Északkeleti Ujság, 1909 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-25 / 4. szám
4. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik oldal. szerepeltetni magát, mint a magyarság védőjét, pedig épen az ő kormányzása alatt vetette meg lábát a románság a nagykárolyi járásban is, megalakitván az „Arina“ bankot Szaniszlón és kibővítve egy fiókkal Nagykárolyban. Ezt természetesen Falussy ur meg nem akadályozhatta és a magyar törvények szerint meg nem is akadályozható, de mindenesetre következik belőle annyi, hogy a főispán ur ne nagyképüs- ködjön az olyan honmentő tevékenységgel, mely nem létezik. Újabban azon lovagolnak, hogy a Justh- párt paktál a nemzetiségiekkel. Hogy ez igaz-e vagy nem, továbbá, hogyha igaz a magyarság ügyének elárulása, avagy egyszerű szavazat fogás, mint a szerb radikálisokkal szemben látjuk, a felett lehet vitatkozni annyi azonban kétségtelen, hogy a nemzetiségi kérdés itt is mint az ellenpártot befeketítő korteseszköz szerepel. Már most azt vagyunk bátrak kérdezni a tisztelt főispán úrtól és lapjától, ki hát a hazaáruló, a néppárt-e vagy ajusth-párt? mert e két oly homlokegyenest ellenkező irány nem paktálhat egyszerre valakivel. Jó lesz tehát egyiket vissza vonni és pedig azt ajánljuk, hogy a Justh-pártot tisztázza a főispán ur, mert hiszen Justh Gyula már akkor hangoztatta nemzetiségi álláspontját, amikor a főispán ur még vigan gyülésezett vele az önálló bank mellett. Nyilatkozat. A következő sorok közlésére kérettünk fel: „Igen tisztelt szerkesztőség ! A szatmári ref. egyházmegye iskolaépitési tárgy - sorsjátékának sorsolását 1910. január havában fogják megtartani. 200,000 sorsjegyből 30,000 darab adatott el, annak arányában a nyereménytárgyak is redukálódni fognak. E felett a miniszteri határozat még ez évben meg fog jelenni. Azi rágalom tehát, amit a „Nagykároly“ cimü lap dec. 15-iki számában világgá bocsát, mert húzás nem lévén, nyereményt nem nyerhetett senki. Nagykároly, 1909. decz. 21. Luby Géza“ A vármegye gyűlése. Nagyot változott az idő a legutóbbi gyűlés óta. Luby Béla és Madarassy Dezső a mikor feljönnek a lépcsőn, nagyot sóhajtva tekintenek a jobboldali lakrész felé, a hol nincs már számukra hely, de mély sóhajjal constatálja a jobboldali lakó is, hogy változtak az idők, mert senki sem jelentkezett szolgálattételre, senki sem volt kiváncsi, hogy milyen magatartást kivan a háromszinü rname- luk tábortól a méltóságos mandarin ur. gyaráz. Legyen szabad a mélyen tisztelt közönséget a legendák csodás, poetikus világára utalni. Minden sorban egy uj, egy bájos csoda. Nem a XX. század kutató értelmének tárgya, de mindenesetre felemelő, biztató s megnyugtató a szívre . . . Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak ! A középkori egyén az egyesületi élet keretén belül érvényesült. Kolostorok, lovagok és céhek világa volt. A forradalmak elvetették a társadalomba az anarchia magvát. Az én kizárólagos érvényesülése, a köznek sarokba rúgása, ez az anarchikus forradalom etikája. Ennek az iránynak semmi köze a középkorhoz. De van egy tisztultabb áramlat is, amely modern színben középkori szellemet rejteget. Ez korunk egyesülési, szervezkedési törekvése. Nem mondom, hogy indítéka a középkorból származik, de minden esetre hasonló hozzá. Ebben látom én a XX. század és a középkor érintkezési pontját. Csak még egyet várok 1 S erós a hitem, hogy a jelek nem csalnak 1 Annak a középkori „éjszakának“ ragyogó napját várom, hogy áttörje korunk gyárfustös légkörét s ragyogjon be minden intézményt, minden egyesülést, szervezkedést! Ez a fényes nap a középkor vallásossága. _______________________________Szentiványi Béla. És hova lett ez a Kossuth-nóta, meg Rákóczy-induló hangja mellett Bécset oly híven kiszolgáló tábor, (mert ők csak a Gotterha'tét diffikultálják, de nemzeti és 48-as jelszavak alatt tüzbe mennének a császárért még Lukács commendója alatt is). Az emberek itt vannak, de szivükben nem a jelszavak és Ígéretekből kifogyott Kossuth, hanem nemzetiszinü frázisoktól duzzadó Justh Gyula iránti lelkesedés lobog, no még egy kis választási drukk is, mert a csengeri paraszt mégis könnyebben érti meg az önálló bankot, mint a quota emelést. A 67-es tábor pedig nem mutat békülést és simulást, sőt Kovács Jenő tűzpiros nyakkendő egyenesen a harczot látszik provokálni. A szorultság azonban megélesiti az ember eszét és igy adott a megnehezült politikai helyzet ideát a főispánnak is, melylyel három évi ígérgetés után végre valami tettel is megörökíthetné működésének idejét. Ez az idea, melynek felvetésével — azon mézédes fuvola hangon, melylyel annak idején a Majos-ügy tigriseit a szatmári piaczon leszerelte — az állandó választmány ülését megnyitotta a vármegyei kövezetvám létesítése volt a vasúton szállított árukra. Persze ezt nem ő találta ki, hanem a minisztériumban ajánlották, de azért nem kicsi- csinyeljiik érdemeit, csak azt sajnáljuk, hogy akkor jön vele, mikor már megvalósításához hozzá kezdeni sem lesz ideje. Vigasztalódjon azonban. A lángésznek a tragikuma tudvalevőleg, hogy ideáit mások valósítják meg. Ez alapon tehát Falussy ur tekintheti magát lángésznek. A változott idők meglátszottak az egész ülésen. A királydaróczi megyebizottsági tag választó elnök kiküldetésénél ugyan elfelejtette a főispán ur, hogy már nem opportunus kat- holikusok háttérbeszoritása és ennek folytán nem engedte be a «helybeli plébánost egy idegen református pappal szemben csak helyettes elnöknek, de már a katholikus autonómia tárgyalásánál kezes bárány volt. Sopron megye ugyanis azzal tromfolt vissza Hajdúnak, hogy a secularisatió helyett a katholikus autonómia követelésére hívta fel a törvényhatóságokat. A hivatalos javaslat irattárba helyezés volt (a secularisatiót elvben elfogadták) és át is csúszott volna, ha Nemes- tóthi közjegyző észre nem veszi és pártolni javasolja. Ez ellen azonban Berey József nagy- ecsedi református lelkész emelt szót és híven azon elvhez, hogy a felekezetek egyenjogúak, tagadta a katholikusok önkormányzati jogát. A jogegyenlőségről a nagytiszteletü urat Kovács Jenő oktatta ki, mire szavazásra került a két indítvány. A hivatalos javaslat mellett felállott az alispán, a főjegyző, Madarassy Dezső, Berey József és Csipkés András, szóval a protestánsok. Látva e csekély számot, Böszörményi Emilből is kitört és eget kért a felekezeti tü- relmesség és daczára annak, hogy előbb Kovács Dezsővel lepaktálták, hogy sehova sem szavaznak, felállott hatodiknak. Nemestóthi Szabó Antal javaslata mellett szavaztak, az indítványozó Kovács Jenő, Péchy László, Aáron Sándor, Adler Adolf, Luby Béla és N. Szabó Albert s igy az arány egyenlő volt. Feszült helyzet állott elő, mindenki a főispánt nézte, hogyan fog dönteni és bár a múltkor ő erőszakolta ki a secularisatió elvi elfogadását, senki sem kétkedett, hogy a változott erőviszonyok folytán most a katolikusokkal fog szavazni. És ekkor támadt Madarassy Gyulának egy szerencsétlen ötlete, a melylyel megfosztja az ülést az érdekes pikantériától, megtöri a protestáns solidaritást, feláll hetediknek és ezzel eldönti a kérdést a soproni átirat javára. Sokan azt mondták reá, hogy mint a kimustrált katona lóból a trombita szóra harczi- kedv, ő belőle is kitört a régi mameluk, a ki latva a főispán kényes helyzetét maga magát áldozta fel inkább. Másnap a közgyűlés oly lanyhán és egyhangúlag indult meg, hogy senki sem jósolhatta volna meg a végén bekövetkezett viharokat. Alig 70—80 bizottsági tag van jelen a kiknek tétovázó magatartásán meglátszik a politikai helyzet bizonytalansága, az elnöki szék hajdan oly öntudatos és lármás betöltője pedig egy a tojásait féltő s a közeli veszedelemtől megijedt kotló benyomását teszi, ki azonban el van szánva helyét a végsőkig megtartani. Aggodalmasan, szinte könyörögve tekint jobbra, balra, még ellenfeleire is, hogy ne bántsák. Látszik rajta, hogy el van határozva bármit mondjanak neki ma, bármivel sérték, ő tűrni hallgatni fog. A soproni átiratig simán is megy minden és az elnöki szék drukkja már-már engedni kezd, de ekkor előáll Luby Géza, ez a kellemetlen ember, ki komolyan veszi a szabadkőműves liberalismust épen úgy, mint a 48-as elvet és nem hajlandó belátni, hogy választások előtt a képviselőnek a voks és nem az elv a fő. Lám Luby Béla milyen élénken szaval és gesztikulál az autonómia mellett, mióta ismét szüsége van a majtényi és gilvácsi svábokra. Luby Géza azonban fújja a liberális nótát és erősen tagadja a katholikusok szabadságát és az állami gyámság alóli felszabadulásának jogát. Hűséges segítője Berey József nagytiszteletü ur. Ez már olyan mérsékelt katholikust is, mint Kende Zsigmond felszólalásra késztette, a ki kellő nyomatékkai magyarázta meg Luby Gézának, hogy a mi a protestánsoknak jogos, a katholikusoknak méltányos. Zugó helyeslé j követte szavait. Nemestóthi Szabó Antal nagy beszédben védte a soproni átiratot, mely szintén általános helyesléssel találkozott, nemkülömben Rónay István felszólalása is. A szavazás nagy többséget eredményezett az autonómia javára, de sajnos nem volt ellenpróba, pedig felette érdekes lett volna látni, hogy a secularisationak 39 izóval 11 ellen történt múltkori megszavazása után most milyen aránnyal dönt a vármegye az ellenkező álláspont mellett. Hja az időkkel változnak a felfogások és miután most az idők gyorsan változnak, egy-két hónap alatt cserélődnek az elvek is. Könnyen lehet, hogy ha Lukács és Justhot a jövő héten kinevezik, megint ultra liberálisokká válunk. Nehány közönyös tárgy után következett dr. Grósz és Goldstein fehérgyarmati körorvosok eltiltása a pénzintézeti igazgatóságtól, a minek ellenkezőjét Luby Géza és jármy Béla vitatták. Utóbbinak felszóllalásával szemben a főispán feltalálta említeni, hogy mint az illető pénzintézet ügyésze érdekeit, nem ugyan a szokdtt önérzettől duzzadó hangon, csak szerényen jegyzett meg annyit, hogy a felszólalást csak informativ jellegűnek tekintheti, de mégis megkapta a kioktatást Szabó Alberttól, hogy felszólalás csak egyféle van és ha ő nem tartotta magát az elnöklésben érdekeltnek, a mikor az ö vezetése alatt álló Hitelbankról volt szó, hogy mer most akadékoskodni Jármy Bélával szemben. Ismét több érdektelen tárgy jött és azután került a sor a Királydaróczon létesítendő- állami iskolára. Lukács Konstantin indokolta felebbezését és pedig azzal, hogy miután a római és gör. kath. felekezet szervezte a második tanítói állást, nincs szüksége állami iskolára. Gerzon Kázmér ennek ellenkezőjét állította. N. Szabó Albert azt javasolta, hogy ter- jeszszék elő a hivatalos adatokat az iskola túlzsúfoltságára nézve, ha pedig ezek nincsennek meg, halaszszák az ügyet más gyűlésre. Hely- teliniti azon nemzetiségi politikát, mely állami iskolával akar magyarosítani, a mely nézete szerint az ellenkezőt eredményezi, mig a Nagykároly vidéki sváb községek példája azt mutatja, hogy a felekezeti iskolával többre lehet menni. UJ VASKERESKEDÉS. Tisztelettel értesítem a helybeli és idéki nagyérdemű közönséget, hogy a ^zéchenyi-utca 26. sz. . alatt az újonnan épült Makay-féle házban egy a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő vas, szerszám és konyhafelszerelési üzletet nyitottam. "HÄ® Ajánlom karácsonyi ajándéknak a legjobb gyártmányú korcsolyákat és konyha edényeket, vadászfelszereléseimet. — Nagy raktárt tartok a legjobb minőségű kályhákból. JUTÁNYOS ÁRAK! PONTOS KISZOLGÁLÁS! A vadászati idényre a legjobb minőségű Tisztelettel Fränkl Dezső.
