A Polgár, 1914. február (6. évfolyam, 5-8. szám)
1914-02-01 / 5. szám
VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. február 1. 5. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptulajdonosok, kiadók, és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Farsangi síi. Más esztendőkben februárban Karnevál herceg uralkodott, most pedig a gond és aggodalom. Semmi kedvünk sincs a farsangról Írni, mint ahogy a kik benne részt vesznek, azoknak sincs hozzá a régi kedvük. Életünk olyan bizonytalan, mintha egy vulkán hátán élnénk és folytonosan az errupciótól félnénk. Közéletünk zilált és esztelen. A szeretetlenség és közöny jelével } jellemezhető magánéletünk — j tisztelet a kivételnek — fényűző, amilyen Bizánc élete. És a kereseti, vagyoni viszonyokkal nem számoló fényűzés, ahogyan ott az aggodalmakat növelte — nálunk is látjuk ennek ijesztő nyomait. Itt-ott még vannak tartalékok, melyeket a fényűző élet el nem fogyasztott; de ha ilyen gazdasági pangás lesz még egy-két évig, amilyen most van, — akkor nemcsak az összes tartalékok, hanem az igénybe vehető hitel is ki lesz merítve és abból, vagy egy bölcs visszatérés lesz az egyszerű hoz, a takarékos, szorgalmas és minden polgári erénnyel ékes élethez, vagy pedig elkövetkezik a legnagyobb kétségbeesés. Hiszen a farsangi mulatságok részint azért nem sikerülnek, mert a fényűzés jegyében születnek meg. Minden ember, hogy tűhegyen a másikon,*- többet költ a mulatságokon való fényes megjelenésre, mint a mennyit kereseti viszonyai, jövedelme megengedne, ennek következtében, mig a cigány vígan húzza, ezeket az embereket a tépelődő gond kínozza, hogy mi lesz —holnap. Erre vezethető általában, hogy még ott is, ahol elkényszeredet- ten farsangolnak, — ott sincs hangulat és igazi jókedv. Még ott a legőszintébb ez, ahol ebben a keserves fagyos világban azt mondják, hogy — abcug farsang. A február egyébként is aggodalomkeltő minden válialkozásra. Ha a februári csalfa nap elő ragyog, ez a gazdára kész veszedelem. Ez azt jelenti, hogy reményei teljesedésbe nem mennek. A csalta február megcsalja a fák rügyeit, előszóiitja a fák kloroíil- ját, úgy, hogy márciusban ezek az idő előtt megduzzadí rügyek j virágba pattannak és az áprilisi zimankó és fagy megöli valamennyit. így van ez évek óta és vérzenek miatta, mert nincs sem Mit ér ez a... Mit ér ez a sok bubánat? Önmagámtól kérdezem, Hogyha ez még sokáig tart, Rossz vége lesz érezem ... Szakitok hát a bánattal, Megülöm ma a torát Korcsmárosné, csaplárosné, Hordja elém a borát!... Te meg cigány jöjj közelebb, Muzsikáld a nótámat, Tudd meg te is: „Egy leányért Balgaság a bubánat!“ Párbajozó nők. Párisban egyáltalán nem ritkák a nőpárbajok, mégis az a legújabb párbaj, melyben két fiatal leány vett részt a napokban s az egyik párbajozó halálával végződött, mindenfelé szenzációt keltett. A párbaj oka természetesen féltékenység volt. Barátaik és barátnőik jelenlétében tőrrel rontott egymásnak a két lány, oly hihetetlen vadsággal, hogy a jelenlevők nem is mertek közbelépni. A párbaj folyamán mind a ketten megsebesültek, de azért tovább vagdalkoz- tak, amig a fiatalabb, a tizenkilenc éves Marié Hautenod össze nem esett. A fején és mellén kapott több sebet. Beszállították egy kórházba, ahol pár óra alatt meghalt. Franciaországban különben egyáltalán nem uj divat az, hogy a nők párbajoznak. Már Richelien hercegért, aki annak idején a nők híres kedvence volt, halálos végű pisztoly-párbajt vívott két előkelő hölgy, akik a hercegbe szerelmesek voltak. A párbaj okozója Polignac aszony volt, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy egy évig tartó gyönyörű szerelmi kaland váratlanul véget érjen. A herceg több Ízben is hiába kérte, hogy ne üldözze tovább Polignac asszony mindezek dacára egyforma hévvel szerette és féltékeny volt minden nőre, akit a herceg különösebb figyelemmel tüntetett ki. Madame de Nerle élvezte ez időben a herceg kegyeit és ezt Polignac asz- szony nem bírta ki. — Megszólította egy délelőtt a Bois de Boulogneban és pisztolypárbajra hívta ki. Madame de Nerle elfogadta a kihívást. Felállottak. A pisztolyaik egyszerre sültek ki, A szép Madame de Nerle elesett. A mellét elborította a vér. — Halj meg — kacagott a győztes, — igy hódítsa el tőlem bárki, akit szeretek. Madame de Nerle azonban nem sebesült meg halálosan. Nem a mellén
