Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-25 / 4. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 4-ik szám. zásában és cselekvéseinek irányításában a vallásnak, a hitnek szavát és jogát. Pedig minél jobban terjed és halad a művelődés, magasabb fokra lép a kultúra, a keresztény eszmék annál inkább érvényesülnek. A legmagasabb kultur fokozat a legalkalmasabb a keresztény eszmék diadaljutására. Nagyon tévedünk, mikor a középkor vallási hitéletéből következtetünk a jelenre és azt akarjuk a jelenkor embereire ráerőszakolni. A középkor vallási életét egyáltalában nem állíthatjuk úgy oda, mint a legideáiisab- bat, mert a keresztény hit tanai oly fenségesek és annyira feltételezik az emberi lélek műveltségét, hogy műveletlen népek között a keresztény eszmék egészen elhomályosulnak. Hová tovább halad tehát a kultúra a keresztény eszmék haladásának annál több a tere, alkalmas előfeltétele. Ezt a nagy igazságot átértették már a múlt században is, de átértik még többen ma. Azért dolgozunk és fáradunk lankadatlanul a keresztény eszmék érvényesülésén, azért szervezkednek a társadalomban, sajtóban, irodalomban, tudományban és politikában. Minden bármilyen téren mozgó keresztény szervezkedés első és legszentebb célja annak megmutatása, hogy a XX. század nemcsakhogy nélkülözni tudja Krisztust, hanem épen ez a kor szorul rá legjobban, megmutatja továbbá, hogy minél nagyobb a szellemi élet haladása, annál jobb a keresztény eszmék érvényesülésére a talaj, mert a keresztény eszmék teljes ét- értéséhez nagy szellemi műveltség kell és minél nagyobb a szellemi műveltség, annál inkább megvan a mód a keresztény eszmék helyes megértéséhez. A keresztény szervezkedések további célja kielégíteni a modern ember lelki nyomorúságát és szivének ürességét betölteni. Minél nagyobb valamely egyén szellemi haladottsága, annál nagyobbak egy: a vallás kultusza, csak a kivitel más, csak a formában, a keretben különböznek. Szeretik még most is a középkor emberét kizárólagos érzelmi oldaláról megvilágítani. Mintha azt mondanák, a középkornak csak szive volt, értelme, akarata nem. Szívesen emelek kalapot a Zséni előtt, de a jelen esetben nem. Egyszerűen azért, mert nem tudok. Ha akarnék sem tudnék. Én úgy gondolom, hogy az a középkori ember is épen olyan húsból és vérből való ember volt, akármi. A középkori embernek is csak az volt az alaptermészete, mint a miénk. A középkori ember is csakúgy kereste az egyéni érvényülést, a testi jót, a hasznosat, akárcsak mi. Én tisztára érzelmi alapra helyezkedve nem tudom megérteni pl. a szerzetesi élet lemondásos világát. Lehettek, nem tagadom, lehettek százak, talán ezrek is, akik merő exaltáltságból megfeledkeztek mindenről, amiről ma megfeledkezni a természet ellen elkövetett bűnnek tartaná a modern ember. De hogy voltak annyi százezerén évszázadokon keresztül, aki a szerzetesi életben a természetes életmódnak egy tökéletesebb fokát látták és követték, akik tudtak lemondani, ehez — mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! — ehez nem volt eiég csak szív, ehez akarat, ránevelt, intuitiv akarat kellett! azok az igények és annál több és nemesebb kell, hogy az ennek megfelelő vágya be legyen töltve. Be kell állítani tehát a maga egészében és teljes hami- sitatlanságában Krisztust és tanait a modern korba és annak minden ágába, akkor megtalálta azt, a mi most olyan nagyon hiányzik, megtalálta lelki tartalmát, szive ürességének megtöltekezését. Egyszóval boldog, örvendetes karácsonyt kell a mai kornak készíteni. Be kell állítani Krisztust a családba, az apa és anya szivébe, be kell állítani az iskolába, be kell állítani az élet legváltozatosabb ágaiban működő egyének mindennapi^életrendjébe és az ő isteni tanait, akkor érezni fogják a mai kor emberei is, hogy olyan boldogságuk és örömük van, a melyről eddig fogalmuk nem volt. Mig egyrészt lankadatlan kitartással és csüggedetlen buzgósággal kell ennek a legszentebb czélnak megvalósulásán fáradni, más oldalról ép oly lankadatlansággal és türelemmel kell küzdeni mindazon irányok ellen, a melyek Krisztust és tanait a szívből kiirtani törekszenek. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a társadalom, a mai XX. század karácsonya felvirradjon, hogy ne botorkáljon a ködös adventben, hogy érezze és belássa, hogy boldogságához, nyugalmához ép csak az hiányzik még, hogy a keresztény hit ereje és szelleme vegye birtokába az egyes emberek szivét és irányítsa cselekvésük és gondolkozásuk módját. A betlehemi jászolban fekvő Isten az egyszerű pásztoroknak is, de a bölcs királyoknak is imádási tárgyuk. Ha meghat és megindít a pásztorok imádása, csak követésre, meggyőződésre a bölcsek imája hiv. Az egyszerű ember hitbuzgó- sága megindító és megható jelenség, de a tanult, a müveit ember hitbuzgósága utat tör a meggyőződéshez— a karácsonyi szivek előkészítésére. Pallmann Péter. A Leibzsurnál értesülésünk szerint legközelebbi számában megtöri hallgatási fogadalmát és heves kirohanást fog intézni lapunk ellen azon alapon, hogy szerkesztője a nemzetiségiekkel cimborái, mivel Lukács Konstantinnal együtt ellene volt a megyegyülésen a királydaróci római és görögkatholikus iskolák államosításának. Más helyen megírtuk mit mondott szerkesztőnk és hogy épen a magyar nemzeti szempontból ellenezte az államosítást, amely tényállással szemben minden más előadás rosszakaratú ferdítés és szándékosan koholt valótlanság. Ez különben nem első. ilyen ténye Fa- lussy urnák. A nagykárolyi képviselőválasztás alkalmával is azzal rágalmazta szerkesztőnket, hogy a nemzetiségiekkel paktál és azt állította, hogy erről dokumentumok vannak a kormánynál. Erre nézve több ízben megírta az „Alkotmány“, hogy hazugság, a főispán ur zsebre- vágta a hazugság vádját és a hangoztatott dokumentumokkal sohasem állott elő. Hogy menynyire nem igaz e vád, bizonyítja a következő eset: 1907. augusztus 20-án két nappal a nagy- károlyi választás előtt a függetlenségi párt jelöltje programmbeszédet tartott Szaniszlón és kortesnek ott hagyta Kozma Gerő árvaszéki ülnököt, ki az „Arina“ ottani román pénzintézet igazgatójának, Bónya Sándornak sógora. Ennek a függetlenségi kortessel egyidejűleg vendége volt Vlád Aurél román nemzetiségi képviselő is, akit pártja azon utasítással küldött, hogy a néppárt ellen agitáljon. Nem állítjuk azt, hogy paktáltak volna a függetlenségiek és románok nem állítjuk ezt annak dacára sem, hogy ötször annyi román szavazott a függetlenségi pártra, mint a néppártra, de azt nyugodtan állíthatjuk, hogy e tények kizárják azt, hogy a román nemzetiségi párt és néppárt között paktum lett volna és dokumentálják, hogy a függetlenségiek mikor a román voksokra szükségük van, nagyon szépen félre teszik azon skrupulusokat, amelyek miatt a néppárti jelöltet készek lehazaárulózni. A nemzetiségi kérdésről különben szintén el lehetne mondani azt, amit a 48-ról, hogy manapság több ember él belőle, mint a hányán annak idején meghaltak érte. Ha van valahol nemzetiségi vidéken egy rossz tisztviselő, az minden visszaélést bátran elkövethet, ha úgy tudja magát szerepeltetni, mint a magyarság védőjét. Pedig épen az ilyen veszedelme a magyarságnak, mert valósággal lejáratja a magyar államot a nemzetiségiek szemében. Falussy főispán ur is kitünően tudja Nem tagadom, hogy a középkor Don Quixotjaiból légiókat lehetne összeállítani. Megengedem, hogy elment az első keresztes sereg, mondjuk százezer szívvel, de fej nélkül. De azt már kereken tagadom, hogy a második, a harmadik százezer utána rohant volna az elsőnek, csak azért, hogy a XX. század embere mosolyoghasson fanatikus rajongásukon. Itt nem a szívnek volt dolga elsősorban, hanem az akaratnak. Nem a szív szükséglete volt a mártírhalál, hanem az akarat ténye. A mondottak után joggal kérdezhetné tőlem bárki is, miért nincs a XX. századnak lovagvilága s olyan intenzív klastromi élete, mint a középkornak volt? Ha ezek az intézmények a lelkiélet megnyilvánulásai, miért nem jelentkeznek ma is olyan formában, hisz az emberiség alaptermészetén nem változtatnak évszázadok? Érre nézve igénytelen, de erős meggyőződésem, hogy volt a középkori társadalomnak olyan vallása, amely ma csak egyeseké s nem a társadalomé. A középkori társadalom individumai fegyelmezettebb voltak, mint a modern koré. A vallás fegyelmezte. A vallásban önkényt állítottak maguknak olyan korlátokat, amely az egyéni érvényesülés csapongó szertelenségeit a minimumra szállította. A forra- dalmak szelleme felszabadította az egyént, eltörölt minden korlátot; de arra már nem talált módot, hogy a szertelen csapongásban összeverdesett egyénnek nyugtot, békét biztosítson. Ebben előttünk áll a középkor. Ha forrongott is, ha örökös harcban volt is, a középkori egyén a társulati, az egyesületi élet keretein belül biztos cél előtt állt, nyugodtan küzdött. Szóltam a középkori ember szivéről indirekte, akaratáról direkte, hátra van még értelme. Van a XX. század emberének egy kérdőszava, rövidke, de kínos, átkos egy szó. Ez a miért ? A modern ember a kauzalitás embere. Minket nem az érdekel, hogy van valami, vagy nincs valami, hanem hogy miért van és miért nincs ? A középkori ember csak konstatál. Megelégszik azzal, hogy a kéznél levő eredményeket összegezi, de arra már nincs érzéke, nincs rá neveltsége, hogy a kéznél levő eredményeket megelőző lelki processzus fázisait analizálja, szóval, hogy az oksági viszonyt feszegesse. S ha mégis felülkerednék benne a kutató értelem, ha megszólal a miért ? s nem talál megnyugtató, kielégítő megoldást, akkor egyszerűen a fantáziához, még pedig a vallás zománcával befuttatott fantáziához folyamodik. Ha nincs a középkori ember miértjére egy alkalmas azértja, van ezer és ezer színes csodája. A csoda mindent megfejt, mindent megmaTlí/wri PMT Női felölték, leányka kabátok, fiú ruhák, férfi öltönyök a legegyszerűbb és 1 III lljliljifl ! legfinomabb kivitelben, a legjutányosabb árakon, csakis ßckkCF OlÜlÉH ruha-üzletében szerezhetők meg. Üzlethelyiség: NAGYKÁROLY, Friedl-ház. "H Ruhák mérték után készíttetnek! Jutányos árak! Pontos kiszolgálás!
