A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)

1914-07-19 / 29. szám

Szatmárnémeti, 1914. POLGÁR 3. oldal. Tamás bácsi magyarázatai az más hétríiS. Hát városházi közgyűlis vót hétfün. Az választási cselekedet nagy számban hozta össze az tisz­telt követ urakat, meg az virilista bizottmányt. Füpinztárnokot, meg fűellenőrzőt kellett választani. Vá­lasztottak is. Egyhanguságos fe- kajátással lett meg az füpinztáros. Nagyon szip választás. De nem égiszén magyar szokás, mer a magyar ászt hijja választásnak, amikó szaval, oszt előtte beverik az fejit. Az fűpinztárost kinytelen vót egyhangúsággal válogatni az közgyűlis, mer há nem vót több pájázó. így is nagyon derik do­log vót, mer há csak egy szór- galmatos hévatalviselő tisztviselőt liptetett magosabb hejzetbe az közgyűlis, ami dukál is. De há mégis csak úgy vilem, jobban esett véna az füpinztáros urnák az város bizalma, ha szavalattal jutott vón bé az magos méltó­ságba, mer igy úgy esik, mintha könnyen jött vön az megválasz­tás, mán peig emberi termiszet szerint ami könnyen jön, az nincs olyan értikes, mint amit nagy izzacscságos verejtikke! szerzünk meg. Még az családi ricsaj is csendesebb az egyhangú válasz­tás után. Hát az nagyobb bódog- ság okájir mondom én, hogy jobb lett vóna az szavalattal választás az füpinztáros urnák, akit az jó Isten sokkájig jó egissigben tar­oson még nemes városunk pinz- tárában ! Úgy bion ! * Hanem az megválasztott uj fű­ellenőrző urnák nagy öröme le­het, mer hogy hét derik pájázó közül űtet választották meg. E mán oszt magyar választás. Sza­valtak az városatyák. Vót egy kis élinksig az közgyűlis terembe. Kellett is, mer az érdeklődis meg­\ kivánnya, hogy eccer-másszor vá­rosatyáink is siavajjanak, mer vigtelen módon beleszokhattak má abba a tudomásulvitelbe, meg jóváhagyatikba, kell egy kis zök- kenis is, mer elszundit az ember ijen nyári fóróságba. Én teszem fel városi követ koromba mindig szundítottam egyet a tudomásul vitel idejin, hanem osztán mikor választás vót, akkó sarokra átam és szavatam, mer e má városi kötelessig vót. Ha peig ijenkó is szundítottam, akkó ferrázott egy- egy tekéntetes ur, cédulát nyo­mott az markomba, osztán men­tem az Urnáho leszavalni! * Hanem hát az má mégis szi- gyenletes eseminy, hogy az ipi- tiszmirnöki hévatalt nem tuggyuk betőteni. Nincsen rá pájázó. Há peig megmontam, hogy legyik nagyobb fizetisi fertájba sorozva ez a hévatal. Nem tóm, hogy ir- vinyes vót-i az ebbéli felszólalá­som, vagy sem, annyi bisztos, hogy nagy fizetisirt jönne az ipi- tiszmirnök hozzánk, peig beláthat­ná, hogy most kevis az ipitkezis, oszt néki is kisebb dóga vóna. Majd ha jobb termis vóna, akkó több ipitkezis akadna, oszt meg- jovitódna az fizetise. Észt elhi- hetné. Mer az mi városunk aki­vel dógoztat, annak megfizet tisz- tessigesen. Dukál is. * A búza aratása is megkezdődött vón határunkba. Alig van mit vág­ni az kaszának. Ritka az termis. Egyik buzafü az másikat kaja- bájja, olyan messzire nőtt egy- mástul. Kevis, nagyon kevis lesz az eresztis. Még az keresztek száma is olyan ritka, hogy elfá­rad az ember, mig odáig irkezik. Hát e má megvan. Ojan amijen. Jobb nem lehet. Bele is törőd­nék az keresztek apróságába, meg ritkaságába is, csak ászt óhajta­nám, hogy legalább minden ke­reszt eresszik vagy tizenkét mé­termázsát, mer igy reminysigem vóna arra, hogy jut vetőmagnak is, meg iletre is. De ebbü ugyan nem lesz semmi mer e még kí­vánságunk is rimitő sok, saját magam sokallom. Most meg má dologra Tamás. Ebbü nem ílünk meg! Aggyon Isten mindenjót! SZItlHáZ. * * * Uránia színház és Kerti mozgó. Az Uránia színház igazgatósága az igen sok oldalról megnyilvá­nult óhajnak engedve, az Iparos Otthon szép nyári kerthelyiségé­ben mozgóelőadást létesített, ahol mindennap ugyanazon előkelő műsort mutatja be, mint az eme­leti mozgóban. Helyárak a kert­helyiségben 1 K, 80 és 60 fillér. Kedvezményes jegyek ép úgy érvényesek. A kerti mozgóban az előadá­sokat Oláh Feri zenekara kiséri és Demkő vendéglős kitűnő étel­lel és itallal áll a nagy közönség szolgálatára. Előadások kezdete este fél 9 órakor. Amidőn e tényt, — mint amely a közönség kényelmének teljesen megfelelőleg eszközöltetett — le­szögezzük, megelégedéssel kons­tatáljuk, hogy az Uránia igazga­tósága nemcsak beváltja a kitű­zött programmot: „mindent a nagyközönség érdekében“, sőt túlfokozza, terebélyes fává neveli. A múlt hét estjeiről a legna­gyobb elismeréssel emlékezhe­tünk. Ép úgy a nagyközönség is. Hogy a jövőben sem fogunk csa­lódni, bizonyítja, a ma vasárnapra és hétfőre szerzett műsor. Az 1914. év legfenségesebb csodás alkotása, mely bámulatba ejtette az egész müveit világot, kerül színre ma vasárnap és hét­főn az Urániában és a kerti moz­góban is. Orant ftapitáni gpriiietoi e nagyszabású világhóditotí gyö­nyörűséges mű, mely a budapesti Omnia mozgókép palotában hat hétig állandóan zsúfolt házat vonzott. Werne Gyula hatalmas költői ihlete, tudományossága elő illusz­trációjaként kerül é képben a szemlélő elé. A lelkesedés izzó moraját váltották ki a benne foko­zódó tartalomdus elragadó jele­netek. Maga a film-rendezés techi- kája csodálatos. A nagynevű iró rejtélyesen szárnyuló fantáziáját e mesébe illő film izgalmasan, érdekfeszítően mutatja be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom