A Polgár, 1914. május (6. évfolyam, 18-22. szám)
1914-05-03 / 18. szám
TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. , Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. ^Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Kultúrát a foMlia! Aki bejárta közép vagy Észak- Európa civilizált vidékeit, annak az első dolog, ami a szemébe ötlik, hogy város és falu között alig van valami számba vehető különbség. Nem beszélünk világvárosokról, amelyeknek úgy látszik mindenhol az a rendeltetése, hogy ott halmozódjanak fel a legraffináltabb élvezetek, ott mutassanak be minden újdonságot, minden szépséget, ami a huszadik század sok tekintetben egészségtelen gondolkodású embereinek szép csakis. Nem beszélünk világvárosokról, csak olyanokról, amelyekben a polgári gondolkodásmód és polgári erények találnak otthonra. Az ilyen fajta városok és falvak között nyugaton édes-kevés a különbség, úgy hogy az ember jóformán azt sem tudja, mikor van faluban, mikor van városban. Mennyivel másképen van ez nálunk. Itt bizony hamarosan megtudjuk ha falura kerültünk. Poros utcák, fásitatlan utak, a lábikránkba szerelmes kuvaszok, az utcára kifolyó trágyalé jellemzi a magyar falut külsőleg. Szórakozást mást nem nyújt, mintha a kétes tisztaságú kocsmában gyönyörködünk abban, hogy verekszenek a jóvérű legények. Ha valakinek nem tetszenek ezek a harcias élvezetek, elnézegetheti órák hosszát, hogy a községháza előtti pocsolyában mint úszkálnak az elfajzott kacsák és libák. Könyvet, újságot a hivatalból küldötteken kívül aranyért sem lehet találni. Ezek nagy része sem valamilyen közkönyvtárban lelhető fel, hanem más fajta „köz“ helyen. Egy szó, mint száz a mi fal- vaink meglehetősen szűkölködnek abban a táplálékban, amit a lélek megkíván. Jó részben ez az oka aztán annak, hogy a falvak népe igazán mindén szívfájdalom nélkül veszi kezébe a vándorbotot s megy a városba vagy még annál is messzebb Amerikába. A testére városokban, sőt talán a tengeren túl is nagyobb nyomorúság várakozik. Hiszen a városba özönlő földmivelő prole- társág valósággal koplalásra Ítélt sereg, abból a kis keresetből, amihez véletlenül hozzá jut, magának és családjának becsületesen jólakni sem lehet. Otthon az áldott anyaföld legalább a testitáplálékot megadta, ha egyebet nem, a jóizü tápláló rozskenyeret és a szalonnát. Igen ám, de ezzel szemben a városban ezer és ezer szórakozás kínálkozik, ezer és ezer olyan esemény adja elő magát s olyan tárgy ötlik a falu unalmától meg- csömörlött ember szemébe, a mi táplálja a lelket, ami egész sereg uj fogalmat, uj gondolatot nevel az ember agyában, vagyis ami növeli a lelkek mélyén csírázó kultúrát. Húsz fillérért megláthatja a falusi ember a XX. század csodáját a mozit. A robogó villamos, a töffögő automobil, az ingyen látható repülőgép, az égbenyuló paloták százai, a múzeumok, képtárak s más ezernyi látványosság, a pormentes utca, hetekre, hónapokra való emésztési anyagot ád az ember agyvelejének. És a legtöbb elfelejti a testi nyomort csak azért, hogy a lelke, az agyveleje minden nap uj élvezetekben részesül. Nem is csoda tehát, ha a falu ezernyi baját ismerők már régóta sürgetik, hogy adjunk kultúrát a falvaknak is. A kultúra, ez a szellemi táplálék miért legyen kiváltsága kizárólag a városoknak. — Miért kell a falusi embernek minden áron térdig sáros csizmában járni, miért kell a falusi embernek csak esztendők múltával megtudnia azt, hogy Albánia határát hogy kerekítették ki ? Miért kell tifuszos kutakból inni a falu népének, mig1 a városi nép milliós vízvezetékek vagy artézi kutak egészséges vizét fogyaszthatja. Ezeket a kérdéseket a gazdatársadalom vezérei hangoztatják már évek óta. A Temesvárod junius 17-én tartandó országos gazdagyűlés programmjába is fölfölvették a falusi kultúra emelésének követelését. Jöjjön el tehát mindenki Temesvárra, aki ismeri a falvak szellemi nyomorúságát, aki az egész nemzet jövője érdekében kívánatosnak tartja a falu szellemi újjászületését. Kismojtányiok pőre. Marasztaló ítélet. Négy napig tárgyalta a szatmári kir. törvényszék az ismeretes kismajtényi pört. Említeni is fölösleges, hogy e tárgyalás iránt városunkban, a megyében és az egész országban nagy érdeklődés nyilvánult meg.
