A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-05 / 27. szám
VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. julius TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. ■-s-'Q Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. ' Egy lap ára 10 fillér. Jajdonosok, kiadók és a szerkesztésért / \ felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal : < Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Két ország gyásza. Megrenditően gyászos hirt röpített világgá a múlt vasárnapon a táviró. Ferenc Ferdinánd trónörökösünket és nejét Hohenberg Zsófia hercegnőt Bosznia fővárosában Szerajevóban egy Princzip nevű grabovói nyolcadik gimnázista meggyilkolta. Az elvetemült gyilkos browning pisztolyból több lövést tett a fejedelmi párra s a főherceg és neje élettelenül hanyatlott le az automobil bársony ülésére. Városunkba vasárnap délután 3 órakor érkezett az első megdöbbentő hir. Mindenki megrendült a szinte hihetetlen hir hallatára s mikor a hivatalos értesítés megérkezett, akkor öltött nagyobb izgalmat az utca képe. Az emberek csoportokba állva tárgyalták, találgatták a merénylet borzalmas részleteit. A gonosz merénylet, amelynek Ferenc Ferdinánd trónörökösünk és neje Hohenberg Zsófia hercegnő áldozatául esett, rettenetességénél fogva megdöbbent bennünket. Egy kis diák, egy gimnázista, akinek talán még tegnap lapdaütő volt a kezében és ma oktalan, éretlen fellobbanásában nagyobb iszonyatot cselekszik, markánosabban lök egyet a világtörténelem kerekén, mint pusztító hadseregek. Mélységes gyászunknál csak döbbenetes meglepetésünk nagyobb, siratjuk a trónörököst és élete párját és elkeseredetten okozzuk azokat, kik a poklok szenvedelmét plántálják odalent a zsenge ifjúság szivébe. Isten óvja újabb nagy csapástól mi magyar hazánkat! ___ Ima tíz éves találkozóra. Irta s a szatmári református templomban 1914. június hó 29-ikén elmondotta Sárközi Lajos, nagykolcsi lelkész. Mennyei Felség, Istenünk, mi i kintsenek a Te megtartásodra s Atyánk! Örökkévalóság a léted, ; felbúzdúlt szívük együtt dobog- változhatatlanság a valód; lélek j jón a közös énekben, a közös és igazság vagy Temagadban és ! imában és a viszontlátás testvéri megfoghatatlan tökéletesség. Böl- j ölelkezésében ... Sirjunk-e örö- csességed remeke a világok vi- I műnkben, jó Atyánk, vagy szent lága, szerelmed tüköré minden ; érzéseink túláradt folyásának el- teremtettség s a mi élő lelkünk j csukló ajkunk legyen a tanúja?... ajkad lehellete. Világosságodat veri ! ... Édes jó Istenünk! „Te, ki vissza a nap izzó korongja s a a szív mozdulásít, mint a vizek- fénybogár felcsillámló szárnya, j nek folyásit, szabadon hajtod ide Mélység és magasság Benned ! s tova“, ha nem is tudjuk Előt- ölelkezik; összetartó ereje az al- ; ted e pillanatban kizokogni ve- kotmányoknak és s ávúnk trónu- | gyes érzelmeinket s nyelvünkön sán az úr Te vagy egyedül!— j elnémul az emlékek bőbeszédű Mi pedig porsátorok, pisla mé- i szava: titkos tusáját lelkűnknek s esek és bolygó árnyak vagyunk, j titkos rebegését úgyebár meg- Mulandóság határkövei jelzik földi látod, úgyebár megérted? útunkat; nappal és éjszaka vál- ! Tekintsd meg hát, midőn hálá- takozása egész életünk s előbb- I va! áldozunk Néked s könyörgé- utóbb tovatűnünk, mint hulló i sünknek óh légy meghallgatja! csillag... í Lásd tiz esztendőnek válS mégis-mégis büszkén valljuk tozásit rajtunk! Nézd, hiányos a magunkat istenséged kimetszett | sor. Hányán nincsenek itt, kik a bélyegének, képed és hasonlatos- j búcsúzáskor még együtt valánk. ságod viselőinek. Keblünk oltá- | Megnyitottad torkát a bús teme- rán örökkévalóságod lobogó lángja 1 tőnek, hogy magába nyelje a jó ég; agyunk és szivünk sejtjei j tanítókat s kedves pályatársunk! dicső lényeddel való megkoro- j Áldott emléküket fájó kegyelettel náztatásunk igaz ismérvei. Ál- ; foglaljuk imánkba s dicsőült lel- dott a Te neved, óh Isten, mi ; küket ide idézzük a régi társa- Atyánk, hogy minket igy kivá- j ságba... És hányat kötöttél meg lasztottál, szemed fényévé tevéi s I az élet robotjával, hogy ne lát- porbóli a menybe fel Magadhoz j hassák meg ezt a viszontlátást, emeltél!. .. ! csak szivük sóhaja szálljon ide Ez az ünnepi óra is hű gond- : hozzánk... S kik összejöttünk is viselésed fénylő bizonysága. Ki- í a Te jóvoltodból, mily másokká két egykoron egybegyüjtöttél a tevéi édes mindnyájunkat. Őszbe tudományok házában, hol minden csavartad a törzsökös fák fejét, bölcsesség félelmed kies kútfe- j kik lelkűk rügyeit oltották keb- jéből búzog s kiket a közös pá- lünkbe s a sudár hajtásokat meg- lya megfutása végén szanaszét j törzsökösítéd. A játékos, pajzán bocsátál az élet harcára: tiz évi j kedvet komolysággal, gonddal elszóratás után im összehozád | cserélted fel bennünk. Némelyi- őket, hogy a Te nevedben sá- j künk arcán mosolygó boldogsá- fárló mesterek és a Te neveddel got ragyogtatsz: valósult vágyak, ékes tanítványok dicsekedve te- | kedvező körülmények forrásából
