A Polgár, 1913. február (5. évfolyam, 6-7. szám)
1913-02-02 / 6. szám
Szatmár-Németi, 1913. A POLGAR 3-ik oMal. babérkoszorúval jutalmazott. Zseniális játékával egészen elragadta a közönséget. A többi szereplők is — Lord Stonbury: Szőke, sir Ernest Crudech, ügyvéd: Borbély és Mauricce Morizs: Ács József s a többiek kicsiny szerepükben — szintén hozzájárultak a darab sikeréhez. Szombaton délután ifjúsági előadás volt. Kisfaludy Károly »Pártütők« cimü vigjátéka került színre. Este a »Faun« ment előbbi estihez hasonló sikerrel. (S—;atf Szerelmi ügyvitel. Irta: Vértesi Gyula. A dolog úgy esett, hogy a minap, majdnem egy időben két levelet kaptam otthonról, a pátriámból. S ezt a két levelet intéztem én el olyan kitünően, hogy akár patentét kérhetnék rá. A két levél: I. Kedves bácsikám! Azt mondják, hogy te értesz valamit a szív ügyekhez. Nagy prakszisod van benne. Elvégre jó régóta kalózkodol ezen a téren. (Szemtelen kis fruska 1) Hát érthetsz hozzájuk valamit. Sokat tudom, hogy te sem érthetsz, csak any- nyit, a mennyit egy szegény férfitól kívánni lehet, aki, ha legjobban ismeri az eféléket, hát legfeljebb úgy ismerheti, mint valami földi csillagász a Merkúrt. Hanem nálam mindenesetre jobban ismerheted a Merkur bolygót, akarom mondani a szerelmet. Mert bizony Isten, velem először történik meg, hogy attól félek, hogy beleszerettem valakibe. Nem tudom bizonyosan, úgy van-e, mert eddig eszembe se volt megszeretni valakit, azért akarok tőled tanácsot kérni afelől, hogy amit én érezek, szerelem-e és ha az, hogy akkor mit csináljak vele? De hadd kezdem élőről. Múltkori levelemben azt írtam, — ha ugyam emlékszel még rá, mert azt is hallottam ám rólad, Guszti bátyám, hogy mindent hamar el szoktál feledni, — azt Írtam, hogy végre foszladozní kezd életem borús ege, (ugy-e szép költői kifejezés volt?) mert mutatkozni kezd egy valamire való fiatalember, aki talán enyhíteni fogja ezt a vidéki szomorúságot, ügy is történt. Ő az egyedüli, aki itt a bosztont tudja, a többi mind dreisrittez és ráfogja, hogy az a bosz- ton. De ez tudja. Ami igaz; igaz. Én nem akarom letagadni az előnyeit. De a gorombaságát se halgatom el. Egyedül jöttem ki a templomból, ő kint állt és nem csatlakozott hozzám. No hát, ez a legnagyobb gorombaság, legmagasabb fokú szemtelenség! Egyszerre vége lett a róla táplált minden jó véleményemnek 1 Pedig sajuálom, már csak miattad is. Mert neked jó barátod. Hiszen főleg ezért is fogadtam szívesen. Azaz, hogy azért, mert a szívességemet elöljárójában megérdemelte. Igen eleintén egész derék, szeretetreméltó embernek mutatta magát. Olvasott, müveit embernek, aki amellett, hogy sokat tudott nem volt se száraz, se pedáns. Nem fitogtatta örökösen a tudását, nem tartott lexikoni előadásokat, mint ez a többi idevaló tudós ur aki, ha részletekben nagynehezen lerakja Kolozsvárott a doktorátusokat, hát úgy viseli magát, mint valami egyetemi dekán. Ez a te barátod egészen másforma volt. Reám mindig azt a benyomást tette, mintha valami Jókai-féle regényhősnek indult volna. Gyöngéd, bátor, jólelkü és erélyes ; okos, de szerény, igazi férfiú. De o- lyan igazi férfiú, aminő csak a regényekben szokott lenni. Ott is csak a Jókai regényeiben. Hallottam a háziasszonyától, akinél lakik, hogy Hektor sebes lábát (van egy gyönyörű vizslája, azt hívják Hektornak), úgy ápolgatta, mint valami vereskeresztes ápolónő, de közben az egyik hencegő szol- gabirócskának majd kettévágta a karját (miattam párbajozott vele, mert az azt mondta rólam, hogy engem azért hoztak ide, hogy férjhez adjanak.) No, ezt is kikotyogtam, pedig dehogy is akartam neked megírni, hogy Gabi értem verekedett! Kiilörnben most már megírhatom. ügy is vége mindennek. És ő most már úgy se fog többé értem verekedni. Ne is cselekedjék mert ez egyszer is belebeíegedtem attól való féltemben, hogy hátha neki is baja esik, pedig tudtam, hogy úgy viv, mint egy kisisten ! Viv is, tenniszezik is mesésen! És nagyszerüan táncol. Mulatni is tud, urasan, gavaliérosan, de nem dönti magaba az italt, mint a többi itteni alak; se nem issza le magát a sárgaföldig, csak a nobelspiccig, és akkor még kedvesebb. Jókedvű, vidám legény volt a Gabi de akivel amellett. Karthauziról is lehetett beszélni. Niet tzschéröi is És Tanieröl is; az irodalomfilozófiáról is. Vájjon rajta s rajtam kívül olvasott-e itt valaki Eötvöst vagy Tainerí. És most végre kisült, hogy ez a férfi is akit már imádni kezdtem, csak olyan komisz fráter, mint ti többiek mindnyájan, teremtés híres remekei! Most már megírhatok neked mindent. Mert az én szép álmomnak már mindörökre vége lett! Mert a te Gabid egy haszontalan nyomorult férfi, akiből ki kellett volna áb- rándulnom, még ha ezerszer jobban szerettem volna is, mint ahogy szerettem. Az utolsó bálon történt: a megyebá- on. Majd minden négyesem az övé volt. Pedig előzőleg szemtelenül viselte magát. Egész a bál előtti estéig nem kért tőlem táncot. Én pedig sorra kikosarazíam már mindenkit, várva, hogy ő kérje el a táncaimat. — Csak az utolsó este kérdezte, hagytam-e neki táncot? — Mindent. — feleltem. — Akkor mind az enyém, - kiáltotta örömmel. — Jó, jó, de előbb számoljunk urfií Miért nem kéri maga előbb táncot? — Nem snertem! Azt hittem, tartogatja valami külömb legénynek, valami íicsur mágnáskának vagy valami firílinek. — Hát maga azt hiszi, hogy nekem ilyenek kellenek? Igazán megérdemelné hogy megbüntessem, egyet se láncoljak magával. De olyan szépen kért hogy, mégis majd minden táncomat vele táncoltam. Bál után, mikor iekisérí a kocsinkhoz a lépcsőház egyik kanyarulatánál, míg a mamáék hátramaradtak, egyszerre csak elkezdett beszélni arról, hogy ő mennyire szeret engem. Ekkor először beszélt róla. (Talán azért is szerettem én úgy belé, hogy ő ennyi ideig hallgatott?). Mikor beültünk a kocsiba, elkérte a mellcsokromat. Ugy-e, nem illett hogy odaadtam. De nem tudtam megtagadni tőle. Mikor odaadtam, az ajkához emelte. Megcsókolta az én hervadt kis virágaimat. Ez úgy meghatott, hogy azt mondtam neki, üljön be ő is, majd hazavisszük. Mig felszaladt a téli kábátjáért, a mama rosszul nevelt, szemteleu leánynak nevezett, de mit bántam én, boldog voltam, hogy még vek lehetek pár percig. A mama oly féltékenyen és haragosan nézett ránk, mint valami áspiskígyó, de a- zért Gabi talált rá módot, hogy a kezemet megfoghassa a lábunkra terített pokróc alatt. Jaj, bácsikám, én ki sem mondhatom, micsoda gyönyörűséget éreztem, mikor a keze egy pillanatig a kezemet simogatta, lágyan, szelíden bizsergetően, mintha minden gyöngédsége ott lett volna az ujjai hegyében. Hát még mikor kiszálltunk a kocsiból s mig a mama előre ment, ő egy alkalmas pillanatban, mig a boát igazgatta a nyakamon, megcsókolta a hajamat. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, pedig a szivem úgy dobogott az ö- römtől, hogy majd felpattantotfa a derekam selymét. Szidhatott azután a mama egész lámpaoltásig, hogy mit kezdek én azzal a kis hivatalnocskáva!, mikor még a főispán fia is elvenne, ha akarnám, bántam is én a mama beszédét is, a főispán fiára fs fütyültem — csak azt a csókot éreztem a hajamon. És? Nos hát azóta ezt a jeles urat nem láttam. És mikor a templomból a minap kijöttem ő ott állt és nem kisért haza. Szóval vége van mindennek! Leestem a menyországompó! és a hősömről, akit i- mádtam, kisült, hogy csak egy nyomorult férfi, aki akkor éjjel a bál után talán be- pezsgőzőtt és azért beszéli szerelemről és tallérok gőzmosása >g gLJj ^ ■ S se I A IP á 1 Kézimunkák, glacé keztyük tükorfénnyel hófehérre- ““ Jf Jf ^ ® i bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyári főüzlet: Szatmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 1. Nagykároly: Szécnenyi-u. 34. Állapíttatott 1886.