kell. Testvériség csak szabad-j kőműves értelemben jogosult, ellenben a katholihus polgártárs nem testvér, hanem ellenség, nagyobb ellenség mint a szomszéd állam fegyveres katonája. Ezt vallják francia soclalisíák és szabadkőművesek a németeket illetőleg. « Hogy ezek a minden józan logikával ellentétes eszmék Franciaországot hatalmukba ejteni tudták, sőt most már Spanyol- országra is átterjedtek’ az főleg azon I raffinálí műveletnek kö&öaherő, a mit a! szabadkőműves kézben levő sajtó a Koi- nlsche Volkszeiíuiigtói a szatmári Szamosig mintegy kommandóra teljesít. — Minden szépet és jót, amit a kathoíikusok tesznek, elhallgatni, őket a legarcáílanab- bul, tudva komiszán rágalmazni, viszont minden liberális gazsagot elhallgatni, vagy kimenteni és a legutolsó liberális ténykedést is a világot újjá alkotó dologgá felfújni, dogmájává vált a sajtónak a mivel szemben a katholikus és nehány állam konzervatív sajtóorgonuma: gyön- geségük miatt teljesen hatástalan ..k. Klassikus példája ennek a Ferrer eset. Spanyol ország .törv.é". \ ága halálra ítél egy bujíása folytán százsát/ tűket és ezrek vagyo:tudjs& rémes .zendülésben. J^tóa^feiető a liberalizmus.apostola a m^Mjtó hazu- dozása erőszakkal rehabilitálja. Képes egy kir. ü ^yész Székely Aladár, az igazságügyminiszter fia, kinek törvényes feladata a bűnösöket üldözn1, élére állani Budapesten egy gyűlésnek, hogy egy törvényes bíróság által elitéit gonosztevőt rehabilitáljon. A magyar- kormány pedig képes ezt az embert képviselőnek felléptetni. Az a kormány mely diná r- ticus hűségével tüntet egy anarchista bombavető apostol elvtársában találja meg emberéi. Ugyanez a liberális arczátlanság mely képes uralkadója kezét csókolni és ugyanakkor az'anarchistának a bombát nyújtani, irányítja ma a politikát Spanyolországban. A kormánypárti anarchisták és republikánusok együtt vették fei a harczo; a katholikus vallás ellen és a szerencsétlen uralkodó vezetteti magát abban az irányban, melyben légii übb alattvalóitól eltávolodik és adinas- tia ellenségei felé közeledik. A világsajtó persze úgy szeremé Építkezés. A nagy a ¿föld szélén, A Kárpátok alján, Illatos mezőben, játszi patak partján Reszkető kezekkel virágcsokrot szedek. Sok, sok zöld levélből hajlékot építek. Gyönge galyaakákból, Hüs, zöld levelekből, Apró, kis szirmokból, Aladár csicsergésből. S hogy vihar ne fogja, Hogy eső ne bántsa, Hogy a múló idő Porba ne gázolja, Rálehelem felét halhatlan lelkemnek, Ez lesz aczél patinája e kicsiny fészeknek. Ide várlak téged, Lelkem szép világa. Ide várlak szivrepesve Reményem világa. Mikor jösz ? Alikor jösz ? Elrepülök érted. Lágy szellőnek karján, Fönn, a magas égen, A csillagok utján Ide szállók véled. Lőrincs Ferencs. Csalódások és akadályok. Irta: Dr. Józef Zavadzki. Lengyelből fordította: Csáky Gusztáv. Ha széjjelnézünk a nagy mindenségben, meg kell látnunk az éleiért, a fajfentartás lehe- I tőségéért, az „én“-nek a jelenben es jövőben való megszílát ditásáért folyó szüntelen élethalálharcot. Sok létező faj esik el ebben a küzdelemben, hogy soha többé fel ne keljen ; az erő- , sebbek, a hatalmasabbak győzedelmeskednek, hosszad, vagy rövidebb időre, megszilárdítva I létüket, meghosszabbítva fajuk életét. így megy I ez a növény és állatvilágban; a „vak“ természet nem ismer kegyelmet az elbukottak számára, pusztítja azok csiráját, vagy már meglevő gyönge példányait. A gyöngébb martalékává lesz az erősebbnek és sáját testével erősiti a nálánál hatalmasabbat. A dolog azonban csak az első tekintetre tűnik fel igy; ha mélyebben kezdjük tanulmányozni, látjuk, hogy a „gyöngébbeket“ sem hagyja el a természet, mert hiszen akkor a verebek, galambok és más apró madárfajok rég belevesztek volna a héjják, vércsék és sasok ! gyomrába ; akkor folyóinkban ma már nem tenyészne az apró .halak számtalan faja, melyeket a nagyobbak szoktak felfalni; sem a levegőben a madarak által bőven fogyasztott bogársereg, sem pedig végül egész sorozata az alsóbbrendű lényeknek, melyeket a magasabbrendüek pusztítanak. Néhány ezer éves lét után a világot csak a legmagasabbrendü lények laknák, melyek aztán kénytelenek lennének önmagukat felfalni. Hasztalan volna minden mesterséges önvédelem, ha nem volna a gyöngébbek kezében egy hathatós fegyver, — a szaporodási erő, amely kitölti a létfentartás tusájában származott réseket. Minél alacsonyabban áll egy lény a teremtés létráján annál nagyobb a szaporodási ereje. Az egysejtű véglények millió számra szaporodnak naponként, a halak a peték ezreit rakják le, a madaraknak néhány tojásuk van egy-egy alkalommal, a kisebb emlősök évenként néhány Ízben nevelnek fel minden egyes alkalommal jelentékeny számú fiókát, és igy tovább. Az embernek, aki a legmagasabb fokon áll, csak egy a szaporodási száma. De még itt is az úgynevezett alacsonyabb fajoknál nagyobb a szaporodási erő, mint a magasabbaknál, nagyobb a kevésbbé kulturális népeknél, mint azoknál, melyek a kultúra magas fokán állanak, sőt ugyanazon népnél nagyobb a szaporodási erő a kevésbbé kulturális falusi és munkás lakosságnál, mint az uralkodó osztályoknál. Erre a tényre az emberek nem nagy figyelmet fordítanak, pedig ez a lét alapja, az úgynevezett „gyengébb“ fajoknak pedig hálá-
