A Polgár, 1914. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1914-01-04 / 1. szám

4. oldal. tékáról kritikát írni igazán nem tudunk. Oly szép, oly kellemes estét töltött a nagy publikum az Urániában, amelyet lefesteni kel­lőképen nem lehet. Érezni és ér­teni kell. Az a díszes közönség, mely az UTOLSÓ BOHÉM bemutató­ján megjelent; az előadás közben és utánna s még ma is elragad­tatással beszél az ott szerzett kel­lemes benyomásokról. Függetlenül, minden befolyás­tól menten s teljesen elfogu­latlanul ajánljuk olvasóközön­ségünknek megtekintésére az UTOLSÓ BOHÉMOT, e kiváló, teljesen uj kinema- szkeccset, mely ma vasárnap utol­jára kerül színre Szatmáron az Urániában és pedig délután fél 4, fél 6, fél 8 és este fél 10 órai kezdettel. Aki kellemesen és igazán jól akar mulatni, annak érdeke ezen előadások bárme­lyikén okvetlen megjelenni. Óriási« nagy humoros-előadá­sok ezek, amelynek szemlélése közben még a legkomolyabb em­bernek is nevetnie kell. A hét műsora is igen elsőran­gú számokból van összeállítva. A városi színház heti műsora. (1914. évi január hó 4—11.-ig.) Vasárnap délután „Katonado­log“ operette (Béri. szün.) félhely- árak. Este „Mozikirály“ operette (Béri. szün.) Hétfőn „Zöldfrakk“ vígjáték (C. bérlet) Újdonság. Kedden „Koldusgróf“ operette (A. bérlet.) Szerdán „Zöldfrakk“ vígjáték (B. bérlet) 11-szor. Csütörtökön „Mozikirály“ ope­rette (C. bérlet.) Pénteken „Híresek“ dráma (A. bérlet) I. újdonság. Szombaton “Híresek“ dráma (B. bérlet) Il.-szor. Vasárnap délután „Nevetőférj“ operette. I POLGÁR | Innen-Onnan. * * * Egy tudós tanár az erdőben séta közben egy gombaszedő atya­fira bukkan. Megdöbbenve veszi észre, hogy ez a mérges gombákat is a legnagyobb nyugalommal ha- jigálja a kosárba. — Szerencsétlen — rivall rá az atyafira — hiszen ezek a gombák mérgesek! — Ne tessék félni — mondja az ember — nem eszem meg őket, — eladom. * i — Milyen illedelmes, udvarias a kis fia, asszonyság! — Bizony, a gyerek egészen az apjára ütött, annak is mindig elengedik a büntetés egy részét, mert oly jól viselkedik a fegy- házban! * Éjjeli őr (egy zsákot cipelő em­berhez): Megállj! Ki vagy?! — Én vagyok, sógor, nem érek rá, sietek nagyon. Éjjeli őr: Nem hallotta kend a „megálljt“? Szerencséje kendnek, hogy siet, mert megmutatnám kendnek, mit tesz az nem enge­delmeskedni egy hivatalos sze­mélynek. * — Végre megkaptad a diplo­mádat... Dehát miért sírsz? — A jövendő pácienseimet saj­nálom. * — Inkább eltemettetem magam mondja a bácsi semhogy eléges­senek. A temetés mégis csak ol­csóbb. — Óh, mondja az öccs, ne tö­rődjél vele, hiszen én viselem a költségeket. * — Mi lesz a fiacskájából? — Ügyvéd. Már most is foly­ton a mások dolgába üti az or­rát. Hát legalább fizessék meg érte. HÍREK. * * * Olvasóinknak, jóakaróinknak és ismerőseinknek örömteljes bol­dog aj esztendőt kívánunk! Sárközi Lajos — megyebi­zottsági tag. Mint „Vármegye“ cimii rovatunkban is olvasható a nagykolcsi kerület(Nagykolcs, Kis- kolcs, Dobrácsapáti, Szamoskó- ród) Sárközi Lajos nagykolcsi re­formátus lelkészt, lapunk kitűnő tollú munkatársát egyhangúlag beválasztotta a megyebizottságba. Örömmel adjuk közre e hirt an­nál is inkább, mert Sárközi Lajos még csak két éve lelkésze a nagy­kolcsi ref. egyháznak s e rövid idő alatt már rászolgált a kerü­let egyhangú bizalmára, mely ez alkalommal, oly impozáns módon nyilvánult meg személye iránt. Szerkesztőváltozás. Df. Var­jas Endre hittanár megvált a Heti Szemle cimü lap szerkesztői állásától. A lap szerkesztését dr. Bakkay Kálmán vette át. Eljegyzés. Zékelyi és felsőpel- sőci Tóth Móric patóházi nagy- birtokos s mezőmadarassi Mada- rassy Gizella fia: Tibor, avasuj- városi szolgabiró, szombaton este tartotta eljegyzését sníérchányi Nagy Bálint vármegyei, utbiztos s földbirtokos s Török Strohmajer Amália leányával: Erzsikével Avas- újvároson. Szylveszter-esték. A lealko- nyodott 1913. év utolsó napjának estéjét Szatmár-Németi közönsége a legpompásabb hangulatban töl­tötte el. Az Iparos Otthon, Ke­reskedő Ifjak Köre, Társaskör és Iparos Olvasókör termei zsúfo­lásig megteltek mulatni vágyó közönséggel. Fesztelen jókedvvel búcsúzott el mindenki az 1913. számú esztendőtől. Az Iparos Ott­hon díszterme már este 8 órakor szorongásig megtelt ugyannyira, hogy valósággal szerencsésnek mondhatta magát az, aki helyet tudott szerezni, hogy a kiváló gazdag műsort végig élvezze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom