A Polgár, 1914. április (6. évfolyam, 14-17. szám)

1914-04-12 / 15. szám

2. oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. sága annak a szeretetnek, mely az embert Jézus testvérévé, az Istent édesatyánkká, minden jóról, szükségesről bölcsen gondoskodó legfőbb valósággá teszi. A feltámadás hite lelkűnknek ama szentséges lángja, melynek isteni fényén át Jézus glóriás alakja megdicsőülve szinről-szinre látható. — Hozsánna! A Jézus fel­támadott ! „Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére; Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé, örömökké Mert nem alszom el örökké“. flz ifjúság és a tavasz. Irta: Bodnár Gáspár. Hajdantan, réges-régen a kikelő, ékeskedésre nyiló tavasz elküldötte szó­szólóját, a lágyan szálló szellőt az if­júsághoz. Az emberiség ifjaihoz, akik hogy éppen gyermekek voltak nem rég . . . És szállt fakadó berkeken keresztül a tavaszi szellő, hogy elvigye üzenetét a kikelő rügyfakasztó tavasznak. — Ifjúság, emberiség fakadó virágai, a tavasztól hoztam nektek üzenetet. — Beszélj — mondotta az ifjúság szószólója, ki már a férfikor határmes- gyéjén állott. Beszélj, mi örömmel meghalgatunk. ^ — Szeretettel üdvözöl benneteket a kelő, ébredő tavasz. Fogadjátok el testvéri jobbját. Hiszen úgy együvé tar­toztok. Reménnyel vagytok eltelve mind­ketten. Erőtől, élettől duzzadoztok. Vi­rágot hoztok és örömöket az emberek számára. Legyetek testvérek. — Jól mondod, helyesen beszélsz oh szellő, a tavasz kedves hirelője. — Csak egy a külömbség köztünk. Az if­júság és tavasz közt — szóllott, el­szomorodva, világfájdalmas hangon az ifjúság szószólója. — Miért lettél olyan szomorú, oh if­jú, kérdezte kimondhatlan részvéttel a tavasz hirelője — a szellő. És mi len­ne az a nagy különbség? — Oh szellő, bár látom, hogy mély részvéttel vagy irányunkban, azt én ne­ked el nem mondhatom. Azt csak a tavasznak magának tudnám elmondani. Visszaszál a szellő az üzenő tavasz­hoz és mindent elbeszél . . . amit hal­lott . . . A tavasz pedig nyomban útnak in­dul. Lépése nyomán mindenütt bimbó, kelő virág fakad . . . játszi napsuga­rak, madárdalol, üdvözlik itt is, ott is. Megérkezik. Találkozik az emberiség ifjúságával. — Miért nem fogadjátok el a test­véri jobbomat, szól azonnal a tavasz. Hiszen nem tagadhatjátok meg, hogy mindenben hasonlók vagyunk . . . — Mindenben — válaszol az ifjúság szószólója. Még abban is, hogy a ko­rai fagy mindkettőnknek tönkreteheti díszét, virágát. Mindkettőnknek örül­nek az emberek, sokat várnak tőlünk.. — Ugy-e bár és ti mégis idegen­kedtek. — Nem, nem. Csak eszünkbe szö­kik, hogy ti mégis boldogabbak vagy­tok mint mi? — Hogyan ? — Ti elmúltok. És aztán reálok bo­rul az öreg tél páncélja. De csakhamar megrázkódik az öreg föld. Ledobja bi­lincseit ... és ti újra és újra.. . esz- tendőnkint feltámadtok. És megint vi­rultok. Ujfent ifjak vagytok. Virág hinti be utaitokat, szellő csipdesi tűzre ar­cotokat. , — És ti? — Mi ? Ha mi egyszer ifjak lenni ! megszűnünk, számunkra több tavasz 1 nem virul. A ti ákácfátok kétszer is nyitik ... nekünk csak egy nyitásunk egy tavaszunk van — az is elvirul és mihamar. Mondotta az ifjúság szószólója és szemében a múlandóság könye rez­geti . . . — Nincs igazad, szárazd fel csillo- t gó könycseppedet oh ifjú. Titeket az Isten jobban szeret, mint minket. Igaz, hogy ifjuságtok elszáll, mint a füst, mint a pára. Reátok borul, hamar az élet gondja, a tisztes öregség után meg­tértek a föld ölébe, hol rajtatok borong a hideg enyészet. De eljő az idő... mikor a sírok is lerázzák a bilincseket.. a föld megnyílik és ti feltámadtok . . . az örök tavaszra, a halhatatlanság örök életére. Oh ez nem átkos sors, ez bol­dog megnyugvás. De mi mi? Mi el­múlunk. Napja Isten haragjának véget vet a világnak. És itt e földön nem lesz több tavasz . . . nem bizony. Szólt a tavasz és homlokon csókolta az ifjút. Aztán sebesen szállt... mert már intett felé ... a nyár. a János. * * * II tanácsból. A cs. és kir. 5. gya­logezred gépfegyverosztály részé­re szükséges istálló és szin vál­lalatba adása tárgyában a szer­ződést a városi tanács Nagy La­jos iparosokkal megkötötte. — A vizműigazgató jelentése alapján a Kossuth-kerti gőzfürdő részére beszerzett uj gőzkazán kipróbá­lása, illetőleg üzembe helyezésé­re a bérlők engedélyt nyertek.— A Hérmán Mihály-utcán létesíten­dő uj közkút helyének kijelölése végett a tanács az érdekeltek meghallgatását a rendőrkapitányi hivatal utján elrendelte. a város Közgyűlése. A városi tör­vényhatóság e havi közgyűlése eredetileg e hó 14-re volt ter­vezve. Az ünnepek miatt azon­ban a közgyűlés e hó 20-ra lett elhalasztva. ÉPÍTKEZÉS. * * * Rovatvezető: Mester. Nagykárolyban az állam építé­szeti hivatalnál folyó év április hó 7-én megtartott versenytárgya­láson a Patóházán és Madarászon építendő áll. elemi iskola munká­lataira a legolcsóbb ajánlatot Hei- ninger Károly helybeli építőmester tette, döntés még nem történt. A város a Szamoson népfürdőt szándékozik felállítani, az erre vonatkozó tervezetet a mérnöki hivatal a napokban terjeszti be jóváhagyás végett a városi Tanács­hoz. Mérnöki hivatal kolera gyanús betegek elkülönítésére szolgáló pavillon tervét elkészítette, azt jó­vá hagyás végett a városi Tanács­hoz beterjesztette, az épületet a né­meti részen a járvány kórház kö­zelében óhajtják felállittatni. Mérnöki hivatal a napokban befejezi a két uj óvoda tervezetét az egyik Hunyadi a másik Mailáth utcán fog építtetni. Egy-egy óvo­da épület mellék épületekkel együtt 34.000 koronára irányoztatott elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom