A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Szatmár-Németi, 1913. A POLGÁR 5-ik oldal. Lopta pedig mindezt egy esztendő alatt. Helyesebben ennyit vallott be egy évi működéséből. Feljelentőből vádlott. Szántó József és Kornicky György mátészalkai gazdák még ez év tavaszán pénzgyártó műhelyt akartak berendezni. Miután a kellő „alaptőkéjük“ nem volt meg, társul vették Bori Istvánnét ezer koronájával. A húsz filléresek azonban oly rosszak voltak, hogy nem lehetett őket értékesíteni s igy Boriné kilépett a „válla- lat“-ból, de visszakövetelte az ezer koronáját is. Miután Szántó és társa az összeg visszafizetését megtagadta, Boriné feljelentette a társaságot. A debreceni törvényszék Szántót egy évre, Korniczyt hét hónapra, és Borinét, a feljelentőt, tizennégy napi fogházra Ítélte. A fürj miatt. IRTA : MÓRA ISTVÁN 1. Az egyik legényrészes Boroska Pali az egész aratás alatt nem aludt déli álmot, se az élhetetlen suszterlegényből lett marokverőjét nem hagyta aludni. Mert van ilyen élhetetlen mesterlegény, hogy a kaszálás öt hetére feláll kettőzőnek, arató ember szolgájának hogy rövidesen jusson tiz-tizenöt forinthoz, kiből aztán olyan ur lesz szabadulás vásárnapján, hogy uraságában a maga- szőrüjei közt fennen leszól minden parasztot. Azért nem hagyta í>edig Boroska Pali a marokverőjét se aludni, mert megígérte Kállai Magdának a rész előtt, hogy fürjet hoz neki, fogadja emberségire. Hát azt köl- lött hajkuszni . nagyon, — mert tudja az Is ten, nem úgy van már, mint az öregek a hogy beszélik, hogy megunták vágás közben kerülgetni a sok fürj fészket, annyi volt; hanem olyan, de olyan kevés a fürj most már, hogy az emberek kezében megáll a kasza, mikor szólni hallják és összesúgnak : — A! Fürj ! Hát éppen csak az aratás vége felé, mikor a szegény pára madarai már igen csak a zabba szorultak, akkor keveredett a Boroska Pali hálójába fürj. Ha nem: szép, tökéletes, öreg bak. Szombati nap volt ép- den, mely napnak jóravaló gazda nem várja az estéjét, hanem uzsonna után befogat: hazaviteti a részeseit. Addigra Boroska Pali ingujjba kötötte a madarat. Úgy féltette, hogy bent se merte hagyni a tanyánál, hol a gyerek is, macska is érhetné, — azért kivitte a maradék búzatáblára, odaszoritotta az ing másik ujját egy kereszt papkévéjének a kötele alá, úgy eresztvén a madaras részt, hogy árnyékba is essen s fenés közt odapillantván, láthassa is. Irigy feleséges emberek, öregebb részesek el akarták venni a legény kedvét. — Nőstyén az, hé, úgy is, nem éred annak a szakát, jobb, ha el ereszted. — Hadd legyen. A rnarokverő asszonyok, lányok is le- gyeskedtek: — Szív köll hozzá... Én nem kínoznám. — Igaz is... — szitta a fogát a mesterlegény marokverő. de a morgását úgy is lehetett érteni, hogy: nem igaz Csak Fekete Dani Elek, a másik legényrészes biztatta pajtását csendesen, maguk közt: — Rá se halgass. • — Dehogy hallgatok. — Irigyed mind. — Tudom ... — Megígérted a fürjet Kállai Magdának. Hallottam. — Meg. Meg is van. Ládd, hogy megvan. Pedig akkor már nehezen volt meg, mert nem múlt el attólanfogva három miatyánk, három üdvözlet, se senki azalatt a bandából ki nem vált, mégis mire a táblát levágták a keresztdüiőig s a bandagazda hálaistent mondott aznapra: nem vergődött már a Boroska Pali ingujjkalickájában az öreg bakfürj, de csöndeskén aluszkált benne egy ökölnyi kis sündisznó ... Az egész banda, a nála nélkül tizenegy személy olyan nyugodalmas képpel csa- patozott, beszélgetett tovább, mikor Boroska Pali elkáromkodta magát, — mintha teljes életében se fürjet nem látott volna, sündisznót, csak úgy a legvénje kaszás példáló- dott: — Jaj, barátim a kánai menyegzőben a víz borrá lett, oszt senki se haragudott meg érte ... Azon aztán elmosolyodott, aki mert, de másra fordította a szót megint, mert fene legénynek ösmerték Boroska Palit, a kivel vizet lehet hozatni a messze kútról, ha szépen mondja neki valaki hogy ihatnék, — de a kész bort se issza meg mindig, akárhogy itatják. Jobb szerette volna már mindenki, (akárhogy neveti is majd ha Pali ott nem lesz) — ha elszéledt volna már az egész banda . f. Fél az, a ki szereti, hogy más kárt vallott, ott vékonylik a feje árnyéka fölött. Az egy suszterlegény marokvető bátorkodott csak a tanyához közeleset már a dologra térni lenyelt káromkodással: — ‘Hát 1 Mégis csak itt köll a komisz embernek lenni, köztünk! A gazdája, a káros, Boroska Pali rászólt : — Csiba! A csiszlik a városon szavaljon ... II. Uzsonna után, mikor háromfele vált a banda s a péteri meg a kisteleki felekezetet kocsira szedte a gazda, mig a mihazánk- beli felekezet gyalog eredt útnak, csupa olyan nótát kezdtek amazok, kiben a fürj is benne van : Sik mezőben borozdában Lakik egy madár, Sárga lába, barna szárnya: Jaj de gyöngén jár. Meg aztán: Pitvpalattvo! a fürjecske, Jaj! Még többet tud a kis föcske, Jaj! Letapossa úri kecske: Baj! (Folytatjuk.) Társszerkesztők: Ifj, Dcinjén Sándor l)r. Vajthó Lajos 2546—1912. végr. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. £vi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmárnémetii kir. járásbíróságnak 1912. évi 32608. számú végzése következtében Dr. Glatz József ügyvéd által képviselt Berey Károly javára 157 K s jár. erejéig] 1912. évi december hó 4.-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján ;lefoglalt és 1195 koronára becsült következő ingóságoku. m.: bútor, kész ruhák nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járás- biróság 1912-ik [évi V. 2963 sz. végzése folytán 1474 kor. tőkekövetelés, ennek 1013 évi augusztus hó 15 napjától járó 5 százalék kamatai és eddig összesen 130 kor. 16fiilér- ben biróilag már megállapított költségek erejéig Szatmáron, adósok lakásán Mátyás Király-u 65 sz.a.leendő megtartására 1913. évi jannár 13. napjának d. u. 5 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai érteimében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglalták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. szakasza értelmében ezek javára ijs, (elrendeltetik. Kelt Szatmár, 1912. évi december hó 28. napján. WOHL HENRIK kir. bir. végrehajtó. A Kizárólagos raktára: « világhírű angol „Hál Premier" és Brit ásnia kerékpároknak Rozsnyay és Jászay műszerészek varrógép és kerékpár raktárt Szatmár Lévag-ház, fcirvénftzékkei sxeohee, Kerékpár, varrógép, Írógép, gránáton javítások szakszerűen készülnek.
