A Polgár, 1914. április (6. évfolyam, 14-17. szám)

1914-04-19 / 16. szám

(/V­VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. április 19. TÁRSADALMÍ, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. 16. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Szenvedés és nyomor. Azok a keserű feljajdulások, munkát, kenyeret és existenciát követelő felsóhajtás, melyeket a munkanélküli kézművesek han­goztatnak, ott élnek csöndesen, álszemérmesen elrejtőzve.az állás- nélküli hivatalnokok, vevőket hasz­talanul váró kereskedők, elnémult műhelyek előtt sopánkodó iparo­sok, közmunkát hiába kereső vál­lalkozók, jelzálogkölcsönnel agyon­terhelt földbirtokosok és háztu­lajdonosok ajkain is. Az ínség, a munkanélküliség, a keresethiány két óva felénk meredő kisértete kénytelen-kellet­len elégedetlenné tette az embere­ket. Egyformán üldözi a munkást j iparost, kereskedőt, hivatalnokot, ' gazdát, vállalkozót és egyformán s várják, sürgetik valamennyien az , állam, a hatóságok és a tőke men­tőakcióját, a munka- és kereset­alkalmak megteremtését. Nincs ebben a két év óta ránk zuduló katasztrófában vádlott, csak pa­nasz. A munkások nyomorúságát, nincsetlenségét, átérzi ma a maga sorában a két év előtt még biz­tosítottnak hitt existenciáju, sőt gazdagnak ismert polgár. Amellett csak nézünk, mindenütt felénk tűnnek elpusztult nagy vagyonok, melyeknek egykori tulajdonosai gondolni is alig mernek arra, hogy mi a teendő, s hogy mikép kell megszokni a megszokhatat- lant. Derékon kettétört pályák, melyeknek emberei csak fűzik egyik napot a másikhoz, abban a reményben, hogy valami lehe­tetlen csodát hoz a másnap. De nemcsak az ipar bénult j meg. A kereskedelem is mankó­kon jár. Igaz ugyan, hogy a nor­mális pénzviszonyokhoz való köz­lekedést jelenti az, hogy az Oszt­rák Magyar Bank leszállította 4 százalékra a kamatlábat. Azon­ban ettől még mindig nem re­mélhetjük gazdasági életünk fel­lendülését. A pénznek gyors meg- olcsóbbodása nyilvánvalóiag a vál­ságot követő depressió egyik ki­sérő jelensége. A nagy pénztö­megek lassankint visszafolytak gyüjtőmedencéjükbé-: a nagy pénz­intézetekhez, holott a gazdasági élet, főleg az ipar és a vállalko­zás a fogyasztás nagymérvű visz- j szafejlődése miatt stagnál és a j tőkéket igénybe nem veheti. A 4 százalékos kamat csak névleges, érvényes azokra a pénzintézetek­re, melyek a jegybank visszleszá- mitolási hitelét élvezik és érvé­nyesül azon elsőrendű cégeknél, melyek váltói bankszerüek. A ka­matláb leszáílitásból kiveszi ré­szét a nagy pénzintézetek klien- télája, valamint azon cégek, me­lyeknek váltói a nyilt piacon üz­leti forgalommal bírnak. Ellenben a nagy pénzbőség dacára a ki­sebb existenciák számára a hi­telforrások ép úgy el vannak zár­va, mint eddig és a pénz olcsób­bodása ezekre nézve teljesen kö­zömbös. Hiába az olcsó hivatalos ka­matláb, mikor nincs aki hitelt nyújtson a kereskedőnek, az ipa­rosnak. Nem rettenetes-e nap-nap után észlelni, hogy szolid, tisz­tességes gazdasági existencia be­csületes és törekvő kereskedő, hivatásuk magaslatán álló iparo­sok, a pénztelenség gondjaival küzködve nem képesek fejlődni csak azért, mert üzletük méretei oly szerények, hogy a nagyban­koknak derogál velük hitelössze­köttetésbe lépni? Ma úgy áll a helyzet, hogy a bankráta nem is érdekli a gaz­dasági élet legnagyobbszámu egye- deit. Olyan olcsó kamatnak, amely voltaképen csak papiroson van meg és nem válik élő valósággá, örülni nem tudunk. B. j. Két levél. Szeőke József nagygéci refor­mátus lelkész, egyházmegyei ta- nácsbiró ur a következő két le­vél közlésére kért fel bennünket : Tisztelt Szerkesztő Ur! Folyó év február hó 17-iki keltezéssel levelet kaptam Buda­pestről méltóságos dr. Szomjas Lajos miniszteri tanácsos úrtól, u- gyancsak ő tőle ugyanazon időbeli keltezéssel egy 200 kor. összegre vonatkozó postai utalványt s hogy mi célt szolgáljon ezen összeg, annak megvilágositása céljából bátor vagyok közleni a jelzett le­velet szószerinti szövegében bár­mennyire tiltakozzék is e levél­nek nyilvánosságra hozatalától az illető fenkölt nemes gondolkozása s magas műveltségű lelkülete, de nyilvánosságra kell hoznom már csak azért is, hogy lássák meg azok, akiket illet, hogy egy va­lódi igazi úri embernek nem csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom