A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-19 / 29. szám
VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. iulius 19. 29. szám. v L1 £9 TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. .^jin'äen vasárnap. ls§if árts. Égész évre. . . 4 korona. Lag ára 10 fillér. Választás lévén, nagy számban jöttek össze s városatyák a hétfői közgyűlésre. A polgármesteri jelentés felolvasása előtt Csaba főispán ke- gyeletes szavakban parentáita el a trónörökös párt. A polgármesteri jelentés tudomásul szolgált. A közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat nyugtalanságot okozott s ezzel kapcsolatosan egy kis parázs székhely vita kerekedett, melyben Dr. Nagy Vince, Dr. Tanódi Endre, Dr. Kelemen Samu, Dr. Weisz Sándor vettek részt. Polgármester indítványára a közgyűlés napirend előtt tárgyalta a szerajevói merényletet, Tudomásul vette, hogy a tanács táviratban fejezte ki részvétet a Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. belügyminiszter utján. Elhatározta egyúttal, hogy a törvényhatóság a miniszterelnök utján külön is kifejezi részvétét Őfelségének és a trónörökös árváinak. Azután következett a miniszteri leiratok tárgyalása, hogy a belügyminisztérium nem hagyta jóvá a városi villamos mű fejlesztésének tervezetét s ezt a közgyűlés újabb előkészítés végett visszaadta a városi tanácsnak. Még néhány ügy elintézése után a közgyűlés legérdekesebb pontja, a választás következett. Főpénztárossá egyhangú felkiáltással Fürst Viktor ellenőrt, ellenőrré pedig Kovács Jánost, a szatmári keresk. bank főkönyvelőjét választották meg. A választás befejeztével csendes egyhangúságban nyert elintézést a tárgysorozat többi része. Szerkesztöség és kiadóhivatal : Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Hűtől uram..: Hiába, hiába, csak szép élet a gazda-ember élete! Nem idegesíti el az életét a nagy városok tomboló lármája, a gondok sem őszithetik: meg, hiszen az anyaföld, a mi kenyéradónk és ő van legközelebb a földhöz. Az ember csak elvet egy szem búzát és azt a derék jó anyaföld tízszeresen is visszaadja. Hiszen ennél nincs nagyszerűbb számítás; szemet szemért, egy szemért • tiz szemet. Néha vannak ugyan kisebb eltérések. Múlt esztendőben, mikor az ember a vasúiból kiszállott és azt kérdezte a becsületes székelytől, a Mozsi gazdától, hogy hogy folynak a dolgok, azt a választ kapta, hogy: *) Egyik legtekintélyesebb fővárosi napilapban a „P. H “-ban jelent meg e jó zamatu közlemény, melyet, mert vármegyénk szomorú gazdasági viszonyaira nagy részben ráillik, szóról-szóra mi is közreadunk. Szerk. Búcsúbeszéd, melyet — a s atmárnémeti reF. főgimnázium érettségi vizsgáló-bizottsága előtt, a tanarikar és érettségi vizsgálatot tett ifjak jelenlétében 1914. jun. 26-án — elmondott: Sárközi István. Nagyságos és Méltóságos Elnökség! Szeretett Tanár Urak! * Bús fátyol módjára ereszkedik lelkünkre a válás fájó érzete, midőn e pillanat betelését mutatja e szent csarnok tornáciban töltött szép időknek. Óh, nem gyászfátyol ez, amit temetésre ölt az arc és a szív — holott hát mi is temetünk, hántolunk egy révbejutott pályát; nem gyászfátyol ez, hanem a múlttal való szakítás s a jövendő édes bizonytalanságában való merengés borongó fátyola. Lányos érzelemmel nyilván azt mondhatnám: menyasszonyi fátyol, melyben sírva ölelkezik emlékezet—remény s búcsúkezet szőrit a szülő és gyermek ... Emlékezet!. .. Nyolc évnek előtte apróka fiókák telepedtünk itt meg ez ős alma-mater szelíd otthonában, erő- telen, hiú szárny-próbálgatással. És ez áldott fészek nevelt-nevelt minket, mindenünnen gyűjtögetve számunkra az élet tápláló mannáját, ontva szeretetét, sorsunkhoz tapadó meleg aggódással. És most kitárja kapuját a szent dajkahajlék : Felserdültetek már apróka fiókák ; pelyhező madarak, szánjatok már tova, szabadabb tájak viránya int felétek, csalóka fényétől ám óvakodjatok! És ahogy bezárul az ajtó utánunk, becsukódik vele éltünk kikeletje. Gyermeki játékok, nemes vívódások, ártatlan örömök, bús gerjedezések, átálmodott nyolc év tarka bohósága, tavaszi fakadás, májusi virágzás, lelkünk elhullatott szép virágszirmai! — Isten veletek! — Nyugodjatok békén az emlékezet ölén !... Ám a válás üröm-poharába mézet elegyít a kecsegtető remény s ringató karjain elandalit lágyan ... És szól a remény, prótéta szólással: Mit néztek hátra ! Hadd temessék el az élők az ő halottaikat! Az ifjúság gyümölcsöző aranykora csak most következik ! Tér mékenyebb, izzóbb, csapongóbb kor az eddiginél. Előre hát báiran! Tietek az élet, tietek a jövő! Mert nem az emlékezetben, hanem a reményben él az élet!... Hiába-hiába! Az elválás mégis csak fáj, sajog. Óh, a szív szálai szent szorongás nélkül nem szakadozhatnak, kivált ha e szálak szülei s szüiőtti szent szeretetből szövék ... Ez a fiúi viszony kapcsol bennünket Hozzátok szeretett Tanáraink, kik a lepergetett nyolc esztendő alatt, mint megannyi Mózeseink vezéreltetek minket a szent életcélok Kanaánja felé. A különböző ismeretek tűzoszlopaival irányt mutattatok az ígéret ama földjére, melyet elfoglalni,
