A Polgár, 1913. december (5. évfolyam, 52. szám)

1913-12-25 / 52. szám

V. évfolyam. Szatmárnémeti, 1913. december 25. 52. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre. . . 4 korona. Egy lap ára 10 fillér. Laptulajdonosok, kiadók és a szerkesztésért felelősök: az Északkeleti Könyvnyomda tulajdonosai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. szám, (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. * Hz Ip testté lett. Robotos utján álljon meg ma a világ. Tombolásával hagyjon fel az élet. Ami fáj, ne fájjon. A seb hegedjen be. Csendesüljön a zajgó szív, a lélek öltsön szár­nyakat, zendüljön zsolozsma az ajkakon, angyalok éneke : Dicső­ség Istennek, békeség emberek­nek ! Az Ige testté lett!... Az Ige testté lett. Ez a tartalma karácsonyi ünnepünknek. Keresz­tyén hitünk igy fejezi ezt ki : Is­ten alászállott a földre, hogy va­lóra váltsa azt az Ígéretét, mit a bűnös ember megváltására tőn, a kezdet kezdetén. Tehát a ka­rácsony váradalmak valósulásának ünnepe, teljesedés szent napja, izzó remények bizonyosságának megjelentése. Hogy úgy mondjuk: megistenesítése a földnek, a sár­nak, az embernek ! Csillogó, pom­pázó a keresztyén hit szelíd glo- lia-fényében s való öröme a lé­leknek ott reng bölcsőjében. — Azért öröme a karácsony min­denkinek. A hitetlennek is. An­nak is, aki meg akarná fosztani a karácsonyt égi bábájától, isteni tartalmától. Aki ókori emléknél, természeti ünnepnél, vagy talán az anyagi szociális megújhodás allegóriájánál egyebet látni nem kíván benne. Még az ilyennek is ünnep a karácsony, akárhogy ta­gadná : lelki értelemben, mintha a hit sugára aranyozná be örö­mét. Hiszen lehetetlen nem érez­nie, hogy a testen, az anyagon áttör valami megCgadhatatlan erő, ami nem az anyag sajátja, amit úgy hívnak : vágy, sóvárgás, epe­kedés, remény valami megfogha­tatlan után, olyan boldogságért j való emésztődés, amit csengő ér­cekben kifizetni nem lehet, ami­nek valóságát végeredményben csak az a hit adja meg, a ma testté lett Igébe vetett hit, az Ő szent testén keresztül kivívott diadalom hite. Megújhodást várok. A keblem­be íiott Ígéretek, legnemesebb er­kölcsi erőim diadalának valósá­gát várom. Ez a világ hiábava­lósággal fizet minden várásomra, minden küzdelmemre. Odahajtom fejem a ma Született jászol-böl­csőjéhez s önként kiáradó hitem­mel átölelem Benne a valóságot. Nem hiába küzdők, élek. Nem ürességet remélek. Az Ige testté lett. Jövel karácsony áldott boldog­sága ! Fázunk, didergőnk: me­lengess fel ! Éhezünk, szomjúho- zunk; elégíts meg! Erőtelenek. vagyunk: segélj! Megárvahod- tunk: gyámolits! Békételenke- dünk: egyesíts ! Üldöztetünk : ol­talmazz ! Kétségeskedünk: adj hitet! Elkárhoztunk : üdvözíts ! Mindent megtehetsz te, óh ál­dott karácsony! Te szülöd a Szereletet!... Az Ige testté lett! Nagykolcs, 1913. december 24. Sárközi Lajos, ref. lelkész. Karácsonyi ének. (Dallam: Az Úr énnékem őriző pásztorom.) Áldott karácsony fehér boldogsága Jövel Jézussal e bűnös világra. Úgy várunk, hívunk meleg könny hullással: Jöjj el már hozzánk a vigasztalással. Nyugtassa meg lelkünket szent vigságod, Hozz hajlékunkba meleg boldogságot. Szelíd örömöd fényt szór a szivünkbe, Örömkönnyeket gyűjt száraz szemünkre. Ha van igaz boldogság: a Tiéd az. Ebből fakad sajgó lelkünkre vigasz. A Te csöndes jöveteled mily édes! Beszél a szenvedők fájó szivéhez. ígéreteddel sebünket kötözd be. Örömeiddel bánatunk öntözd le. Szenvedőnek légy jó vigasztalója, A csüggedöt biztasd, hogy jön az óra, Melyben sietsz hozzá a megváltással, A bűnösökhöz a megbocsátással! Ma születettnek áldott boldogsága Köszönts be lelkünk fázós otthonába! Hints balzsamot a sebzettek sebére, A sötétben légy lelkűnknek vezére! A bánatnak hűlt könnyeit Te látod: Örömöddel töltsd bé hát a világot! A karácsonyfa eredete. Ha az ember azt látja, hogy meny­nyire dívik nálunk a karácsony-est leg­szebb díszének: a karácsonyfának fel­állítása, bizonyára azt hiszi, hogy már több százados szokás. Pedig a való­ságban úgy áll a dolog, hogy még száz év előtt ismeretlen volt nálunk a karácsonyfa s csak 1830 körül kezdett ez a szokás hazánkban elterjedni. És pedig mint sok minden jó és rósz, úgy ez is Ausztrián keresztül jutott be hoz­zánk. Ugyanis Nassau- Wulburg Hen­riette hercegnő, Károly főherceg neje a múlt század elején felállította a bécsi Burgban az első karácsonyfát, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom