A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)

1914-07-05 / 27. szám

2. oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. fakad ott az élet. Hej, de a leg­többünk homlokát borúval ár­nyalta szentséges kezed: csaló­dás, veszteség, betegség, temetés, emberi gonoszság szakadékain ve­zetett ott az út. Magábaszállásra, megalázkodásra vaj’ kit ne in- dítnál: mindnyájan temettünk; — temettünk álmokat, temettünk ked­veseket s eltemettük életünkből a tavaszt. Az a tiz esztendő, mit elröppintettél, arasznyi létünket de megrövidíté ... Nem, nem pa­nasz szava ez tőlünk, jó Atyánk; hisz a hálaadás poharát tartjuk ma kezünkben s fogadástételünk­kel adózunk Neked. De lásd, a messze útról megtért gyermeknek oly jól esik édes Atyja keblén kibeszélni magát s további támo­gatására bízni gondjait. ... Reád nézünk azért ezután is, megtartó Istenünk, ki az örö­möket megsokasítod, a fájdalma­kat eloszlatod s kinek kezedből jő minden jó adomány és töké­letes ajándék! Esdve kérünk, hogy a tudo­mányok hajlékait, ezek közt a mi négyszázados, áldott iskolánkat takargasd mindenha védő szár­nyaiddal! Tartsd meg abban a Te félelmedet, mely szövétnek a járásban, élő vize az igazságok- | nak s a sors útainak intéző ereje. Béke a bemenőknek, áldás az ottlakozóknak, üdv a kijövők- nek !... Légy istápja a tanítók­nak, gyámola az elöljáróknak, hogy Lelked ereje egyengesse ál­taluk a tökéletesség útját s építse lelki országodat — egész a dia­dalomig !.. . Minket pedig, óh áldott Iste­nünk, hordozz továbbra is atyai kebleden s tarts meg mindvégig a fiúság kötelékében! Ki nem jutott még az óhajtott révpartra, nemes törekvését segéld ott ki­szállni. Kinek ereje van még fe- jebb repülni, edzed a szárnyait biztos repülésre. Ki a múltat nézve, gyöngyharmatos szemmel tekint a jövőbe, lelke egén mu­tass jobblét szivárványát. Áldj meg mindnyájunkat küzdelmünk porondján, mi asztalunk körül, a hitveseinkben, a magzatainkban. Szaporítsd évszámát múló éle­tünknek s erősítsd bennünk a testvér-szeretetet!... Mindenek felett pedig a meg­nyugvás lelkét add nékünk, óh Atyánk s dicsőségedet tartsd fen közöttünk, hogy sorsunkkal meg­elégedve, a próbák közt megállva, a bűnt leigázva, tisztán és szen­tül harcolhassuk az élet harcát, miglen elvesszük kezedből az öröklét fényes koronáját — ke­gyelemből Ámen. * Úri imádság. * Jehova, erős Isten! Te vagy az erő, tudás, gyönyör egésze! Légy ereje a mi erőtlenségünknek, add tudását a Te útaidnak s teljes­ségét az igaz élet gyönyörének! Hogy Tieid lehessünk életünkben és halálunkban, az időben és örökkévalóságban Ámen. * * * A találkozó az igaz baráti szeretet s a tanitványi hűség és tisztelet jegyé­ben folyt le. 16-an jöttek össze a volt osztálytársak, névszerint: Bakó József mérnök nejével Szatmár, dr. Bartha József ügyvéd Szatmár, Dómján Lajos ref. lelkész Nagyszentmiklós, Gönczy Béla ref. lelkész nejével Vésztő, dr. Kiss Endre ügyvéd Szatmár, dr. Med- gyesi István ügyvéd Szatmár, NagyFe- rencz postatiszt feleségével Szatmár, dr. Nagy József rendőrfogalmazó Szatmár, Orosz Ernő ref. lelkész Hirip, dr. Rei­ter Arthur orvos Kolozsvár, Sárközi Lajos ref. lelkész nejével Nagykolcs, Schneller Jenő postatiszt Szatmár, Schönpflug László földbirtokos Nagy­károly, Streicher Andor szolgabiró Nagy­károly, Szabó Dániel ref. lelkész fele­ségével Református-Kovácsháza, Viski Ferencz ref. lelkész Egri. Az elmara­dottak kimentették tévollétüket s lélek­ben ünnepeltek velünk. — Istentisztelet után a temetőbe vonult a baráti sereg, több érdeklődőtől kisérve, hol az el­hunyt tanárok: Borsos Benő, Osváth Elemér és a megboldogult kedves pá­lyatárs : Szabó Lajos sírjait koszoruz- zák meg. A suhantok felett Gönczy Béla, dr. Kiss Endre és Szabó Dániel tartottak könyfakasztó beszédeket. Este a Kossuth-kerti kioszkban társas va­csora volt, melyen a volt tanárok is részt vettek. Az estély ünnepi hangula­tát dr. Bartha József fönnszárnyaló to- asztja és Bakcsy Gergely hasonló vá­lasza emelte. Késő éjjeli órákig maradt együtt az örvendő csoport, s vidám­ságára csak a szerajevói merénylet vé­res árnya borított gyászfátyolt. Másnap tisztelgés következett a tanári kar előtt, mikor is dr. Bartha József a találkozó külső eredményét egy az intézet javára tett alapítványi ösztöndíj bejelentésében fejezhette ki, amiért az iskola nevében Bakcsy Gergely igazgató mondott kö­szönetét. Az ebédet még együtt töltöt­tük el, aztán ismét bucsukezet szorí­tottunk, abban az édes reményben, hogy 15 év múlva újra találkozunk. Vájjon hányán találkozunk? (Jelenvolt.) Péter-Pál. Elérkeztünk Péter—Pál naphoz, a magyar gazda hagyományos ünnepéhez: itt az aratás. Ekkor látja a gazda egész évi fárad­ságának, befektetéseinek első szá­mottevő jövedelmét. Az egész Alföld aranykalásszal ékes rónaság, melynek ringó hul­lámain jól esik a szemnek vé­gigtekinteni. A buzakalásztól hullámzó táb­lák uj erőt, uj életet adnak a magyarnak: gazdának, iparos­nak, kereskedőnek egyaránt, mert ha az aratás beüt, boldogság jut e hazában mindnyájunknak osztályrészül. Az idei Péter—Pál napja — sajnos — nem örömünnep, vár­megyénk gazdái mintegy rava­talt állják körül az ősszel re­ményteljesen bevetett táblákat. Silány aratás, helyenként sem­mi, itt-ott alig hozza meg a ve­tőmagot, melynek áráért még ma is tartoznak. Három év összes csapása sújt­ja gazdáink legnagyobb részét, még a múlt év őszén utolsó erő­feszítéssel bevetették földjüket ab­ban a reményben, hogy talán megmenekülhetnek a hínárból, melybe jórészt, önhibájukon kí­vül jutottak, de a mai Péter—Pál nem menekülést, hanem igen sokakra a teljes elmerülést jelenti. Megrokkanva, kétségbeesetten látunk sok oly igyekvő, fáradhat- lan gazdát, kit az elmúlt két év csapása nem ingatott meg s most könnyezve áll gyönyörű ter­mést ígérő búza táblája mellett, melyet az egér az utolsó hó­napban teljesen tönkre tett. Ez csak egy példa a sok közül, nem akarom, de nem is szüksé­ges, sőt nem is lehetséges azokat a válogatott csapásokat mind fel­sorolni, melyek a gazdát ez év­ben is érték, melyeknek előké­szítője az elmúlt katasztrofális két esztendő időjárása volt s melynek eredménye, — hogy úgy mondjam — gazdálkodá­sunk csődje, melyet siettetett ha­zánk rendkívül kedvezőtlen pénz­ügyi állapota.

Next

/
Oldalképek
Tartalom