A Polgár, 1914. január (6. évfolyam, 1-4. szám)
1914-01-18 / 3. szám
6. oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. Helyes takarmánytermelési rendszer. A rétek és legelők javításával és gondozásával kapcsolatban okszerűbben kell eljárnunk a szántóföldi takarmánynövények termelése terén is, hogy az eddiginél több és jobb takarmányt nyerjünk. Ez irányban az első lépésünk a takarmánytermelés helyes szervezése, okszerű takarmánytermelési rendszer megállapítása legyen, ami alatt azt értjük, hogy a viszonyoknak legjobban megfelelő takarmánynövények termelését karoljuk fel, ezeknek arányát helyesen határozzuk meg és számukra igényeinek megfelelő helyet biztosítsunk. A legolcsóbb takarmányt a pillangósok közül elsősorban a lucerna és azután a lóhere szolgáltatja és mégis úgyszólván az egész országban háttérbe szorítja ezeket a zabosbükköny, amely egyike a legdrágább takarmányoknak. Országos átlagban a szántóföldnek nem egész 2 százalékán termelnek lucernát, 3 százalékán lóherét, zabosbükkönyt ellenben 4 százalékán, vagyis majd annyi területén, mint az egyébb pillangósokat összesen. Különösen Fejér, Baranya, Tolna, Somogy, Bars, Nóg- rád, Heves, Borsod, Szabolcs, Bihar és Temes megyékben termelnek sok bükkönyt, néhol 7—8 százaléknál is többet, pedig e megyékben többnyire igen jól diszlik a lucerna és lóhere is. Célszerű volna tehát a zabosbükköny termelését kisebb területre szoritani és helyette lóherét, de még inkább lucernát termelni. De mig egyes vidékeken a lucernát és lóherét indokolatlan mellőzésben részesítik, addig máshol olyan talajokon is erőltetik termelésüket, ahol nem sikerülhetnek. így a lóhere nem megy jól a nagyon száraz alföldi talajokon, a lucerna a gyenge homokon stb., ezért ilyen viszonyok között ezeknek a helyettesítésére más növényeket kell keresni. Különösen a homokra az odavaló növényeket célszerű kiválogatni és az eddiginél nagyobb mértékben termelni, igy a nyúlszapukát, baltacimot, biborhe- rét és szöszösbükkönyt. Az Álföldön is nehezebb feladat a takarmánynövények helyes megválasztása és itt a lucernán kívül különös figyelmet érdemel még a csa- lamádé, amelyet különben országszerte az eddiginél sokkal nagyobb területen kellene termelni, mivel rendkívül olcsó takarmányt szolgáltat. A takarmánytermelés helyes szervezése esetén persze nem szabadna olyan hibáknak előfordulni, hogy tiszta zabot vessenek takarmánynak, amint ez többfelé még szokásos, holott a sokkal kevesebb és gyengébb takarmányt ad, mintha bükkönnyel keverték volna. A*termelendő takarmánynövények kiválasztásán és termelési arányuk megállapításán kívül figyelmet kell fordítanunk azok megfelelő elhelyezésére is. Sok gazdának az az elve, hogy a takarmány nem érdemli meg a jó földet és ezért ezt következetesen a legrosszabb és leggyengébb földekbe veti. Pedig a takarmánynövények nagy termést csak jó és táperőben gazdag talajon adnak és elsősorban a takarmányok számára kell az ilyen földeket fenntartani. Viszont éppen olyan helytelen a legjobb földeknek állandóan takarmánytermelésre való használata és mégis sok felé látjuk azt a szokást, hogy egyes földek (különösen a faluhoz legközelebb lévők) örökösen takarmányt teremnek. Az ilyen egyoldalú kihasználás a terméseket szintén jelentékenyen leszállítja. Az egymásután való gyakori vetést, különösen a herefélénél tanácsos kerülni, különben beáll az úgynevezett hereuntság, amely a termések erős csökkenésében nyilvánul; ezt elkerülendő, ne vessük a lucernát és herét 6 évnél hamarább ugyanabba a talajba, csakis erős trágyázás esetén lehet ez az időköz 4 év. Amint kárhoztatjuk a takarmánynövények rossz helyre utalását, éppen úgy nem helyeselhetjük a vetésforgó olyan összeállítását sem, hogy abban a takarmány szinte takarmány vagy kapás után következzék és a kalászosok is egymást kövessék. Ilyen forgót követnek például Békés, Bács és Fejér megyék egyes vidékein, ahol kukorica után jön a zabosbükköny és ezután két vagy három kalászos is következik egymás után. A helyes sorrend az, ha a kalászosok sohasem, követik közvetlenül egymást, hanem két kalászos között takarmányt vagy kapást termelünk. Konkoly Thege Sándor dr. Különfélék. Magyarország lakosságának szaporodása vallásfelekezetek szerint. A legutóbbi népszámlálás szerint Magyarország lakosainak száma 20,774.774 volt. Ebből r. k. 10,806.764, g. k. 2,014.470, ref. 2,602,545, evang. 1,331,509, gör. kel. 2,970.185, izraelita 928.621, unitárius 73.601, egyéb 17.049. Ami a népesség szaporodását illeti, e tekintetben a római kathoükusok vezetnek, közvetlen utána jönnek a zsidók, majd a görögkatholi- kusok, unitáriusok, reformátusok, görögkeletiek, evangélikusok. Ha azonban 70 esztendő adatait nézzük, a szaporodási arányszám megváltozik; nevezetesen' 70 év alatt 100 izraelita vallásu lakos 303-ra, 100 róm. kath. 173-ra, az unitárius 155-re, a gör. kath. 152-re, a református 140-re, evangélikus 132-re, gör. keleti 130-ra szaporodott. 70 év alatt a magyarországi lakosság’min- den 100-a — 161 főnyi szaporodást ért el. Állatbiztosító szövetkezetek szervezése. A falusi állattartó gazdák körében nem lankadó élénkséggel folyik az állatbiztosító szövetkezetek szervezése. A Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság mint központ kötelékében 294 uj szövetkezet alakult a múlt évben. Oly szám ez, hogy talán eddig elő sem fordult szövetkezeti mozgalmunk történetében, hogy egyik szövetkezeti ágazatunkban ennyi uj szövetkezetei hozzon létre egy esztendő. Ez legvilágosabb bizonyítéka a mozgalom életrevalóságának. Uj hetivásárok. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Avasujvárosban minden hét hétfőjén heti kirakó-, valamint sertés, juh és kecskevásár tartassák. Szénkéneg árának megállapítása. A szőlősgazdák által, a filloxera ellen való védekezésre hesznált szénkénegnek árát, a földmivelésügyi minisztérium f. évi január hó 1-től kezdve q.-ként 35 koronában állapította meg, a bizományi szénkéneg raktárak kezelési költségeit pedig q-ként 1 K. 20 fillérben. A bizományi raktárak tahát a szénkéneget ezen árban kötelesek árusítani. Burgonyavetőgumó-beszerzés. A múlt év folyamán uralkodó rendkívül időjárás folytán az ország némely vidékén a burgonyatermés annyira megromlott, hogy gumója vetési célokra egyáltalán nem használható. Erre való tekintettel a töldmivelésügyi miniszter intézkedett, hogy a gazdaközönség méltányos áron jó fajtájú és alkalmas minőségű burgonyavetőgumót kaphasson. A burgonya beszerzésével és árusításával a miniszter a Magyar-Mezőgazdaság Szövetkezet (Budapest,
