A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-19 / 4. szám
A POLGAR Szalmár-Németi, 1913. Alk «»Hal. •■*xc£tua — —i-—nrn-iTTn rn i - i m ■«—>m n u.n i i .1 m j — De miért ? — vetette fe! ismét a kérdést a fiatal asszony. Miért ? . .. — Miért ?!... Hát megmondom : magáért ! Most jnár tudja. Kopogtak az ajtón. — Vili, az Istenért bújjon el rögtön, tthon az uram, lekésett biztosan... De siessen !.. *. Tipos, — mint a másik, — elbújt. Verő idegesen fészkelődött rejtekhelyén. So- mossyné az előszobába rohant, hogy férjét visszatartsa. A belépő egy sürgönyhordó volt. Táviratot hozott Somossynak. — Előjöhet — szólt a sürgönyhordó távozása után Síposhoz. Nincs semmi baj. Hidegfelvágottatt és vörös bort tett az ászt lra. Néhány percig szótlanul fogyasz- ották az uzsonnát. Az asszony rátért az előbbi témára: — Az imént azt mondta Vilii, hogy én miattam. Beszéljen egy kicsit világosabban! Igen magáért! Az a gazember megsértette magát s igy engem is. Ezért provokáltam s lelövöm, megölöm, mint egy kutyát, — mondta felindulással. Az asszony rimánkodni kezdett: — Ne csináljon ilyet. Ne bántsa szegényt, én megengedek neki... — Még pártolja azt a bitangot! — tört ki féltékenység szenvedélyével Sipos. — Még pártolni meri! — Én nem őt pártolom, hanem ... hanem magát féltem. Az életét, amely nekem is olyan kedves, mint magának ... — Megölöm, lelövöm! — ismételte az iró lángoló arccal s szemeiben a bosszú tüze égett. Néhány pillanatnyi csönd következett, amelyet egy egy kopogtatás zavart meg. Az iró gépiesen^tünt el a két szobát elválasztó függöny között. Mig az asszony az érkező elébe sietett. Egy magas szikár ember lépett, be. — Kezét csókolom, nagyságos asszonyom ! Pipere cikkekben utazom! Ajánlhatnék talán valami különlegességet parfümökből, pipere dolgokból ? ... Itt van például ez a legfinomabb parfüm, amelyből egy csepp elegendő s amellett feltűnően olcsó... Az asszony gyorsan végzett a tolakodó vigéccel. Izgalmas percek következtek. Egy szekrény recsegni kezdett s a türelmét vesztett Verő kilépett belőle. Somossyné ismét olyan lett, mint a fehérre meszelt fal. Lábai inogtak, teste remegett, a;kai színtelenné váltak. Kimerültén rogyott a díványra. — Hol van az a gyáva, hazug fráter, ismételte szinte Verő a másik szavait. S to- porzékolva mérte elejétől végig a szobát. — Ha elibem kerül, összemorzsolom, mint a malomkő a búzát! — folytatta most már nekivörösödve. Az asszony kérlelni kezdte: Üljön le, Ottó, — ide mellém. Ne csináljanak itt botrányt. Intézék el egymás között, másutt. Verő a hosszas kérlelésnek végre en- gedétt. Leült a fiatal asszony mellé. Somossyné tovább folytatta : — Látja, Ottó, én egyformán szeretem mindkettőjüket... Mintha villamos ütés érte volna, úgy ugrott fel e szavakra Verő. Néhányszor végig mérte a szobát, aztán egy hirtelen elhatározással átment a másikba, oda — ahol gyilkos ellensége elrejtőzött. Az asszony szive mind erősebben dobogott. Melle ziháltar. emelkedett. Elképzelte maga előtt a két viaskodó, vértől borított ellenfelet. S már majdnem segítségért akart kiáltani, mikor meglepő fordulat következett : a két barát kart-karbaöltve jött ki a másik szobából, mosolygós, megelégedett arccal. Megállották a rémületből csodálkozásba eső Somossyné előtt és Sipos lassan, minden szót hangsúlyozva a következőket mondla: — Nagyságos asszonyom ! Csodálatosak a véletlen utjai, amelynek sok esetben boldogságot, de legtöbb esetben keserű csalódást köszönhetünk. Éppen ilyen szeszélyesek a nők is. Izráel népének vallási könyve, a Talmud, azt mondja például egy helyen : „A Teremtő tiz font csacskasággal ajándékozta meg az emberi nemet, melyből a nők rögtön kilenc fontot lefoglaltak maguknak.“ És annyi igazság rejlik e néhány szóban. Nem akarok hosszadalmas lenni. A játéknak úgyis vége. Én és Verő a régi, jóbarátok voltunk mindaddig, mig a véletlen közre nem játszott. Megtudtuk ugyanis, hogy mindketten kedvcltjei vagyunk nagyságos asszonyomnak. Az őszinte barátság azonban jobban összeforrasztott bennünket, semhogy e tehetetlen állapotot lovagiasan intéztük volna el egymás között. Tehát egy másik, barátságos megoldást kerestünk: — a ma délután lejátszódott komédiát. Mivel pedig a játék véget éri s nem óhajtjuk tovább a nagyságos asszonyom igazságos szivét magunkénak mondhatni: Isten önnel nagyságos asszonyunk. Azok éppen távozni akartak, mikor az előszoba ajtaja hirtelen kitárult s belépett a férj. A szoba közepén megáit s néhány másodpercig farkasszemet nézett a barátokkal. Aztán két névjegyet dobott az asztalra: — Azt hiszem: tudják mi a kötelességük ! *** Másnap megtörtént a párbaj. Verő halálos sebet kapott, mig Sipos és Somossy sértetlenül távoztak a vívóteremből. *** Egy hét telt el a komédia óta. Verő már a legcsöndesebb emberek hazájában pihen Sipos ott ül a fiatal asszony mellett s édesen suttogja a fütébe: — Ugy-e már csak engem szeretsz? Szenvedélyesen izzó tekintete véletlenül lesiklik az asszony ideálisan szép arcáról s a szemközt levő falon függő olaj- festményen pihen meg. A Somo.ssy mellképén. Arca fakó szint ölt, agyán mint villám repül keresztül a gondolat, mely szavakba ömlik. — Hiába minden : hárman voltunk, ketten vagyunk. Islcnlisztclet. A szatmári református templomban vasárnap délelőtt 10 órakor dr. Kováts J. István lelkész, délután 2 órakor Sarkad! Nagy József s.- lelkész prédikál. A németi ref. templomban vasárnap délelőtt és délután Kovács Lajos lelkész prédikál. Dr. Baltazár Dezső tiszántúli ref. egyházkerületi püspök levele a polgármesterhez. Dr. Vajay Károly polgármester a vasárnapi papválasztás e- redménvét megsürgönyözte dr. Baltazár Dezső debreceni református püspöknek. A! püspök erre a következő le velev intézte a polgármesterhez: y Kedves barátom! Nagyon köszönöm a szives figyelmedet, hogy meg sürgönyozted a választás eredményét Nagy örömöt okoztál vele. Gratulálok az eredményhez. Kissé kél- ségeskedtem. Most annál boldogabb vagyok. Ha nem volna kifogástou ellene. a beigtatást én szeretném vé- i gezni A történlek után nektek is mindent el kell követni, hogy a beigta- tás minél fényesebb és ünnepélyesebb legyen. Tisztelő és szerető bará- • tód dr. Baltazár Dezső. Lorántffy-estély. A helybeli Lo- rántfl'y Zsuzsanna Egyesület f. hó 25- ikén. este 5 órakor, a helybeli ref. leánynevelő intézet tornacsarnokában felolvasó-estélyt tart a következő műsorral : 1) Megnyitó ének. Előadja a prot. leányiskolái énekkar. 2) Liszt—iRigolettó ábránd. Zongorán előadja Tar Ella urhölgy. 3) Felolvasás. Tartja Duszik Lajos ur. ö) Csárda-jelenet Hubaytól. Hegedűn előadja Leithner János ur, zongorán kiséri Mátray Etelka urleánv. 7) Záróének. Előadja a prol. fels, leányiskola énekkara. Választmányi ülés. A Szatmárme- gye.i Gazdasági Egyesület igazgató választmánya f. hó 22.-én délelőtt 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében ülést tart. Kinevezés. A pénzügyminiszter — Koczka Mihály pénzügyi számtisztet pénzügyi számellenőrré nevezte ki. Emlékeztető. A szatmárnémeti németi részi gör. szertartásu kath. magyar egyházközség ma, vasárnap este tartja jótékonyeélu táncvigalmát az I- paros Otthon disztermében Kazinczy- utca 17. sz. Szünetek alatt mozgófénykép mutatványok. Csizmadia-iparosaink évi közgyűlése A helybeli csizmadia ipartársulat szombat délelölt tartotta rendes évi közgyűlését saját helyiségében. A gyűlés igen látogatott volt. 207 mester jelent meg A gyűlés első tárgya a tiszt- ujitás volt. Elnök lett 117 szavazattal Sinav Lajos. Mogyorós József 78 sza-
