Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-07-16 / 30. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. julius 16. 30. szám. északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. '•i % mm. VA Előfizetési árak: Egész évre ........................................... 8 korona. Fé lévre .....................................................4 „ Negyedévre .............................. .. "2-w„ Tanítóknak egész évre .. . .......................5 ■„ A munkapárt karczmodora. Érdekes megfigyelni, hogy a munkapárt újdonsült honatyái két irányban szakítottak elődeik hagyományaival. Ert- sey Péterek ésPodmaniczky Endrék nem tűrik oly birkatürelemmel az elienzékszi- dalmaít, mint a régi jő szabadelvüpártnál szokás volt, mely hallgatott és szavazott, hanem ides-tova még túltesznek agressi- vitásban és gorombáskodásban a baloldalon. A másik ujitás, hogy mig a sza- badelvüpártban politikáról csak a vezéreknek volt szabad beszélni, a többiek pedig legfelljebb a lótenyésztésig vagy szeszfőzésig szólhattak be az ország dolgába, addig most mint Várady Zsigmond felszólalásából ámuiva látjuk a közemberek is nyilvánítanak igen-igen egyéni véleményeket. Az ujitók valószínűleg arra hivatkoznak, hogy a 30 éven át űzött taktika rossznak bizonyult mikor négy évvel ezelőtt a párt megbukott. E bukást épen annak tulajdonították sokan, hogy a néma párt nem szerzett népszerűséget, az indo- lens türelem pedig az ellenzéki terrort növelte meg és tette diadalmassá. Ebben van is valami, azonban, nézetünk szerint, ha az öreg mamelukok fejüket csóválják az uj harczmodor felett, nekik van igazuk. Ők tudják, hogyan, mily módszerrel tudtak 30 évig megélni programm nélkül, Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM, („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ” __ _________Nyilttér sora 40 fillér. ■ ső t európai értelemben elv nélkül, de a mai munkapárt 3 évig se igen viheti. Egységes párt a mely liberális, konzervatív, klerikális vagy agrár lehet agres- siv és annak beszélhet legzöldebb tagja is, mert a programm ja kardinális tételeiben nem téved és saját pártjában nem csinál zavart, de a mostani munkapárt, mely a világ összes létező és elképzelhető elveinek és azonfelül a speciális magyar pártelnök javarészének valóságos gyűjteménye, nem jó ha beszél, mert nagy politikai routin kell hozzá, hogy olyant ne rántson elő, a mi valamely fraktio meggyőződését nem sérti, itt hallgatni afő és ha már beszélni kell, akkor úgy kell nyilatkozni, mint a hogy Khuen az általános választó jogi alapon megalkotandó nem általános választó jogról. De ha az öreg mamelukoknak nem is, de nekünk tagadhaílanul sympathiku- sakezek, a tüzes ifjak a kik nem folyt- ják magukba nézetüket. Mindenki passióval kell hogy olvassa például Várady Zsigmond beszédét, mégha tudja is, hogy szabadkőműves, mert egy okos értelmes, európai beszéd volt. Különösen igaza volt abban, a mikor a választási visszaéléseket a magyar úri osztálynak rótta fel, mert ezeket végleg ez teremtette akár 67-es akár 48-as alapon működött. De vájjon meggondolta e Bihar érdemes követe, vagy maga a munkapárt, hogy a XX- ik század második évtizede küszöbén még egy ilyen lehetetlen párt van, sőt kormányoz az európai politikai irányok, konzervatív liberális klerikális, socialista még ma sem alakultak ki, hogy még mindig a 67-es 48-as közti ostoba vita dúl, szintén a magyar úri osztály bűne. Bizonyosan tudja ő ezt és még valamikor meg fogja mondani ha már mosteny- nyit meg mert mondani abban a pártban a mely születését a magyar úri osztály bűneinek köszönheti. Csak rajta tehát munkapárti ifjú óriások, lármázni, beszélni minél többet had tisztuljanak az eszmék, had induljon meg az erjedési folyamat, mely kiválasztja a munkapárt zavaros czefréjéből Zichy Jánost vagy Sándor Pált, elkülöníti egmástól a janker Tiszát és a merkantil Lukácsot, szóval megteremti a minden gondolkodó által hőn óhajtott küzdelmét az elveknek a mai személyes és érdekpolitika helyett. Az állattenyésztés föllen (ütése. Serényi Béla gróf fölgmivelésügyi miniszter az állattenyésztés fejlesztése érdekében Szatmárvármegye gazdasági fölügyelőségéhez, a következő leiratot intézte : Mint már több intézkedésemmel jeleztem, ez évben különös súlyt kívánok fektetni arra, hogy hazánk állománya lehetőleg és rövid idő alatt fölszaporittasséK és hogy e czél elérésére a vezetésem alatt álló tárcza hatáskörébe eső minden eszköz fölhasználtassék. Tűnődés. (Gusztávé Becquer,). Ha majd álmatlan éjen Láz gyötri testem, elmém: Ágyamnak vánkosához Ki ül le mellém ? Ha karomat kinyújtom Már lesve a halált: Egy gyöngéd kézszoritást Velem ki vált ? Ha üveges szemekkel Majd ott fekszem kihűltén : Lecsukni szempillámat Ki lesz körültem ? Búcsúmra, ha a dómnak Lélekharangja kong: Egy csöndes Miatyánkot Értem ki mond ? 5 ha merevüH tagokkal Lenn fekszem már a sírba: Az egyszerű halomhoz Ki lép majd sírva ? S ha újra jő a hajnal S a nap majd fenn ragyog: Kinek jut majd eszébe, Hogy nem vagyok? Radó Antal. Hervadt virágok. — „Az Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta : CSÁKY GUSZTÁV. Van egy kincstáram. Nem arany, sem drágakövek. Nem Wertheim-kassza őrzi. Kicsiny fadobozban hervadt virágok. Értéktelen kincsek, drága semmiségek. Van ? Nem, nincs. Csak volt. Vagy lényegében talán most is meg van?! Talán épen akkor, talán épen azzal mutattam meg, hogy enyémek, igazán enyémek s a szivemhez nőttek ezek a virágok, amikor megfosztottam tőlük magamat. Most, mikor már valójában nincsenek meg, érzem, hogy még közelebb, vannak hozzám, a szivemhez, mint azelőtt, mikor még meg voltak. Közelebb mint akkor, amikor elégettem, mikor tüzbe vetettem őket, azért, mert ki akartam törölni emlékemből azt, aki adta. Meg akartam semmisíteni s most belátom, hogy gyönge voltam hozzá. El akartam égetni a hervadt virágaimat és most látom hogy feltámasztottam, életre keltettem s a szivembe ültettem őket. Ott élnek és kínoznak engem. Az élő virágok. 5 amikor még száraz, zizegő hervadt virágok voltak, akkor ők voltak a legjobb, leghűségesebb barátaim, akkor biztattak, vigasztaltak, erősitettek. Szerettek, mint én őket. Beszéltek hozzám, mint én ő hozzájok : gyöngéden, kedvesen, suttogva. Titokban. Milyen szépen megértettük egymást . . . Ők voltak az én hírmondóim. Nem múlt el este, hogy el ne beszélgettünk volna. Mikor már minden érintkezést megszakítottam a lármás külvilággal, amikor visszavonultam a kis szobám csöndjébe, akkor elővettem az én kis kincstáramat, odahelyeztem magam elé az asztalra és sorban kiszedegettem a zizegő, könnyű, száraz virágokat. Aztán kérdezgettem tőlük sok-sok mindent. — Hogy van ő? Mit csinál? Gondol-e néha-néha rám ? Fogom-e még valamikor látni ? S a kis virágok zizegtek, zörögtek. Nem olyan közönséges hang volt ám ez, mint a lehullott száraz leveleké. Más. Beszéd, értelmes, összefüggő beszéd. Csak meg kellett érteni. Én megértettem és hallgattam a virágok szavait. Ráhajoltam az asztalra, egészen közel
