A Polgár, 1914. (6. évfolyam, 9-13. szám)
1914-03-15 / 11. szám
;VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. március 15. 11. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért Szerkesztőség és kiadóhivatal Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám: Felvirradt ismét március idusa. Ünnep van. Ama nagy idők haj- nalodásának emlékünnepe, mely í egykor tűztengerének fényözönét j oly dicsőségesen szórta a félvilágra ... Március 15 ! A tél fagya után minden évben eljön e nap, hogy legyen ünnep, szép, magasztos, lelkesítő, mint egykor, hajdantan volt. És a magyar ünnepel ma is. Ünnepel felemelt szívvel, szent, tiszta érzéssel, magyaros lelkesedéssel ... Csak törpe nép felejthet ős nagyságot. ♦ Városunk lakossága méltó kegyelettel ünnepli meg március idusát. Templomainkban felzen- dul a magyarok szenséges, imádkozásba olvadó Himnusza: — Isten áld meg a magyart! A tanintézetek ifjúsága hazafias ünnepség keretében hódolnak a nagy nap emlékének. Alább közöljük az ünnepségek teljes műsorát: * A szatmárnémeti ref. főgimnázium „Kölcsey“ önképzőköre vasárnap 1914 márc. 15-én isten- tisztelet végeztével (11 órakor) az intézeti tornacsahiőkban hazafias emlékünnepélyt rendez a következő műsorral: 1) Karének, előadja az ifjúsági énekkar. 2) Megnyitó beszéd, tartja Szabados Ede önképzőköri elnök tanár. 3) Nemzeti dal Petőfi Sándortól, szavalja Perecz SándöK^hlg^ o. t. 4) Emlékbeszéd, tartja Szabados Árpád Vili. o. t., önképzö- köri elnök. 5) „Ének négy kis sarkantyúról“ irta Lampért Géza, szavalja Petheő György Vili. o. t. 6) Induló és magyar nóták, játszák: Legeza István, Szűcs Zsigmond Vili., Csépke Béla, Neubauer Elemér, Petheő Béla, Szabó Lajos, Zámbory Kálmán VII és Bakó Sándor VI. o. tanulók. 7) „A karthágói harangok“ Kozma Andortól, szavalja Csiha Árpád -VII. o. t. 8) Karének, előadja az ifjúsági Énekkar. Hz élet értébe. Irta: Simonyi Zoltán áll. rendes tanár. A kisvárosi élet csendes, nyugalmas magánya nagyon alkalmas a gondolkodásra, elmélkedő elmélyedésre. Ráeszmélhetünk belső lelki világunk alkotóelemeire és önkritikát gyakorolva vizsgálhatjuk, mekkora az értéke, menynyi a tartalma, van-e mélysége? Mert az embert belső lelkiénje teszi egyéniséggé, magasabb fokon személyiséggé. Szemlét tarthatunk a világ folyása fölötti szükebb vagy tágabb körben, fölismerhetjük a fölvetődő problémák súlyát és nehézségeit és az uralkodó áramlatokat. És akkor tapasztalni fogjuk, hogy milyen bonyolult a mai élet. Keressük a kivezető utat és majd ennek, majd annak az iránynak hatása alá kerülünk. Sokszor ellenezzük az okokat, de a következményeket szívesen vesszük. Itt nem használ többé a találomra kimondott magánvélemény, ha következetesek akarunk maradni önmagunkhoz, tisztán leszűrt, mindenképen helytálló elvekre van szükségünk. Az elvek harmóniájából kialakulhat az egyes világnézet. Erre senkit se lehet megtanítani, fárasztó munkával, komoly küzdelemben mindenki maga vívja ki önmagának. Az ész legszebb ékessége a tudomány, mely felszabadit, fölemel és életünket értékesebbé teszi. A tudomány nem szorítkozik a tudósok szűk körére, hanem mint a kultúra vezérhatalma általánosan érezteti áldásait. Csakhogy nem tűr maga mellett méltatlan társakat. Értem ezen a kicsiségeket, szükkebbü- séget, alantos gondolkodást. Ha életünket tisztábbá, nemesebbé és végtelenségig kihatóvá akarjuk tenni, akkor emelkedett szellemű életforgásra, komoly erkölcsű, fenkölt eszményü elhatározások következetes megvalósítására kell törekednünk. Ideálok, kitűzött célok nélkül nincs tervszerű élet, a foglalkozásból nem lesz élethivatás. Azért a reális valóság talaját nem kell elhagynunk és ha az ideálokat nem is érhetjük el, de mindinkább megközelíthetjük azokat. Természetesen a tökéletesedés ezen magasztos munkáját csak munkakedvvel, komoly életvidámsággal végezhetjük. A tagadás szellemének, a kételynek a pesszimizmusnak csak addig van létjogosultsága, mig a korhadt tönkök eltakarításán, fölismert régi botlások, járt rossz utak helytelenségének kimutatásán munkálkodik. De gyümölcshozó, eleven alkotásokra már nem képes. Ide tetterős, életvidám, reménnyel és bizalommal a jövőbe néző, előitéletektől és babonáktól ment, el nem csüggedő és vissza nem riadó uj szellemű tábor kell. így származhatnak az életben uj értékek.
