A Polgár, 1913. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1913-01-12 / 3. szám
Szalmár-Németi, 1915. A POLGAR 5-ik oldal. világból, amelyben eddig élt, mint a magasban szárnyaló s megsebzett madárnak e| kell hullania! Eltűnődött a népkegy váitozandósága fölött. Amióta eljött közülök, életjelt sem adott magáról, Tálán ez az oka eltántorodásuk- nak? Azt hiszik, megfeledkezett róluk. Pedig, ha tudnák, mennyire szivébe vannak zárva. — De hát most adjon hirt magáról, most a választás küszöbén ? A többi pályázók kortes fogásnak magyarázhatják. Magyarázzák annak, mégis megteszi, ugylehei, ezzel az elpáholtakat is visszatéríti. Emlékezetében felsorolta mindazokat, akiknek a hozzávaló hűsége mindé i kétségen felül áll. Nem a férfiakat keresi fel. Az asszonyok közül .s az öregeket, a nag/anyókat, hogy a pletyka hírben ne hozhassa őket, se őtet. Három tubarózsa-hagymát vásárolt. E- gyet Horvátnénak, egyet Nagynénik egyet pedig Oszlopnénak küldött Mennyire megörülnek majd ennek az úgyszólván érték nékül való ajándéknak. Emlékezetükbe idézi, a szép, boldog múltat, mikor még ők is rózsabimbok voltak. Látni vélte három öreg asszonyt a kedves visszaemlékezéstől kipiros mosolygó arccal, ragyogó szemekkel. Az ajándéknak a három öreg asszony nagyon megörült. Virágcserépbe ültették s mutogatták, dicsekedtek vele. — Kedves ember az adminisztrátor — mondta Horvátné. — Lámpással sem találhatnánk külöm- bet erősítette Nagyné. — Nem is lesz itt más a pap, mondá Oszlopné. A luterános curátor, mint mindenből, ebből is tréfát űzött. A virághagyniáka? a cserepekből kicsente s hel.yökbe egy-egy szem kukoricát tett.-- Milyen nevetség, boszuság lesz ebből ? S előre mosolygott. Mindegyre tudakolta: — Nönek-e már a tubarózsák ? S miiidanyiszor ravaszul pislogod. Oszlopáénál legelőbb kelt ki a kukorica. Sohasem láttam iiyen rózsát. Ez különös, ritka faj lehet! Hogy tovább is nézte s vizsgálta, megcsóválta a fejét. — Úgy nézem, kukorica! Elment Horvátnéhoz, Nagynéhoz s csalódottan panaszolta: — Az én tubarózsám alighanem kukoricává vált. — Kukoricává? csodálkozott Nagyné. Nézzük meg. Mire a lakásba értek, Oszlop is othon volt. — Biz ez kukorica, mondta Horvátné. — Az hát, bizonyította Oszlop. A felesége haragra lobbant. — Ezzel akart kedveskedni. Kukorcánk elég van. Tartotta volna meg magának. Oszlop nyugodtan hallgatta felesége ki- fakadásait, mikor végre elhallgatott, fedőleg rászólt: — Rosszul beszélsz feleség! — Már mint én ? — Csak is te! — Hát nem kukorica ez ? — Dehogy nem ! — Mégis rosszul beszélek? — Persze, mert nem érted a jelentőségét. — Ejha — pattant fel az asszony — de tudtlannak tart kegyelmed. — Mondd meg hát, mit akart a kukoricával az adminisztrátor tudtunkra adni ? — Nem vagyok álomfejtő. — Na látod — nevetett az ember — igazam van. — Mondja meg, ha tudja I — Azt adta értésünk) e, anyjukom, hogy nagyon szereti ezt a mi áldott jó kukoricát termő földünket. Hogy nem tudósított, azt hittem, nem sokat ad ránk. Jól van, gondoltam, nem vagyunk egymáshoz nőve. Most már látom, ránk gondol, szereti a földünket. Rá is szavazok, de még szavazókat is szerzek neki. — Minek irta, hogy tubarózsa ? — kíváncsiskodott félig már megbékülve az asszony. —Majd megkérdezzük tőle. A iuteránus curátor Oszlop beszédét meghallota, el is restelkedett. — Nem jó vége Lesz a tréfának. Utóbb még én huzom a rövidebbet. — Majd hoz zátette : — Az adminisztrátornak úgy is legtöbb kilátása van a győzelemre, korteskedjünk hát a részére. A választás után legelső volt, aki az adminisztrátort mint uj papot, melegen üdvözölte. Az u] pap barátságosán kezet szorított veie s mélyen a szemébe nézett. A curátornak még csak a szempillája sem rebbent meg. Csak azután, mikor már egymás kezét eleresztették vonogatta a vállát. — Talán még haragszik is rám ? Az igaz, hogy furcsa egy ember. mmmmMmeumsmi ............................ Tá rsszerkesztők: Ifj Deinjén Sándor I)r. Vajthó Lajos 2378—1912. vghsz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. járásbíróságnak 1912. évi 1040, 1041, 1042. számú végzése következtében Dr. Veréczy Ernő szatmári ügyvéd által képviselt Róka László javára 1312 K 38 f s jár. erejéig 1912. november hó 16.-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 5400 koronára becsült következő ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járás- bíróság 1912-ik évi V 2697 számú végzése folytán 1312 kor. 38 fili. tőkekövetelés, ennek 1912 évi agusztus hó 21 napjától járó 5 százalék kamatai, egyharmad százait : v i - tódij és edoig összesen 264 kor. 70 füi.-ben biróilag már megállapított költségek erejeig, Szatmáron adós lakásán Diana kert 2 sz. a. leendő megtartására 1913 évi január hó 17-ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékoz A ezennel oly megjegyezéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi' LX t.-c. 107. és 108. § -ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az clárverezondö ingóságokat mások is le- és íeiüifogíaltaiiák és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c, 120. § értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmár 1912 évi december ,ó 14 napján. WOHL HENRIK kir. bír. végrehajtó. * 43 2247—1912. végr. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulírott bjrösági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmárnémeti) kir. járásbíróságnak 1912. évi V. 1042. számú vég zése következtében Dr. Antal Sándor ü.;yv,-.J által képviselt Mayer jaqus prosniizi cég ^vára 375 K 55 f. s jár. erejéig 1912. évi szeptember hó 4.-án foganatosított kiéi égi lesi végrehajtás utján e-fogla!t és 600 koronára becsült következő ingóságoku. m. : bútorok és női kalapok nyilvános árverésen eia- datnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járásbíróság 1911-ik évi V. 1042—9 sz. végzése folytán 375 kor. 55 f- tőkekövetelés, ennek és pedig 743 K- 75 f. után 1911. oki. 1-től 1912. május 30-ig, 559 K, 65 f. után 1912 májás 31-től junius 30-ig, 375 kor. 55 f. után i912- évi juiius hó 1, napjától jár.) 6 százalék kamatai és eddig összesen 58 kor. 43 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Szatmáron, adósok lakásán Szatmáron, Deáktér 13. sz. a. házban, alperes üzletében leendő megtartására í913 évi jannár 22. napjának d. u. 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglalták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árve/
