A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1913-01-19 / 4. szám

2-ik oldal. A POLGAR Szaímár-Némeli, 1915. nács ezzel szemben a bizalmatlansági nyilatkozat elhagyásával a feliratot szintén pártolta és közben Roóz Gyula bizottsági tag nyújtott be Írásban egy hasonló indítványt. Dr. Tanódy Endre indítványát szóval is megindokolta, be­szédjében feltárta az uj adótörvények általános [és (különös sérelmes részeit és kiterjeszkedvén a tanács indítványára is, alaposan megindokolta, miért szük­séges a kormánynyal szemben a bi­zalmatlanságot hangozta..,j ditványa mellett Kelemen Samu képvi­selő szólalt fel, aki szintén feltárta az uj adótörvények hiányát és ajánlotta az indítvány elfogadását. Dr. Vajay Ká­roly a tanács indítványát védelmezte, majd dr. Frieder Adolf tartott hosszab beszédet, amelyben különösen a szö­vetkezeti törvényre való hivatkozással érvelt a tanács indítványa mellett. A főispán utalt arra, hogy a kormány a törvény végrehajtását amúgy is felfüg­geszti és biztos kilátás van reá, hogy annak módosítását is eszközölni fogja ,és igy a bizalmatlansági indítványnak helye nem lehet, szavazásra bocsátotta a kérdési és a többség a tanács ja­vaslatát fogadta el. A majdnem másfél óráig tartó vita kimerítvén az általános érdeklődést, szavazás után a bizottsági tagok na­gyobb része eltávozott és a napiren­den lévő többi tárgyak minden vita nél kül az előterjesztett javaslatoknak meg felelőleg nyertek elintézést. A behivottak családtagjainak kártalanítása Mikor a külpolitikai helyzet miatt a katonai behívások megkezdődtek és igen sok családfentartót szólítottak be katonai szolgálatra, a miniszterelnök egy képviselőházi beszédje keretében kijelentette, he gy a behivottak család­tagjait az állam kártalanitan, “fogja és a behívások tartamára megfelelőleg ki- sebb-nagyob pénzösszegeket fog nekik ki utalványozni Ez ideig még nem tör­téntek ilynemű összegek kiutalványo­zások. Sok szegény család pedig na­gyon szívesen venne bármily csekély összegű segélyt. Ez ügyben Karácsony államtitkár a következőket mondta: 'Az ügy, elintézése folyamatban van és a családok igen rövid idő múlva meg fogják kapni az államsegélyt. A- zért tart olyan sokáig a kiutalványo­zás, mert hosszasan kellett tárgyalni a pénzügy minis'/! abban a formában történnek, amely­ben a boszniai annexió idején történ­tek. (Alkkor ugyanis, minthogy ilyen es­hetőségekre nálunk nincs törvény, egy minisztertanács elhatározta, hogy a csa­ládtagokat kártalanítják. Ez meg is tör­tént és a minisztertanács határozatát a törvényhozás utólagosan jóváhagyja. A kártalanításnak két módja van. Az egyik az, hogy a katonai hatóság a saját akaratából utalványozza ki a pénzt, a másik pedig az, hogy a csa­ládtag elmegy az elsőfokú hatósághoz, ott bejelenti igényét és az elsőfokú ha­tóság értesíti a katonai hatóságot, a- melv aztán kiutalványozza a segélyt. Hogy mekkora összeget utalványoz ki, az attól függ, milyen foglalkozása van a behívott katonának, mekkora a csa­ládja és milyenek esetlegesen az illető vidéken a bérviszonyo A boszniai annexió idején a kiu­talványozott kártalanítási összeg négy és ötszázezer korona között mozgott. — Magyarországra vonatkozólag a kár­talanítást, függetlenül a közös hadügy minisztertől és Ausztriától, ahol külön- honvédelmi minisztérium állapítja meg Ismétlem, rövid időn belül megkezdőd­nek a kártalanítási jutalékoknak kifi­zetései. Fábián; Szoímápmeyyéíien. Bezárták a uagybánvai iskolákat Vfr . T Nap-nap után emelkedik az ára mindennek. Egyebet sem hallunk csak panaszos szavakat, elkeseredett kijelen­téseket a már-már elviselhetetlenné vált drágaság miatt. A mull év pótolha­tatlan veszteségei, csapásai után most bekövetkezett az, amire nem is gondol­hattunk: nincs tüzelő-fa nemcsak Szat- máron, de még a megyében sem. Eddig folyton panaszkodtunk a fa­drágaság ellen s most — ebben a dermesztő hidegben — még csak drága pénzért sem kapunk. Nagykárolyban, a gróf Károlyi u- radalom faraktárában —- amely az e- gész várost el szokta látni tüzelő anyag gal — most egy szál fa sincs. Mint értesülünk, Nagybányán — a bekövetkezett fahiány miatt — be kellett szüntetni az előadásokat az is­kolákban. így van ez az egész megyében. A fahiány oka az, hogy az elmúlt évben hónapokig tartó esőzés annyira átáztatta a talajt, és oly vastag sár­kérget vont a mezei utakon, hogy a szekér közlekedés teljesen lehetetlen Igaz ugyan, hogy a néhány nap óta tartó hideg megfagyasztotta a sár tetejét, de az sokkal gyöngébb ahhoz, mintsem egy megterhelt szekeret meg- birna. A szekérközlekedés lehetetlen volta miatt sok gazda ember termése kínt fekszik még most is a mezőn, meg­fagyva, romlásnak indulva. Mi tessz majd tavaszszal? Milyen n életbiztonság Szotmáron? Az alábbi eset eléggé eklatáns pél­da a szatmári életbiztonság megvilá­gításához. Majdnem végzetes szerencsétlenség történt az elmúlt hét egyik délutánján. A Deáktér felől egy bérkocsi robogott őrült gyorsasággal végig a Kazinczy- utcán; majd ugyanolyan sebességgel fordult be a Vörösmarthy-utcára, a- melynek átjáróján — körülbelül a fele utón — egy asszony igyekezett keresz­tül. kis gyermekével az ölében. Az asz- szony — a száguldó kocsit megpillant va — az ijjedtségtől hirtelen megállóit s már a járó-kelők azt hitték, hogy hogy a szerencsétlenség megtörtént, mikor az asszony — szinte ö-zlönsze- rüleg — egy lépést tett hátra, megme­nekülve a biztos elgázolástól. A kocsi vakján egy alig 10 éves gyerek ült, aki — mintha észre sem vette volna a ret­tenetes helyzete;, *— tovább csapkodta a iiákerbe fogott gebét. Mint fentebb említettük, csak pél­da gyanánt hoztuk fel e napról-napra megismétlődő esetet. Az ember szinte remegve megy keresztül az átjárókon, attól tartva, hogy egy lelkiismeretlen kocsis — nem törődve a minden sar­kon feléje ordító »Lassan hajts!« fel­írással, •— elgázolja. Es a dologban az a legcsodála­tosabb. hogy az a falusi parasztem­ber, aki a hetivásárok nyüzsgő for­gatagában is csendesen, óvatosan hajt, sokkal több gondot fordít a járó-ke­lők életbiztonságára, mint a városi fiakeres, akit a legcsekélyebb kihá­gásért is szigorúan büntetnek. Eltekintve attól, hogy azok az em­berbőrbe bujt vadállatok, kik szegény, rogyadozó lábú gebéjüket véresre oslo- rozzák, keveset törődnek a reájuk vo­natkozó szabályrendelettel, gyakran, sőt sok esetben olyan suhancokat ül­tetnek a bakra, akiknek fogalmuk — /sincs (n lóhajtásról. , > Ezek aztán püfölik szegény állatot, amely a fájdalmas ütlegektől megva­dulva, őrült gyorsasággal ragadják ma­guk után a kocsit. S a legtöbb sze­rencsétlenség szülő oka az ilyen vice- kocsisokban kereshető. Bizony nagyon üdvös dolog lenne, ha a főkapitány el rém azok hajtsanak lovat — a vice-fiake- resek közül, akik ilyenre jogosító bizo- nyitványnyal, vagy igazolványnyal ren­delkeznek. Modern ruhafestés HcíJfciiAf* pql Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. * a* vegyileg száraz utón. Gyári főüzlet: Szatmár Kossuth. L.-u íC Felvéted üzlet Kazinczy-u. 17 Attila-u. 2. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alaphtatott: 1886.

Next

/
Oldalképek
Tartalom