A Polgár, 1914. január (6. évfolyam, 1-4. szám)
1914-01-25 / 4. szám
VI. évfolyam. Szatmárnémeti, 1914. január 25. 4. szám. TÁRSADALMI. SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptuiajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmárnémeti, Kaziriczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Mezőgazdaságiink és sárosaink. A magyar városok közéletében, amennyire hinni lehet egyik kiváló statisztikusunknak legújabban megjelent városi statisztikai müvének, munkás fejlődés indult meg. Szinte tömegesen látnak neki*a városok a vízvezeték és csatornaépítésnek, az utcaszabályozásnak, és modern burkolásnak, fürdők, kórházak és egyébb középületek emelésének, világítási müvek létesítésének. Olyan nagy arányúnak mutatkozik ez a fejlődés, hogy pénzzel való ellátására egy nagy pénzintézet alakult, amelynek igazgatóságában a városokra hivatalból felügyelő belügyminisztérium is képviselve van. Ez a fejlődés örvendetes jelenségszámba menne, ha nem kellene joggal káros kisérő jelenségektől tartanunk. Ha ugyanis nem országos áttekintéssel és kellő beosztással megy a dolog, munkás- és pénzválságra vezethet. Kötelességünknek tartjuk erre az illetékes köröket már jó előre figyelmeztetni. Hasonló rohamos fejlődés ment végbe a múlt század nyolcvanas éveiben Angliában. A városok egyszerre tömegesen Írták ki a különféle városfejlesztési közmunkákat. A vállalkozók mindenütt megkötötték a s.rerződéseket és mivel természetesen sok munkásra is lett szükség, ügynökök lepték el a falvakat s csapatostól vitték el a mezők munkásait a városok falai közzé. Ebben az időben nép- telenedett el az angol mezőgazdaság s bár a nagy városi % munkák megszűntek, még ma sem lehet a városi életbe belekóstolt munkásokat a mezőre visz- szakapni. A városi munkásság nyomora pedig folyton nő és csak közjótékonysági alapon szervezett mezőgazdasági munkástelepek utján lehet ez a nyomort egészséges földmivelésre váltani. A mi mezőgazdaságunk igen nagy hijján van most is munkaerőknek. Pedig olyan időben élünk, amikor a mezőgazdasági munka igazán jutalmazó kezd lenni s amikor valóságos mulasztás a föld termőerejének bármi kis részét is kihasználatlanul hagyni. De ha megindul a városi munkástoborzás, a falvak mezőgazdasági népe még jobban megritkul. Mert a városi munkák legnagyobb részének főidénye épen összeesik a 9 tpánipöliös felesége. A Lajthán innen és azon túl a legérdekesebb asszony kétségtelenül Hohenberg hercegnő, a trónörökös felesége és mégis ő róla beszélnek és írnak legkevesebbet. Mikor Ferenc Fer- dinánd a szép és elegáns Chotek Zsófia grófnőt feleségül vette, sok találgatás volt arról az udvarban, vájjon milyenné alakul a fiatal asszony helyzete. Ó maga bizonyára arra számított, hogy a megmozdíthatatlan etikett tartózkodó álláspontra kényszeríti az udvart. Hát ez a rezerváltság tényleg be is következett és csak az ő nagy okossága és rendkívül finom tapintata tudta az elfogultságokat legyőzni és bízvást mondható, hogy az udvar hölgyei között most egy sincs, aki a legmagasabb körökben népszerűbb és kedveltebb volna, mint a hercegnő. Akik ismerik, természetesnek találják ezt a pozícióját. A hercegnő nagyon szerény, noha méltóságát minden körülmények között megőrzi. A legszebb asszonyi erény ékesíti: véghetetlenül szeretetreméltó, mindig és mindenki iránt nyájas, még a szolgaszemélyzet iránt is jóságos, úgy, hogy akinek panasza van elébe terjesztheti. A király ismeri és méltányolja a hercegnő kiváló tulajdonságait és valahányszor nagyobb ünnepségek alkalmával az udvarnál tartózkodik, a leg- kitüntetőbb figyelemben részesíti. A trónörökös sokszor látja vendégeiül a királyi ház tagjait és a főhercegnők és főhercegek örömest mennek el a Belvederebe, ahol a fejedelmi háziasz- szony csodálatraméltó kedvességgel fogadja őket, úgy, hogy annyira otthonosnak sehol se érzik magukat, mint a trónörökös palotájában. Hohenberg hercegnő minden figyelmét elsősorban férjére fordítja. Gyöngéd gonddal elhárít tőle mindent, ami elkedvtelenithetné. A trónörökös nemcsak a leghatalmasabb ur a két birodalomban, de a legboldogabb családapa is. A hercegnő csak neki és gyermekeinek él. Példátlan önzetlenség és áldozatkészség jellemzi ezt az asszonyt — igazán uralkodónak való feleség. Manapság kevés az ideális házasság, de a trónörökösé az. Ha van annak valami különös titka, hogy mivel lehet a házasságban a boldogságot állandósítani, hát akkor a hercegnő ennek a titoknak a nyitját ismerheti. Csalhatatlan érzékkel megsejti a férje óhajtásait és igyekszik azokat teljesíteni, még mielőtt kifejezést adna velők. Soha sem* miféle kívánságát meg nem tagadta, még ha teljesítése talán terhére esik is. Bármilyen messzi útra is elkíséri, ha a királyi herceg kívánja, sokszor még az egészsége rovására is. Hát ez
